HIRDETÉS
Lesújtó képet lát az ember az erdélyi méhészet jövőjéről, ha méhészekkel beszélget, akik növekvő raktárkészletüket immár évek óta nem tudják értékesíteni. A nagybani felvásárlási árak idén már a méztermelés önköltségét sem fedezik, a nagyobb méhészetek számára pedig a kis kiszerelésben eladható méz csepp a tengerben, ezért egyre több termelő kényszerül arra, hogy más foglalkozás után nézzen.
Az országszerte megtartott mezőgazdasági és kézműves vásárok méhészeti felhozatalán is látszik, sokan ezt a lehetőséget is igyekeznek kihasználni, hogy legalább mézkészletük kis részét tudják elfogadható áron értékesíteni.
A Kolozsvári Magyar Napok Farkas utcai kézműves vásárán a fesztiválozók folyamatos áradatában az évek óta visszatérő árusoknak van ,,versenyelőnye”, akik kialakították vásárlói körüket, így megjelenésük egyféle igazodási pont a termék iránt érdeklődő vevők számára. Képes Csaba tordai méhész ebbe a körbe tartozik, hiszen 8-9 éve rendszeresen eljár a Farkas utcai sokadalomba, a kincses városban már sokan ismerik. Standján kilencféle mézet kínál, amiből három a legkeresettebb: a mézfogyasztók többsége az akác- és vegyes-mézet vásárolja, az ínyencségre vadászó turistáknak viszont a fenyőméz a kedvencük.
Lehet válogatni havasi vegyes, málna-, cseresznye-, repce- és más mézkülönlegesség között is. A vásári méhészsátorban virágport, propoliszt, lépes mézet, és különböző szárított gyümölcsöket tartalmazó mézes keverékeket is kínál. Minden olyan termék szerepel a felhozatalban, amit a vásárló megkívánhat.
A kielégítő kínálat ellenére Képes Csaba nem túl derűlátó méhészetének jövőjével kapcsolatban.
A nagyapja által megalapozott családi méhészet – amelyet szüleivel közösen visz tovább –, fordulóponthoz ért, miután harminc tonna eladhatatlan mézkészlet gyűlt fel tordai raktárukban. Aminek értékesítésén az sem segít, hogy a Kolozs megyei városban méhészeti termékeket forgalmazó saját boltot tartanak fenn, és rendszeresen eljárnak vásárokba is.
Több aranyosszéki faluban – Bágyonban, Kercsedben és Harasztoson – is működő, ötszáz családos méhészetük termelésének kis részét tudják csak kiskereskedelmi csatornákon értékesíteni, korábban a nagybani felvásárlók jelentették a biztos piacot. Az utóbbi években azonban annyira visszaesett a mézkereskedők által kínált ár, hogy a méhészek számára nem éri meg önköltségi ár körül, vagy az alatt eladni termékeiket, inkább kivárnak.
Képes Csaba szerint a romániai méhészek közül senki nem tudja, milyen sors vár az ágazatra. Az állami támogatásként érkező pénz túl kevés ahhoz, hogy fedezni tudja a méhész veszteségét, ráfizetésből pedig senki nem tud megélni.
A bajok fő okát abban látja, hogy nagyon sok olcsó termék érkezik külföldről, a világ távoli országaiból, ami nem méz, hanem glükóz-keverék:
ezek alacsony árával a minőséget termelő hazai méhészek nem tudnak versenyezni. Olcsó keverékmézekkel vannak tele a nagyáruházak polcai, ahova az ötszáz méhcsaláddal termelő méhészetnek nincs esélye bekerülni.
A romániai vásárlói szokások átalakulása miatt az emberek többsége nagyáruházakból vásárol mindenféle élelmiszert – mézet is –, a fennmaradó szűk réteg pedig túl sovány ahhoz, hogy a minőségi termékeket kínáló hazai méhészeket eltartsa.
Vannak, akik ezeket a mézárakat is sokallják, mert magasabbak, mint az áruháziak” – magyarázza a tordai méhész, aki már azon gondolkodik, hogyha nem lesz pozitív változás, előbb-utóbb ők is feladják. Egyelőre azonban sok száz méhésztársához hasonlóan ő is reménykedik, hiszen számára a méhészkedés nem csak napi munka, hanem szenvedély is.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
