Világkupa flamencóval és lóidomítással

Ritka színes esemény színhelye volt szombat és vasárnap a budapesti Papp László Sportaréna, ahol a spanyol lovasszínház-bemutatónak, a Fogathajtó Világkupa versenyszámainak, szünetben pedig a budapesti Állatorvostudományi Egyetem lovastanár (hippológus) képzését elvégző diákok diplomakiosztásának tapsolhatott a közönség. A szombat délutáni előadás kezdetére mintegy négyezren ültek a nézőtéren, a várva várt lovasbemutató pedig nem is okozott csalódást. A spanyolországi bemutató legnagyobb erényének számított a magas szintű lovastudás ötvözése az ország kulturális védjegyének számító flamencóval. A háttérben kivetített nagyméretű spanyol zászló a jellegzetes zenei aláfestéssel biztosította a díszletet a tíz méter magasból, köteleken leeresztett mozgó színpadhoz, amelyen táncos pár kápráztatta el a közönséget. A műsor részeként videót nézhettünk meg a messze földön híres Spanyol Királyi Ménesről, amit az andalúz tenyészállatok élőben történő felvonultatása és bemutatása követett.

Végig a flamenco és a lovasok egymásra találása jellemezte az előadást. Az első felvonás zárásaként Miklósa Erika operaénekesnő és az andalúz Senorita carussel nyolc lovasa mutatott be fantasztikus produkciót. Az előadást a szervezők ősbemutatóként harangozták be, hiszen korábban még nem volt példa arra, hogy a spanyol lovasok magyar lovasokkal és magyar operaénekesekkel lépjenek föl. A második felvonásban a rendező a Carmen operaáriáit a córdobai idomítás magasiskolájával ötvözte előadásában. Az idomárok lovaikkal vonultak fel, és mutatták be a legapróbb részletekig kidolgozott mutatványaikat. A közönség legnagyobb elismerését a Capriola-mutatvány váltotta ki, amikor a lovak adott jelszóra mind a négy lábukkal egyszerre ugrottak a magasba. A mellettem ülő, frissen végzett székelyföldi származású lovastanár barátom elmagyarázta: ez a mutatvány igen ritka jelenség, a betanított lovaknak csak kis része képes rá.

A második felvonásban tapsolhatott a közönség a Granada nevű produkciónak is: Kiss B. Atilla operaénekes és a Győri Ördöglovasok közös jelenetét fáklyalángok színesítették. A színház és opera valamint a lovassportok eme érdekes ötvözete olyan előadást eredményezett Budapesten, amelyet igen ritkán láthat magyar közönség. A hosszú vastaps jelezte, hogy hasonló műsorokra gyakrabban lenne szükség a Kárpát-medencében.

A látványos lovasbemutatók folytatásaként a budapesti Állat­orvostudományi Egyetem fris­sen diplomázott lovastanárai (hip­po­lógusai) vehették át tanáraiktól az oklevelet. Idén 17 sikeresen végzett oktató tanár kezdheti el pályafutását a lovak, és a lovászat csínját-bínját elsajátítani akaró fiatalok körében. Eddig összesen százan végezték el a budapesti állatorvosi egyetemen ezt az új szakot, Erdélyből mindössze ketten. A sepsiszentgyörgyi Czine Attila (portrénkon)Bocskai-öltönyben és székely kokárdával a mellén vette át diplomáját, két évvel ezelőtt pedig egy csíkszeredai hölgy végezte el ugyanezt a szakot Budapesten.

„Hét év németországi tartózkodás után Sopronba mentem, ahol egy lovardában lestem el a szakma titkait, és közben elvégeztem az egyetemi képzést is. Azt tervezem, hogy immár diplomával és megfelelő szakmai tudással felvértezve a közeljövőben hazatérek Székelyföldre, ott szeretnék lovászattal foglalkozni”– mondta lapunknak Czine Attila.

A budapesti lovasrendezvény a Fogathajtó Világkupa versenyszámaival folytatódott szombat este és vasárnap. A Fedeles Fogathajtó Világkupát először 2001-ben rendezték meg. A szabadtéri versenyeken gyűjtött pontok alapján a világ 10 legeredményesebb négyes-fogathajtója nevezhet be a versenysorozatra, amelynek döntőjébe a legjobb hat versenyző kerül. Magyarország 2007-ben rendezhetett először próbaversenyt, Budapest 2008-tól került be a versenynaptárba. Nem kis magyar teljesítmény, hogy az ország eddig 11 alkalommal lehetett házigazdája azoknak a csúcstalálkozóknak, amelyek a világ legjobb fogathajtóit fogadták. Budapest mellett eddig Madridban, Londonban, Genfben és Lipcsében tartottak Fogathajtó Világkupát.

A szombat esti tíz órás kezdés a Papp László Sportaréna speciálisan kiépített pályafelületén várta csatasorba a versenyzőket. A fogathajtók akadály- és gyorsaságversenyen vettek részt. A szabadtéri versenyektől eltérően – ahol díj-, maraton- és akadályhajtás szerepel a versenyszámok között – a fedeles pályán elmarad a díjhajtás. Itt a versenypályát legfeljebb 15 akadályból építik ki, közülük rendszerint három a maratoni, a többi az akadályhajtásnál használt bójákból álló akadály.

A fedeles lovasverseny alapvetően eltér a szabadtéritől. A zárt tér, a fény, a hang, a közönség közelsége különös légkört teremt. Ehhez a lovak és persze hajtóik is különbözőképpen alkalmazkodnak. A mostani versenyen is akadt olyan fogat, amely nehezen tudott bejönni a „hangos”versenypályára. A felfokozott hangulatú fedeles verseny izgalmas és látványos volt, ahol sokszor csak tized- vagy századmásodpercek döntöttek. A verseny egyébként a pályán eltöltött idő és a bóják tetejéről levert vagy érintetlen labdák alapján dőlt el. Egy labda leveréséért büntetés jár. A sikerhez különös bravúr szükségeltetett. A világkupa-versenyen a holland fogathajtók voltak számbeli fölényben (3), de volt francia és svájci, illetve két magyar versenyző is. A budapesti világkupa végén a tavalyi évben is nyertes holland Koos de Ronde örülhetett az elsőségnek.

Javier Gomez, a spanyol lovasok vezetője úgy fogalmazott: „bennünket a lovak és a zene szenvedélyes szeretete köt össze”. Tulajdonképpen erről szólt a teljes hétvégi, budapesti lovasrendezvény.