Temesvári végvári vitézek

– 1990-ben együtt voltunk a Temesvári Magyar Diákszövetség első elnökségében, ami után egy időre elvált az életutunk. Hogyan kerültél Stuttgartba?

– A temesvári magyar szórványélet összetartó erejét vittem magammal Stuttgartba is. Ez késztetett arra, hogy Németországban is a magyar közösség életét építsem és támogassam. Így lettem a stuttgarti Erdélyi Világszövetség (EVSZ) elnöke, amely a magyarság sokrétű érdekeit képviseli. Az EVSZ számos kulturális rendezvényt szervezett, irodalmi estektől történelmi előadásokig, borvacsoráktól táncházakig, mindenből kivette részét. Ugyanakkor több mint tízezer euró értékű támogatással segítette az otthonmaradt erdélyieket.

– Több borkóstolót is szerveztél. Milyen volt a magyar borok stuttgarti fogadtatása?

– A bor szeretetét épp neked köszönhetem, magad is tapasztalhattad stuttgarti fellépéseid alkalmával, hogy az EVSZ tagsága nem szakad el az otthoni valóságtól, érdeklődik a közéleti kérdések iránt, s szomjazik a magyar borra. Az utóbbi években magam is szerveztem Stuttgartban több borkóstolót.

Hadd idézzem az erdélyi borszakma három éve elhunyt nagyságát, Csávossy Györgyöt, aki leszögezte: a bor a magyarság itala, amely elkíséri az embert a bölcsőtől a torig.

– Egy-egy magyar előadás a nyugati szórványban néha nagyobb közönséget vonz, mint Temesváron vagy Aradon. Mik a hasonlóságok és a különbségek a németországi és a bánsági szórvány között?

– A szórvány és a nyugati diaszpóra magyarsága között sokáig elvi és infrastrukturális különbségek léteztek. Véleményem szerint napjainkban ezek a szórványközösségek hasonlóakká váltak. Így tehát a temesvári szórvány sokban hasonlít a stuttgartira – közösségi együttlét fontossága, magyar kulturális értékek ápolása stb. –, de ugyanakkor különbségek is adódnak.

Megjegyzendő a sors cinikus valósága: jelenleg Stuttgartban több magyar él, mint Temesváron.

– A Várbástya Egyesület a Temesvári Magyar Napokon kívül szervez egyéb programokat is?

– A Várbástya Egyesületnek vannak más programjai is. Minden évben megemlékező ünnepséget szervezünk október 23. alkalmából. Egy éve működik a Küttl Klub is, ahol számos rendezvényt tartottunk eddig: könyvbemutatók, kiállítás, képzések, játékestek, közösségi találkozók. Létrehoztuk a Várbástya-pályázatot, amely a helyi egyesületek, szervezetek és csoportok rendezvényeit és munkáját támogatja anyagilag. Hadd köszönjem meg ezúton is a nemzetpolitikai államtitkárság segítségét mind a Küttl Klub, mind a Temesvári Magyar Napokat illetően, ezen belül Potápi Árpád államtitkár és Szi­lágyi Péter miniszteri biztos támogató munkáját.

– A Temesvári Magyar Napok (TMN) széles kulturális palettát fed le a történelmi játékoktól a néptáncon, koncerteken, könyvbemutatókon keresztül a színházi előadásokig. Hogy áll össze egy ilyen változatos program?

Ugyanakkor a koncepcionális egység miatt a döntések nagy részét a Várbástya Egyesület elnöksége hozza. Nekem személyesen mindig is fontos volt, hogy a TMN az általad jelzett értékeinket képviselje – kiemelve bánsági és regionális létünket.

– A magyar napokon sem nagyipari sört, sem tömegbort nem lehet kapni. Ez tudatos döntés?

– A gasztronómia világában a magyar konyha jellegzetességeinek bemutatására törekedtünk, legyen ez harapni- vagy innivaló, így természetesen kihagytuk a nagyipari termékeket. A magyar kézműves borokat illetően a Vinum Hungaricum forgalmazza valamennyi kiemelkedő magyar borász termékét. S valóban, a tömegsörök és -borok elkerülése, valamint a magyar kézműves sörök és borok jelenléte tudatos döntés. Örömteli trend a kézművesség felértékelődése, ami egyfajta visszahatás a nagyipar arctalan s jellemzően silány tömegtermékeinek dömpingjére. Nekünk nem célunk trendinek lenni, de örvendünk, ha egy divat értéket is hordoz. Nem véletlen, hogy a TMN vásárába is a Kárpát-medence megannyi szegletéből érkeznek magas minőséget képviselő magyar kézműves termelők a szappankészítőktől a szörpöket, mézeket kínálókon át a kóstoló formájában programba vett csokoládékészítőkig.

– Mi a három rendezvénysorozat általános tapasztalata? Ezen az úton haladtok tovább? Minden program megtalálja a maga közönségét?

– Ezen az úton szeretnénk továbbhaladni. Az eddigi három rendezvény általános tapasztalata pozitív, értem ez alatt mind a sikeresség hatásfokát, mint a temesvári magyar közösség igényeinek a kielégítését. Szerénytelenség nélkül leszögezhetjük, ilyen nagyméretű magyar rendezvény a második világháború óta nem volt Temesváron.

– Többen hiányoltuk a nemzeti vonalat megjelenítő együtteseket. A Kormoránra, az Ismerős Arcokra vagy a Honfoglalásról rockzenekarként először éneklő P. Mobilra számíthatunk-e a jövőben?

– Mint jeleztem, nyitottak vagyunk más programokra is, a nemzeti vonalat megjelenítő együttesek felé is. Ugyanakkor széles a kérelem minden irányban. Mivel a magyar rockzene hőskorának az előadói – legyenek azok együttesek vagy szólisták – a hetvenes éveiket tapossák, nem tudhatjuk, hogy meddig fognak még színpadi fellépéseket vállalni, ezért elsősorban ők töltik ki a nagyszínpad esti koncertjeinek idősávját.

– Hogyan látod a város magyarságának jövőjét százéves távlatban?

Többségük ugyan másfelé keresi a boldogulást, de van, aki marad. Ezen kívül fontos, hogy elkötelezett, a magyarság megmaradását, a magyar kultúra ápolását hivatásnak tekintő kezekben van a magyar iskola, van színházunk, hetilapunk, közösségi klubjaink. Kihasználhatjuk az információs robbanás adta előnyöket. Tény, hogy a városvezetés nem veszélyt lát bennünk, hanem parnert, s nem eltüntetésünkre törekszik, hanem például a Temesvári Magyar Napokhoz is megad minden segítséget. Nekem is minden reményem, hogy a mai végvári vitézeknek legyenek utódai.