CFR: zsinórban négy!

Néhány évvel ezelőtt – amikor a vasutas csapat Pászkány Árpád egykori tulajdonos távozása után az alsóházban vergődött, és a csőd szélén állt – még hihetetlennek tűnt az, hogy a CFR valaha bajnoki magasságokba emelkedjék. Ám mára már valóság lett. Sőt. A jelenlegi vezetésről – bármilyen furcsán hangzik – még azt is el lehet mondani, hogy sikeresebb, mint a régi. A Pászkány Árpád és Iuliu Mureșan nevével fémjelzett időszakban a kolozsváriak három bajnokságot nyertek (2008, 2010, 2012), a Nelutu Varga által támogatott és Marian Copilu által vezetett gárda már a negyedik címnél tart. S úgy tűnik, hogy ha valami szerencsétlenség nem történik, a sikertörténet tovább folytatódik.

Az idei szezon tavaly nyáron különben ugyanúgy indult, ahogy a korábbiak: Dan Petrescuval, bő kerettel és a bajnoki címre való esélyekkel. Csakhogy időközben sok minden történt. Közbeszólt a koronavírus, hiszen több játékos is karanténba kényszerült. Közbeszólt a sűrű program, az erőltetett menet, a kevés pihenési lehetőség – ezekből kifolyólag pedig több játékos sérülése. Így késő ősszel a szurkolók már nem azt a CFR-t láthatták, amelyet megszoktak, s az eredmények sem voltak azok, amelyeket előzőleg elvártak. Ezért közbeszólt a vezetőség is: menesztette a sikeredzőt. Azt a Dan Petrescut, akivel a csapat három bajnoki címet szerzett, zsinórban kétszer került az Európa Liga csoportkörébe, egyszer pedig a tavaszi kupaszezont is (éppen tavaly februárban) megérte. A helyére érkezett Edi Iordănescut egyesek azonnal kritizálni kezdték, hogy nem érdemes menet közben átvenni egy csapatot, amely amúgy is már „vén” (a Liga 1-ben a legmagasabb életkorhatárral rendelkező együttes) és kivénhedt. Azaz a játékosok már nem „harapnak” úgy, ahogy kell, és talán a sikeréhségük is jelentősen csökkent.

Az eredmények azonban a felgyógyult játékosok hadrendbe állásával javulni kezdtek, a táblázaton a CFR lassan beérte, majd megelőzte először a Craiovát, utána pedig az FCSB-t. De

még néhány héttel ezelőtt sem tűnt úgy, hogy a csapat képes bajnokságot nyerni. Ugyanis a vasutasok először a fővárosban szenvedtek súlyos vereséget, aztán hazai pályán kaptak ki újra, ezúttal a Craiovától.

Ráadásul néhány hete még az „örök testvérnek” és a CFR-t folyamatosan segítő szatellitcsapatnak kikiáltott Sepsi OSK is nyerni tudott a Fellegváron. Nehezen fogunk bajnokságot nyerni – mondogattuk néhányan, akik láttuk, hogy a csapat messze nem játszik olyan jól, mint egy-két évvel ezelőtt. És ezt a véleményemet most is fenntartom.

Csakhogy a román bajnokság színvonala, úgy látszik, nemhogy nőne, hanem folyamatosan csökken. Egyrészt azért, mert az elmúlt néhány évben meghatározó, hagyományokkal rendelkező csapatok tűntek el a másod- vagy harmadosztály süllyesztőjében (egyesek meg is szűntek), másrészt az együttesek költségvetése is jelentősen csökkent (így a külföldről hozzánk érkező játékosok tudása is messze elmarad azokétól, akik a kétezres évek második felében rúgták a bőrt Romániában). Talán ezért sikerült ismét bajnoki címet nyernie a kolozsváriaknak. Mert

bár a játék sokszor akadozott (Edi Iordănescunak kevés derbit sikerült megfelelően kezelnie), szerencsére az ellenfelek sem brillíroztak. A sokáig az egyik nagy esélyesnek kikiáltott Craiova – az elmúlt évekhez hasonlóan – a bajnokság végére magába roskadt.

A másik nagyágyú pedig Gigi Becali tulajdonos folyamatos tévészerepléseinek, játékosait pellengérre állító, saját edzőjét megszégyenítő közbeszólásainak (és szűk keretének) köszönhetően ugyancsak kisiklott. Mint ahogy az elmúlt hat évben minden alkalommal. A CFR tehát nyert, ismét bajnok lett, de talán inkább annak tulajdoníthatóan, hogy az ellenfelek még gyengébbek voltak. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt az egyik CFR-játékos egy interjú alkalmával bizalmasan a következőket mondta nekem: hidd el, hogy ha a kispad elé egy botot szúrtak volna le, mi akkor is bajnokok lettünk volna, mert éreztük, hogy a csapat sokkal jobb, egységesebb, mint az összes többi. Tudom, ez azért túlzás, de az elmúlt két meccsen (a Craiova és a Botoșani ellen) mindez ismét eszembe jutott látva azt a küzdeni tudást, futásmennyiséget és akaratot, amelyet Păun, Deac és társai nyújtottak a gyepen.

A CFR végül még az ellenfelek szerint is megérdemelten nyerte e rendhagyó, sok mérkőzéssel tarkított, koronavírus-járvánnyal nehezített bajnokságot. Még akkor is, ha egyesek viccesen (minden tréfának fele igaz!) azt mondták, hogy az FCSB, a CFR és Craiova közül leginkább a Sepsi érdemelte meg volna a bajnoki címet (valószínűleg jövőre már a háromszéki csapattal is számolni kell majd).

A bajnokságból még hátravan ugyan egy mérkőzés, de a jövő héten az FCSB elleni összecsapásnak már nincs tétje.

A csapat ugyanis a pihenésre, a regenerálódásra, a nemzetközi kupameccsekre és a következő bajnokságra koncentrálhat. Mint ahogy a klub vezetősége is már a jövő szezonre gondol. Hogy milyen kerettel és szakmai stábbal indul az együttes, azt most még nem lehet tudni, de remélhetőleg olyannal, amely az ötödik bajnoki címet is behúzza.