Romániai oktatás: nem keresik a baj okát

Makkay József 2018. november 01., 22:14 utolsó módosítás: 2018. november 01., 22:18

Nagy István Arad megyei fizikatanár rendszeresen jelen van a közösségi oldalakon közéleti, politikai, tanügyi vitákban. Több alkalommal is markáns véleményt fogalmazott meg a romániai közoktatással kapcsolatban, amelyet lesújtó színvonalúnak tart. Erről beszélgettünk.

A romániai közoktatás egyik legnagyobb baja, hogy az oktatási program tananyaga csak a diákok szűk rétegéhez szól Fotó: Biró István

– Pedagógusként rossz véleménye van a romániai közoktatásról. Hogyan látja ebben a rendszerben a magyar oktatás helyzetét a román tannyelvű osztályokhoz viszonyítva?

– 1979 óta vagyok fizikatanár. Belülről látom a román közoktatás megannyi nyavalyáját. Magyarul és románul is tanítok magyar, román és cigánygyerekeket. Tíz éve követem a nyolcadikosok tudásszintmérőinek eredményeit és az érettségit. Ha alaposan szemügyre vesszük ezeket, akkor látszik, hogy ez az oktatási rendszer egy csődtömeg, amelyben a magyar oktatás tulajdonképpen magyar tannyelvű román oktatás. Mindenben alárendelt a szerepe.

Tanterveink agyonzsúfoltak, a tanulók életkori sajátosságait nem veszik figyelembe, és az optimálisnál jóval nehezebbek. A tankönyvek kidolgozatlanok, rosszak.

Ezek a tantervek és tankönyvek a diákok 5 százalékának készülnek, a többieket viheti az ár. Ezért is van 40 százalékos lemorzsolódás, amikorra 18 éves lesz egy-egy évjárat. „Magyar” tankönyveink a román tankönyvek indigóval készült másolatai.

– Kolozsvári szociológusok egyik közvélemény-kutatása elmarasztalja a pedagógustársadalmat túlzott konzervativizmusa miatt. Vajon a tanárok mennyire „lógnak ki” a sorból a lakosság többi rétegéhez viszonyítva?

– Jó kérdés, hogy mi a konzervatív. Hagyománytisztelő? Munkapárti? Lazaságellenes? Igényes? Rátarti? A tanítók és a tanárok épp olyan emberek, mint bárki más. A szükségleteik azonosak, hiúságuk és gyarlóságuk emberi. Kivagyiságuk diplomájukból is fakadó. A pedagógus is emberből van. Magán viseli a családjában tanultakat és azt is, amivel képzése során fölvértezték. Sajnos

Romániában nincs pedagógusképzés. Itt tudósokat akarnak faragni az egyetemeken a hallgatókból,

akiknek persze tanítanak némi pszichológiát, pedagógiát meg tantárgymódszertant, de sokkal kevesebbet a kelleténél. Romániában nem mérik föl azt, hogy a potenciális pedagógusok közül ki való tanárnak. Bárkiből lehet tanár, akinek egyetemi diplomája van.

Nagy István szerint a román közoktatás olyan, mint a román társadalom

– Az utóbbi időben nőttek a pedagógusbérek. Anyagilag ma mennyire megbecsült a tanári szakma?

– A bér viszonylagos. Kezdőként mindig keveset kerestek a pedagógusok. Beosztással meg lehet belőle élni. Ha nem dohányzik az ember, és alkoholra sem költ, akkor talán keveset még spórolni is tud. Ha kap szülői támogatást, akkor előbb-utóbb saját lakása is lehet, és egy-két gyereket is fel tud nevelni. De hogy anyagilag gondtalan élete lenne, azt aligha lehet elmondani.

– Egy Facebook-bejegyzésében azt írja, hogy Romániában a tanulásnak, a tudásnak, a munkának nincs értéke. Az utóbbi harminc év távlatában lát-e ilyen irányú fejlődést?

– Nem látok. Gyakorló tanárként azt tapasztalom, a diákok zöme nem törekszik arra, hogy többet tudjon. Erre egyetlen magyarázatom van. Otthon nem mondják neki, hogy tanulj gyerek, mert magadnak tanulsz, és ha eladható tudásra teszel szert, akkor jobban megfizetett munkahelyed lehet, jobb anyagi körülmények között élhetsz.

Divat a diplomaszerzés, de sokan nem hasznosíthatják a diplomájukat, mert annak nincs a munkáltató szempontjából megfizethető fedezete.

Aki viszont a tanulmányai alatt ténylegesen eladható tudással vértezi föl magát, az kap jól fizetett munkahelyet. Ők viszont kevesen vannak.

– Mi az oka annak, hogy a diákok és a tanárok többsége nem megfelelő tartalmú tankönyvekre van utalva?

– Egyszerű. Romániában a tankönyveket megírják, de azokat sosem „kísérletezték” ki. Egy jó tankönyv úgy készül, hogy megírják, majd egy tanév során azt 10–20 iskolában próbatankönyvként használják. Közben a szerzők mérik az eredményességet, és tanév végén összesítik a tapasztalatokat. Ezeket beépítik a próbatankönyvbe, és a módosított változatot a következő tanévben már 100 iskolában tesztelik. Tanév vége után a teszt tanulságait ismét összegzik, és beillesztik a tankönyv végleges változatába, amit aztán a teljes rendszer jó lelkiismerettel használhat.

Ezzel szemben Romániában közzéteszik az elitiskolák elittanárai – akik életükben nem tanítottak községi vagy városi iskolákban – által összeállított tanterveket, valakik írnak rá tankönyveket, amelyeket holmi bizottságok véleményeznek és a legjobbnak ítélt kettő-hármat kihirdetik választhatónak, és a választásoknak megfelelő mennyiségben azokat legyártják.

– Az idén hatodik osztályos diákokat már új tanrend szerint tanítják. Lát-e lényeges változást a „régi” rendszerhez képest?

– Szerintem semmi változás nincs. A hatodikos fizikatankönyvek semmivel sem jobbak a korábbiaknál, és szerintem ez más tantárgyakra is igaz. A matematika tankönyvet láttam, de az sem keltett bennem jó benyomást.

– Pécskai rálátással ma milyen esélyük van vidéki iskolákból feljutni tehetséges gyerekeknek jó nevű középiskolákba, majd egyetemre?

 Ma minden nyolcadikosnak bérelt helye van egy középiskolában, akkor is, ha a felvételi átlaga ötös alatti.

A jó képességű, és jól tanuló román diákok válogathatnak a jónak tartott iskolák között, és már csak tanulniuk kell. A magyar gyerekeknek ott a Csiky Gergely Főgimnázium, amelyben matematika-informatika, természettudományok, közgazdasági és turizmus-közétkeztetés osztályokba iratkozhatnak. A Csiky Arad megye 46 középiskolájának rangsorolásain a 8–9. helyen szokott szerepelni. Idén 56 jelentkezőből sikeresen érettségiztek 32-en nyáron, és kilencen ősszel, ami 73,21 százalék. A Csiky végzőseiből sokan végeznek egyetemet, majd utána egyesek doktori iskolát. Akiknek megfelelő képességeik vannak és tanulnak, azok előtt minden esély megvan.

– Vajon mit kellett volna másként tenni a rendszerváltást követő években a román közoktatásban?

– A román közoktatás olyan, mint a román társadalom. A politika következménye, hogy hiányzik a koncepció. Ha lenne elképzelés, akkor ahhoz következetes, stabil végrehajtás kellene, ami nem lehetséges évenkénti miniszter-, kétévenkénti megyei főtanfelügyelő-váltással. De a szakma, különösképpen a tanárképzés és az oktatáskutatás is nyakig részese a hibáknak. A tankönyvkészítés hiányosságairól már volt szó. De a tantervek kidolgozása is hasonló hibáktól terhes. És ott vannak az alig létező minőségellenőrzés hiányosságai is. Egyre rosszabbak a vizsgaeredmények, de sehol egy alapos elemzés az okokról, így hát javítási elképzeléseket sem dolgoz ki senki. Pedig hát egyetemek tucatjain létezik úgynevezett tanárképzés és Neveléstudományi Kutatóintézet is. Hiába.

– Miben látja a legnagyobb különbséget a romániai és más uniós tagország oktatáspolitikája között?

– A külföldi közoktatást nem követem különösképp, de láttam anyagot arról, hogy például Lengyelországban a vizsgatételek kalibráltak, ami számomra azt jelenti: célirányos az oktatáspolitikájuk. Ahol ténylegesen elsődlegesnek tekintik a közoktatást, ott az meglátszik annak eredményességén is.

1 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Legnézettebb
Hallgassa online rádióinkat