Egyelőre még háló takarja a kolozsvári Sárkányölő Szent György alakját, de mögötte már javában zajlanak a szobor szépítésének munkálatai. A 20. század elején készült alkotás napokon belül ismét régi fényében tündököl. Nem könnyű a feladat, hiszen felavatása óta több mint egy évszázad folyt el a szőke Szamoson…
Az 1867-es kiegyezés utáni közel ötvenévnyi békeidőben minden szinten pezsgett az élet a Monarchia széltében-hosszában, a gazdasági (és kulturális) fellendülés addig nem tapasztalt méreteket öltött. Hatalmas tervek születtek, ezek megvalósítására sok estben a megerősödött és jómódú polgárság gyűjtött adományokat. Gazdag nemesek önzetlenül támogatták a különböző kezdeményezéseket: színházak, középületek, utak és köztéri szobrok építésének lehettek szemtanúi és haszonbérlői a kor emberei. Erdély és a Partium visszakerült Magyarországhoz, amely a perszonálunió ellenére széleskörű önállóságot élvezett, az Eötvös József által beterjesztett nemzetiségi törvény értelmében pedig az anyanyelv használata biztosítva volt ott, ahol a nemzetiségek aránya megfelelő volt. Nem csoda, hogy szaporodtak a magyar érdekeltségű közintézmények, színházak…
Az átmeneti jólétben egész városközpontok épültek az akkor virágzó szecesszió stílusában (Temesvár, Marosvásárhely, Szabadka), színházak nyitották meg kapuikat (Kolozsvár, Déva), a tehetősebb polgárság még a lakását is a szecesszió jegyében rendezte be.
Erdély fővárosa aranykorát élte a 19. század végén, a 20. század elején. Maradandó alkotások születtek, melyeknek a mai napig csodájára jár az utókor. 1901-ben Erzsébet királyné szobrát helyezték el a Fellegvárra, 1902-ben felavatták a Mátyás-szoborcsoportot, 1906-ban megnyitotta kapuit a Fellner és Helmer által tervezett Nemzeti Színház. A Hunyadi téri Igazságügyi palotát 1902-ben adták át rendeltetésének, egy évvel később készült el a Tanítók Háza, majd 1906-ban a szecessziós stílusban készült Egyetemi Könyvtár. Építették és szépítették a várost elődeink, a munkából a társadalom minden rétege kivette részét.
Kolozsváriak Kolozsváron
A jó értelemben vett lokálpatriotizmus 1904. szeptember 28-án meghozta újabb gyümölcsét: az Arany János téren (a mai Lucian Blaga tér – az Egyetemi könyvtár két évre rá, 1906-ban nyílt meg) leplezték le a Kolozsvári testvérek Prágában található Sárkányölő Szent György szobrának másolatát. Tisztelgés volt ez az elődök előtt, hiszen az 1373-ban készült eredeti szobor bizonyítottan a két kolozsvári testvér, Márton és György alkotása. Bár a prágai szoborról a 18. században eltűnt a pajzs, feliratát addigra többen is lejegyezték: „Ezt a művet, Szent György képmását az Úr 1373. esztendejében a kolozsvári Márton és György készítette”. Márton és György kolozsvári szobrászokról más felirat is fennmaradt: Nagyváradon, a székesegyház előtt, az álló királyszobrok egyikének pajzsán a felirat arról tudósít, hogy Nagy Lajos király idejében, Futaki Demeter nagyváradi püspök (1345–72) megrendelésére készítette e szobrokat Márton és György, a kolozsvári Miklós festő fiai. E szobrok tehát, amelyek Szent István királyt ábrázolták, és a két oldalán Szent Lászlót és Szent Imrét, a Szent György előtt készültek, hiszen Futaki püspök 1372-ben halt meg. Szent László lovas szobrán a felirat megjelöli a pontos évet, 1390-et, valamint Zsigmond király nevét és a szobrászokat, a kolozsvári (de Colosvar) Márton és György magistert.
A Kolozsvári testvérek Szent György-szobrának megrendelőjét nem ismerjük, de a közvetett bizonyítékok arra utalnak, hogy Nagy Lajos király megbízásából készíthette a testvérpár a jeles alkotást, aki ajándékul küldhette azt IV. Károly német-római császárnak Prágába. Egy ideig kútszoborként működött, ma a Szent Vitus katedrálisa mellett található Sárkányölő Szent György szobra.
A szent lovag
A 3–4. század fordulójának környékén élt Szent György római katona volt, aki a sárkányt legyőző lovag képében él a kereszténység emlékezetében. Mártírként halt meg a börtönben, mivel keresztény hitétől a legkegyetlenebb kínzások sem tudták eltéríteni. A Szent Koronán is látható egy zománckép, amely Szent Györgyöt ábrázolja, ami arra utal, hogy az ő segítségét kérték a pogányok elleni küzdelemben az első magyar keresztények. De nem csupán mifelénk, hanem Európa-szerte nagyon sok legenda fűződik nevéhez. Jelvénye fehér mezőben piros kereszt, ez lehetett a Kolozsvári testvérek Szent György lovagjának mára elveszejtett pajzsán is. Szent György egész országok, így Anglia patrónusa, de nem kell messze mennünk, hogy nevét viselő helységeket találjunk: Sepsiszentgyörgy, Marosszentgyörgy, Csíkszentgyörgy csak néhány a sok közül.
Társadalmi összefogás
A korabeli újságok igen érdekes beszámolókat közölnek arról, hogy Kolozsvár miként készült a Szent György szobor avatására. Megtudhatjuk egyebek mellett, hogy I. Ferenc József király által készíttetett gipszminták egyikét az Erdélyi Múzeumnak ajándékozták, majd a bronzból készült szobormásolat Róna József budapesti öntödéjében készült el. A városban gyűjtés indult a készítendő szobor érdekében, ebben újfent – akárcsak a Mátyás szobor, és egyéb megvalósítások esetében – kiemelkedő szerepet játszott Haller Károly, Kolozsvár egykori polgármestere.
Az 1902-es év elején az Ellenzék azt írja: „A szobor már Kolozsvárra megérkezett. A ló és lovas oldalt pillantanak. Ez a jelenet, mely a szellem diadalát a nyers erőn ábrázolja, művésziesen, szépen, kedvesen van megalkotva. Kolozsvár városának büszkeségére szolgál az, hogy ezelőtt hatszáz esztendővel már ilyen jeles művészek valának.”
A Nemzeti Hírlap 1904. júliusában a szobor ügyében szervezett igen érdekes eseményről számol be: „Gramofonestély a Szent György szobor javára. Csütörtökön alkonyat felé érdekes hangverseny lesz a sétatéren. A kioszk előtt egy óriási gramofonnal fognak hangversenyt rendezni. A gramofont e célra Budapestről hozták le. Az érdekes hangverseny már a jótékonysági célra való tekintettel is megérdemli a közönség pártolását.”
Lépésről lépésre tehát, Kolozsvár polgárai szert tettek a pénzre, és 1904. szeptember 28-án sor került az ünnepélyes avatóra. A szobor talapzatát Lux Kálmán budapesti művész készítette.
Szent György szobrára ma a Farkas utcai hársfák vetnek árnyékot. A múlt század hatvanas éveinek elején költöztették ide, amikor az Arany János tér jelentős átrendezésen esett át. A felújítás után ismét eredeti formájában pompázó szobor, reméljük, meglelte végső helyét és nyugalmát, habár újabb utca- és térrendezésről szól a kolozsvári szóbeszéd…
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.