Könyvek Aradról nem csak aradiaknak – négy kötet az aradi magyarság életét felölelő korszakokról

A 2016 szeptemberében megjelent Arad halad! című helytörténeti jellegű kötet a város történetének több mint fél évszázadát mutatja be a 19. század közepétől az első világháborúig. Szerzői Király András, Lehoczky Attila, Munteanu Tibor, Puskel Péter és Ujj János aradi történészek és helytörténészek. A könyvben szó esik a városiasodás és a modernizáció folyamatáról, a közigazgatásról, valamint a történelmi időszak gazdasági életéről, iparáról. Bemutatja a kor oktatási rendszerét, az egyházak és az egészségügy működését, valamint a sajtót, a város társasági, kulturális és sportéletét egyaránt.
A 250 oldalas kötet a Szabadság-szobor Egyesület kiadásában a Miniszterelnökség (Nemzetpolitikai Államtitkárság), a Bethlen Gábor Alap, valamint az Arad Megyei Kulturális Központ támogatásával jelent meg.

A szerzők a város mintegy hetvenéves történetét dolgozzák fel, bár a Király András által írt bevezetőtanulmány visszatekint a város távolabbi múltjára is, pontosabban a 12. századig.

Ez az időszak a város történetében meghatározónak bizonyult, hiszen nagyjából akkor alakult ki a mai városkép, akkor vált Arad igazi várossá, épültek ki fontosabb intézményei, majd a kiegyezést követően egyre erőteljesebben zárkózott fel a modernizáció útján.
Ujj János tanulmánya a városi és vármegyei közigazgatás történetét foglalja össze, Puskel Péter a közművesítésről, Muntean Tibor a város gazdasági életéről, Lehoczky Attila a bankokról és hitelintézetekről készít összefoglalót a kötetben. A szerzők több résztanulmányt is közölnek, ezekből átfogó kép bontakozik ki a város történetéről.
Terjedelemben jelentős, mintegy 80 oldalt tesznek ki a mellékletek, amelyekben többek között az egykori aradi polgármesterekről, az utcák beosztásáról, az igazságszolgáltatásról (egykori bírák, ügyészek, ügyvédek), a közjegyzőkről, orvosokról, gyógyszerészekről, gyermekvédelemről, kulturális intézményekről, hírlapokról, kereskedőkről, mesteremberekről esik szó.
Nagy István tanár vállalta a kötet nyomdai előkészítő munkálatait, a korrektúrát Bölöni György végezte, a kötet borítója pedig Matúz András munkája. A történelmet hiányosan vagy ferdítve bemutató eddig megjelent kötetek után ezúttal dokumentumokra támaszkodó, hiteles könyvet lapozhat az olvasó.

A 2018-ban nyomdafestéket látott Arad, a név marad! című 285 oldalas újabb helytörténeti kiadvány a 2016-ban megjelentetett kötet folytatása. Míg az első kiadvány 1834-től 1919-ig taglalta a város és a megye történetét, ez utóbbi az impériumváltástól a kommunista hatalomátvételig tartó időszakot öleli fel.

Horváth Levente előszavában Károly Sándor írónak, az első világháború utáni városfejlesztésre vonatkozó gondolataiból idézve magyarázza a kötet címét: „lezárva az elmúlt tizenhét év mérlegét, nyíltan és álszemérem nélkül, de leplezetlen szégyenkezéssel bevallhatjuk, hogy elmaradtunk (…). Nem értük el a százezres lélekszámot, és nem lett annyira erőteljes az ipari és kereskedelmi fejlődés (…) igaz, szép számmal jelentek meg az automobilok a Bulevardul Regina Marián, bár Clujhoz, Timișoarához, Brașovhoz képest könnyebb dolgunk volt, mert Arad, a név megmaradt.”

A kötetben a szerzők azokat a változásokat taglalják, amelyeket Arad város és a megye magyar nemzetiségű lakossága megélt a helyi román hatalomátvétel (1919. május 17.) után.

Király András a könyv bevezetőjében azt a politikai helyzetet vázolta, amelyben megszületett a versailles-i békediktátum, valamint ecsetelte a magyar állam és politikai vezetés helyzetét 1918 végén és 1919 elején.
A társadalmi-gazdasági helyzetről Munteanu Tibor, az oktatásról és egyházakról Ujj János, a társadalmi életről és a sajtóról Puskel Péter, az impériumváltás következményeiről, a város szerepéről és a második bécsi döntésről Lehoczky Attila számol be hiteles források alapján. Arad megye közigazgatási bekebelezéséről Nagy István közöl fejezetet a könyvben, amelyben helyet kapott egy melléklet is. Ez az Arad iparos város című, 1929-ben megjelent kiadvány tömörített változata, hű képet ad a város iparos társadalmáról, annak nemzetiségi összetételéről, gazdasági erejéről, a megválasztott tisztségviselőkről. A kötetből az is kiderül, hogy nem csak a városnév maradt meg. A nehézségek, megszorítások, az elnemzettelenítést célzó törvények ellenére az aradi magyarságnak sikerült megőriznie nemzeti identitását, kultúráját, hagyományait, ami egy évszázad után is létezik és él.

Az előző két tanulmánykötet folytatásaként 2020-ban megjelent a harmadik is, A remény útvesztőjében címmel. A könyv a második világháborút követő, az 1989-es rendszerváltásig tartó kommunista diktatúra korszakát foglalja össze, a helyi magyar közösség küzdelmes sorsán keresztül mutatva be a várostörténet több mint négy évtizedét. A kötet az 1989-es eseményekkel zárul, a Nemzeti Megmentési Front, valamint az RMDSZ 1990 januári megalakulásával bezárólag.

Akárcsak a sorozat első két könyvét, ezt is neves helyi történészekből és kutatókból álló szerzőgárda írta.

A kiadvány 292 oldalon Arad magyarságának a történetét mutatja be 1944-től és 1989-ig.

Felelős szerkesztője Király András, szerzők Lehoczky Attila, Király András, Matekovits Mihály, Muntean Tibor, Ujj János, Puskel Péter, nyomdai előkészítés és borítótervezés Nagy István, kiadta az aradi Szabadság-szobor Egyesület, támogatója az Arad Megyei Kulturális Központ.

A negyedik kötet (2021) az előző hárommal tökéletes egységet alkotva szintén Arad magyarságának történetéről, a város gazdasági, kulturális, oktatási, vallási életében játszott szerepéről szól. A négy kötet monumentális alkotás, amelyet a mostani aradi magyarok magukról és remélhetőleg nem csak maguknak írtak.

A Járható utakon az aradi magyarság 1990–2020 közötti életét, törekvéseit, küzdelmeit foglalja össze olyan korban, amikor a helyi magyar közösség számbelileg egyre fogyatkozik.

Az utolsó kötet a legterjedelmesebb (414 oldal), és a legnagyobb számú szerzőgárdát vonultatja fel. Az előszó írója, Bölöni György szerint ezt volt a legnehezebb megírni, mert egy korszak megítéléséhez szükséges egy bizonyos történelmi távlat.

„Az utóbbi harminc évben a városunk történetét román nyelven egyre többen és egyre többféleképpen írták meg. Csakhogy ezek legtöbbjét olvasva olybá tűnhetett, mintha Trianon előtt nem is létezett volna Arad, mintha előtte nem is lett volna magyar világ. S ha ezek az írások mégis megemlítették, hogy románokon kívül mások is éltek itt, akkor úgy voltunk vele, hogy inkább ne tették volna. Mert azt általában a történelmet átírva, a tényeket ferdítve, a valóságot tagadva, a saját szájuk íze szerint fűszerezve tették. Ezek a dolgok keltették bennünk azt a kényszerérzetet, hogy kell egy könyv! Most, a munka végeztével is úgy érzem, valóban kellett egy olyan könyv, amely végre elmondja az aradi magyarság történetét úgy, ahogyan az valóban történt, úgy, ahogyan azt mi, aradi magyarok megéltük, s ahogyan ismerniük kell a manapság a mellettünk élő nem magyar aradiaknak is. Végül nem is egyetlen könyv lett belőle, hanem négy” – írja Bölöni.

A kötet szerzői pontos, hiteles képet vázoltak a régi és a mostani eseményekről. A sorozatzáró kötet megbízható adattár is egyben, amelyet nemcsak a mai, hanem a következő nemzedék olvasói, kutatói is bizalommal forgathatnak.

Az eddigi kötetekben szereplő szerzők mellett ezúttal jóval többen végezték az alapos, lelkiismeretes munkát (Bölöni György, Lehoczky Attila, Király András, Bold Barbara, Tripon Ildikó, Nagy István, Muntean Raul Tibor, Matekovits Mihály, Ujj János, Puskel Péter, Cziszter Kálmán, Faragó Péter, Bognár Levente, Horváth Levente, Péró Tamás, Tóth Csaba, Túsz Ferenc, Hadnagy Éva, ifj. Zágoni Szabó András, Nagy Gizella, Fekete Károly, Farkas Viktória, Pataky Lehel Zsolt, Irházi János).
A sorozat befejező részét is a Bethlen Gábor Alap, az Arad Megyei Tanács (a Megyei Kulturális Központon keresztül) és az Aradi Szabadság-szobor Egyesület támogatta.