Román labdarúgás: zsinórban három vereség!

Bevallom: gonosz lettem az utóbbi években! Ha valamikor még tudtam szurkolni a román fociválogatottnak, mára ez az érzés kihalófélben van bennem. És nem azért, mert bármilyen bajom lenne a többséggel, hanem mert kezdek rájönni, hogy a honi labdarúgás sem más, mint a társadalom labdába zárt képe: tele van hazugsággal, érdekek mentén szerveződik, baráti, rokoni kapcsolatok szövik át, ügyeskedő hozzá nem értők vezetik, és mindenek fölött áll (ebben is) az anyagi haszon, önös érdekek vezérlik a legmagasabb szinttől kezdve.

A szurkolók meg naivan azt hiszik, értük történik minden, miattuk harcol a nemzeti válogatott,

a hazáért készek meghalni a pályán a játékosok, a vezetők pedig a föld alá süllyednek szégyenükben egy rosszabb eredmény láttán.

Ugyan! A szurkolónál becsapottabb ember nincs a földkerekségen…

Nem állítom, hogy mindenki csal, lop, hazudik, aki a foci körül kering, de elnézve a válogatott utóbbi szerepléseit, a zsinórban elvesztett mérkőzéseket, az embernek megfordul a fejében, hogy az egész román labdarúgást játékos ügynökök, felkapaszkodott amatőrök, szélhámosok vezetik. És valószínűleg nem állunk messze az igazságtól…

Mirel Rădoi személyében a szövetség kinevezett egy olyan edzőt a válogatott élére, aki pár hétig edzette a bukaresti csobán, Gigi Becali nyáját, ezen kívül semmiféle szakmai tapasztalattal nem rendelkezik. Jó fiú szegény, elődeihez képest még a megjelenése is normális, pár mondatot dadogás nélkül elmond, csak egyelőre éppen ahhoz nem ért, amihez kellene. De hát, akik felkenték „főnöknek”, azok sem tudnak sokat a sportágról. A román szövetség technikai igazgatója – aki elméletileg a legjobban kellene tudja, mit beszél – kijelentette, hogy Rădoi nagy edző lesz. Mi, akik csak kibicelünk a „szakik” körül, eddig azt hittük, előbb kell „nagy edző” legyél ahhoz, hogy aztán rád bízzanak egy nemzeti válogatottat…

A pár napon belül bekövetkezett három vereség után – 24 éve nem fordult elő ilyen a román válogatottal hivatalos nemzetközi összecsapásokon –-,  a labdarúgó szövetség vezérkara egyszerűen eltűnt,

senki sem nyilatkozik az okokról, a kiútról, a megoldásokról. A föld nyelte el őket. Bezzeg egy győztes meccs után fehér ingben és élére vasalt nadrágban, több ezer eurós órákkal a csuklójukon ott tolonganak a mikrofonok előtt, zsebre vágnak ilyen-olyan prémiumokat, noha nekik van a legkevesebb közük egy-egy sikerhez.    

Rădoi olyan amilyen, de az előtte lévők sem tudtak csodát tenni. Bárki, akik a futball körül forog megállapíthatja: elsősorban a játékosállománnyal van baj. A focisták nem a válogatottnál kellene megismerkedjenek a labdával, ám évek, ha nem évtizedek óta semmi sem mozdul az ifik nevelés körül. Noha a szövetség hozott egy olyan szabályt, hogy minden első osztályú csapatnak két 21 éven aluli játékossal kell kezdenie a mérkőzést, ezt az edzők úgy játsszák ki, hogy az első percekben (előfordult, hogy 15 másodperc után!) lecserélik egyiküket. Ugyanakkor a Liga 1-ben minden három román játékosra jut egy külföldi. Ezek többségükben másod-, harmadrangú futballisták, aki jó pénzért ideig-óráig elvegetálnak egy-egy csapatnál, dolguk végeztével továbbállnak, semmiféle kötődésük nincs sem az őket foglalkoztató klubhoz, sem a szurkolókhoz, sem pedig az országhoz, amely befogadta őket. Kevés tehetséges román fiatal futkos a pályákon, nagyon leszűkült a válogatási lehetőség. Persze

sok román játékos külföldön keresi a boldogulást, ők viszont, ha komolyabb csapatoknál kötnek ki – ami önmagában is nagyon ritka –, a kispadot koptatják,

vagy még a romániainál is alacsonyabb színvonalú bajnokságokban tengetik életüket. Az edzők, mint valami őrült körforgásban, egymást váltják a csapatok kispadján, mindig ugyanazok kerülnek elő, még ha bizonyítottan nincsenek is a helyzet magaslatán. A román foci  – amely néhány évtizeddel ezelőtt még az utcákra csalta a népet örömünnepet ülni –, lassan, de megállíthatatlanul süllyed az ingoványban.  

Bizony, gonosz vagyok. Az vigasztal, hogy a román újságírók újabban egyre többször mutogatnak a szomszédba: bezzeg a magyarok, ők ismét sínen vannak! Ha ilyet olvasok ültömben is kihúzom magam…