– A dzsakartai magyar nagykövetség impozáns helyet foglal el a nagyváros forgatagában. A nagy épületkomplexum Magyarország indonéziai jelentőségére is utal?
– A magyar–indonéz diplomáciai kapcsolatok 1955-ig tekintenek vissza. A külképviselet igen szerencsés, hiszen saját ingatlanában dolgozhat. Az épületet a 80-as évek elején vásároltuk meg, s a tulajdon túlélte a rendszer- és kormányváltásokat is. Természetesen a tágas építmény az elmúlt évtizedek alatt hol jobban, hol kevésbé volt kihasználva. Napjainkban – a déli nyitás nyomán – a kapcsolatok fejlesztésére törekszünk; a nagykövetségen dolgozók létszáma is növekedett, és új magyar cégek is itt találtak otthonra. Így ismét kihasználjuk minden négyzetméterét.
– A gyarmati sorból az országot kiszakító Sukarno elnökre otthon angyalként tekintettünk, az őt megbuktató Suhartót pedig ördögnek tartottuk. Hogy áll a két egykori politikus mai megítélése?
– Az indonéz történelem részleteit – különösen diplomáciai szempontból – nem szoktuk firtatni. Az Európából érzékelhető markáns különbséget Indonéziában másként értékelik; Sukarnót, a függetlenség kivívóját nagy tisztelet övezi. Családja, s főtisztjeinek leszármazottai hasonlóan kiváltságosnak számítanak, a legendás Sudirman tábornok rokonának lenni például presztízst jelent. Suharto reputációja sem annyira rossz. Az itt élőkben él még némi nosztalgia, s a mindennapos gondok között szívesen látnának egy erős egyéniséget az ország élén.
– A korábbi gyarmattartók és gyarmatok kapcsolata igen vegyes képet mutat a világban. Indonézia és Hollandia viszonyát hogyan jellemezné?
– Talán erről a holland nagykövet nyilatkozhatna érdemben. Külső szemlélőként semmilyen feszültséget nem érzékelek. A tradicionális kapcsolatok tovább élnek, az idős korosztályból még sokan beszélnek hollandul. Hagyományosan sok a németalföldi turista, s az egykori gyarmati épületek is felújítva, múzeumként várják a vendégeket. A kulturális szálak is megmaradtak, például a tanulni vágyó fiatalok körében a holland felsőoktatási intézmények még mindig nagyon vonzóak. A politika változására jellemző, hogy a nevezetes – az el nem kötelezettek mozgalmát megalapozó – bandungi konferencián Hollandia már megfigyelőként vett részt.
– A hatvanéves diplomáciai kapcsolat továbbvivőjeként hogyan látja a tradicionális magyar külügyi munka átalakulását napjainkban?
– Kiváló kapcsolatokat ápolunk Indonéziával, szeretnénk viszont, hogy e példás viszonyból konkrét eredmények is szülessenek. A külpolitikai eredmények szubjektívek és nehezen mérhetők, viszont például a kereskedelmi forgalom változása már pontosan kimutatható. Amennyiben magyar cégek útját egyengetjük, az eredményeket – a GDP növekedésén keresztül – az egyszerű állampolgár is megérzi. E filozófia nyomán nagy hangsúlyt fektetünk a gazdasági kapcsolatok erősítésére. A korábbi üzleti szálak jelentős része az idők során elsorvadt, újra kell kötni azokat. Ezért egy külgazdasági diplomata is része csapatunknak, aki – a helyi viszonyok ismeretében – magyar üzletembereknek segíti a partnerkeresést.
– Még a helyszínnel ismerkedett, amikor „mélyvízben” találta magát: a kormányfő vezette népes delegáció év eleji indonéziai programját kellett megszerveznie. Elégedett az eredménnyel?
– Az előbb említett gazdasági nyitás hátterét is meg kell teremteni, konkrétan, hogy a politikai és üzleti élet vezetői el tudják hazánkat helyezni a térképen. Nem vagyunk egyedül a piacon, az európai fejlett államok kiemelt célpontja az ázsiai ország, de a visegrádi négyek többi tagja is igen aktív a térségben. A kormányfői látogatás elérte célját, jó hírünket keltette, s elismerést váltott ki. Orbán Viktor miniszterelnök ráadásul nem érkezett egyedül, négy miniszter, az üzleti élet számos vezetője, és több mint félszáz üzletember csatlakozott hozzá. Lassan a számadatok is igazolják a sikert, és a kereskedelemben tapasztalt negatív tendencia megfordult.
– A vendéglátói megítélés is hasonló volt?
– A fogadtatás is kedvező volt, számos mértékadó sajtóorgánum taglalta a látogatást, s a helyi ipari és kereskedelmi kamarával közösen rendezett kétszáz fős businessfórum is arról tanúskodott, hogy a kormányfő nem protokollvizitre érkezett. Úgy tűnik, a vendég hamar megtalálta a hangot vendéglátójával, Dzsoko Vidodo elnökkel mintegy negyvenperces négyszemközti megbeszélést folytatott, ami a diplomáciai gyakorlatban megszokott 5-10 perces eszmecseréhez képest meglepetést keltett. Az elhúzódott találkozó nem volt véletlen, hiszen mindketten pragmatikus politikusok, s a külpolitikai megítélésük is hasonló. Az indonéz elnök többször kifejtette, hogy a külképviseleti munkát ő is számokban kívánja mérni, és a külgazdasági tevékenységet helyezi előtérbe.
– Az első éve tehát kedvező volt, hogyan tud építkezni az eredményes kezdetre?
– Egy sikeres miniszterelnöki látogatás a nagykövet életében mindenképpen meghatározó. A megkezdett út, a gazdasági kapcsolatok fejlesztése továbbra is kiemelt feladat. Ez Délkelet-Ázsiában nem olyan egyszerű: számolni kell a kulturális különbségekkel, az otthontól való tekintélyes távolsággal. A világ negyedik legnépesebb országa hatalmas területen fekvő szigetvilág. Legtöbbjük számára Európa egy távoli egység, valahogy úgy tekintenek ránk, mint az egyszerű magyar ember a messzi Ázsiára. Velük kell megismertetnem Magyarországot, ami embert próbáló feladat.
– Fiatal életkora előnyt vagy hátrányt jelent tervei megvalósításában?
– Indonézia nagyon fiatal nemzet, a lakosság 43 százaléka 24 éven aluli. Így nem véletlen, hogy az ország a világ legnagyobb közösségimédia-felhasználója, a Facebookon a regisztrált tagjaik száma is nagyon magas, s előfordul, hogy a Twitteren Dzsakartában keletkezik világszinten a legtöbb bejegyzés. Ezt érzékelve, a nagykövetség kellően fiatalos dinamikával reagált, nekünk is van Facebook-profilunk, s én is Twitter-felhasználó vagyok. Így az indonéz fiatalokkal rendszeresen levelezek, s kérdéseikre, felvetéseikre azonnal tudok reagálni. Életkorom is különleges szereplésekre ad lehetőséget, nagyon sok egyetemi eseményre látogatok el, például a carreer coaching (életpálya-fejlesztés) rendezvényeken egy fiatal nagykövet jelenléte ösztönzően hat. Ezek az alkalmak nekik perspektívát, nekem pedig országimázs-építést jelentenek.
– A dzsakartai diplomáciai körök érzékelik a változást?
– Az itteni diplomaták nagyon barátságosak, összetartóak, és nagyon sok nagykövetség – alkalmazkodva a helyi viszonyokhoz – szintén intenzíven alkalmazza a közösség média által nyújtott lehetőségeket. A diplomáciai élet is változik a fogadó ország igényei alapján, ezért itt sokkal több informális, úgynevezett public diplomacy eseményre kerül sor. A hivatalos kommunikációt részben felváltják az informális, telefonos chatapplikációkon keresztül zajló beszélgetések. Az Indonéziába akkreditált női misszióvezetők száma is egyre növekszik, és jelenleg 16 női nagykövet tevékenykedik az indonéz fővárosban. Szoros az összetartás közöttünk, és rendszeresen találkozunk és szervezünk közös eseményeket indonéz női döntéshozókkal, véleményformálókkal.
– A nagyközönség megnyerése ennél bonyolultabb!
– A magyar nagykövetség sikeres tevékenysége érdekében fontosnak tartom az intenzív országimázs-építést, ezért nagy hangsúlyt fektetek a kulturális megjelenésekre és egyéb közösségi eseményekre. Nemrégen járt nálunk György Ádám zongoraművész, aki négy telt házas koncertnek volt főszereplője, s számos magánkoncertre is meghívást kapott. A május elején megrendezett európai napi futóversenyen a magyar csapat volt a legnépesebb, és a célban frissen sütött kürtőskaláccsal és Rubik-kocka-versennyel vártuk az indonéz résztvevőket. Jóllehet iszlám többségű országban beszélgetünk, mégis nagy sikerrel vettünk részt a dzsakartai Bor és Sajt Expón, amelyen Magyarország volt az egyik díszvendég, és tokaji boraink elnyerték az indonéz sommelier-szövetség díját is. Ezek csak a legfrissebb példák, de törekvéseinket mindenki észleli, és elismeréssel adóznak irántunk.
– Imázsépítő munkáját az Indonéziába szakadt hazánk fiai is segíthetik.
– Valóban, Indonéziában is él egy kis magyar diaszpóra, lélekszámuk nagyjából kétszáz főre tehető. Egy részük a fővárosban lakik, s főleg a nemzetközi cégek alkalmazásában áll. A MALÉV egykori pilótái közül is többen dolgoznak indonéz légitársaságoknál. Évente két alkalommal – március 15-én és október 23-án – rendezünk az itt élő magyarok tiszteletére fogadást, amelyeken kötetlen formában üljük meg nemzeti ünnepeinket. Balin ugyancsak népes magyar közösség telepedett le, legtöbbjük a vendéglátásban talált megélhetést. Az országban negyven magyar hallgató – a Darmasiswa ösztöndíjprogramban – az indonéz nyelvet és kultúrát tanulmányozza. Sokan közülük itt maradnak, megállják helyüket, s „indonéziai magyarként” tervezik jövőjüket…
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.