Báthory István lengyel–magyar öröksége – a Báthory Emlékév jegyében íródott könyv az erdélyi lengyel emlékhelyekről

– A Báthory Emlékév alkalmából készült el új köteted. Hogyan született a könyv ötlete?
– Ahogy nincs magyar történelem Erdély nélkül, úgy nem lehet magyar–lengyel történelmi barátságról sem beszélni, ha kihagyjuk belőle az erdélyi részt. Báthory vagy Bem tábornok nélkül a történet torzó lesz.

– Az emlékév több kerek évfordulóhoz kötődik. A lengyelek számára mekkora jelentőséggel bír Báthory István személye?
– A Báthory Emlékévben van két erdélyi, illetve egy lengyel vonatkozás is: Báthory Istvánt 450 éve választották Erdély fejedelmévé, 440 éve alapított egyetemet Kolozsváron és 445 éve tette le a lengyel királyi esküt Wawelben, a krakkói királyi várban.

Egyik legnagyobb királyuknak tartják, aki legyőzte Rettegett Iván cárt, és megszállt lengyel területeket szerzett vissza.

– A könyvben megjelent Lengyelország budapesti nagykövetének a köszöntő írása is. Hogyan figyelt fel munkádra a lengyel diplomácia?
– Lengyelország budapesti nagykövete és a Lengyel Intézet igazgatója írt ajánlást a könyvemhez. Jó a kapcsolatom mindkét intézettel. Méltányolják azt az erőfeszítést, amelyet egyesületünk végez erdélyi lengyel vonatkozásban. Hadd emeljem ki a Szilágysomlyón felállított kopjafát Boldog Jerzy Popieluszko mártír papnak és az emléktáblát Witold Pilecki kapitánynak.

– Új könyvedben erdélyi lengyel emlékhelyeket mutatsz be. Tapasztalatod szerint ezeket Erdélyben, illetve Lengyelországban mennyire ismerik?
– A szűkebb történészi szakmát leszámítva elég kevesen. A könyvvel épp az volt a célom, hogy Erdélyt új szemszögből mutassam be, új értékeket tárjak fel a közönség felé. A Szent László-év kezdeményezőjeként elmondhatom, hogy bár Szent László Lengyelországban született – édesanyja lengyel hercegnő volt –, ezt ott mégis kevésbé ismerik. A mi szempontunkból ugyanez érvényes Báthory Istvánra: a magyarság alig ismeri tetteit. Épp a kolozsvári bemutatón mondtam el, hogy a kolozsváriak közül, akik naponta elmennek a Mátyás király szoborcsoport előtt, sokan nem is sejtik,    hogy az egyik oldalsó alak, Szapolyai István nádor élete mennyire összekapcsolódik a lengyelekkel. Szapolyai István volt Szilézia kormányzója, a Piast-dianasztia oldalágából nősült. Később Borbála nevű lánya Zsigmond lengyel király első felesége lett. Neje halála után Zsigmond feleségül vette Bona Sforzát: nagyobbik közös lányuk, Jagelló Izabella vált Szapolyai István János királyunk feleségévé. Az ő közös gyerekük lett Erdély első fejedelme, János Zsigmond.

– Könyvedet Kolozsváron, Szilágysomlyón és Vajdahunyadon mutattad be. Milyen volt a fogadtatása az olvasók részéről?
– A mai koronavírus-járvány körülményei között sikeresnek ítélem. Ahogy városról városra haladtunk, sorra pirosodtak be a helyszínek, így nagyon meg kell becsülni minden résztvevőt, aki eljön a találkozónkra.

Egyesületünk részéről a hunyadi magyarság részére átadtam az emlékév zászlaját. De hasonlóan nagyszerű volt a szilágysomlyói Báthory Napok alkalmából a nagy király szülővárosában tartott könyvbemutató is.

– A somlyói ünnepséget idén két kiadásban is megszervezték román, illetve magyar részről. A szilágysági városka rendezvényében az elmúlt években aktív szerepet vállaltál. Mit emelnél ki ezek közül?
– Valóban, idén két kiadásban szervezték meg a somlyói Báthory Napokat, de ennek    adminisztrációs oka volt. A Báthory Alapítvány immár 29. alkalommal szervezte meg az ünnepséget szeptember végén, Báthory István születésének évfordulóján. A néhány éve életre hívott Bathory Festre idén azért került sor egy héttel korábban, mert a város liberális vezetése a Nemzeti Liberális Párt (PNL) országos kongresszusára készült, az előző hétvégén pedig az RMDSZ-nek volt a kongresszusa. Ilyen kényszerből jött össze a két külön rendezvény. Erre azt mondom,

Közreműködésünkkel a járvány előtt sikerült több lengyelországi csoportot is elhozni Szilágysomlyóra, és már szépen alakultak a kapcsolatok is. Ennek tett keresztbe a koronavírus-járvány, ugyanis e kapcsolatok elsősorban a személyes találkozásoktól függnek, azaz utazni kell, ami a mai világban egyre nehezebb. Abban bízom, hogy a mostani, embert próbáló pandémián is túl leszünk, és reményeim szerint az új könyvemnek is köszönhetően egyre több lengyel barátunk látogat majd Erdélybe.