Kis Lukács Éva (portrénkon) vállalkozása más, mint a körösfői kínálat, bár alapvetően mindkettő a Kalotaszeg-képre alapoz. Az Éva Klasszika viszont különbséget tesz a sokféle termék és forrás közt, és kizárólag a nagyírásos motívumait használva díszíti egyedi tervezésű ruhadarabjait, textíliáit. A 2011-ben indult vállalkozás ma Kolozsvár Főterén, a Filstich–Kemény-ház patinás műemlék épületének belső udvarán várja a vásárlókat.
Nyűgből álom
Honnan jött az ötlet, hogy kalotaszegi nagyírásos motívumaival díszített termékeket készítsen? – adódott a kérdés beszélgetésünk elején. „Kalotaszegi vagyok, Nagykapuson születtem, gyerekkorom óta belenőttem a kézimunkázásba, hímzésbe. Vagyis a varrásba, mert Kalotaszegen úgy mondjuk. Nagyon sokáig nem szerettem, mert megvolt, hogy egy nap mennyit kellett kivarrnunk, és addig nem mehettünk játszani. Azt mondtam, hogy ne is lássak kézimunkát. De édesanyám folytatta, megkapta a népi iparművész címet, és lassan én is rájöttem, hogy ebből lehet vállalkozást kezdeni úgy, ahogy Magyarországon például a kalocsai hímzéssel csinálják. Először csak magamnak készítettem egy blúzt, majd többet. Az első vásárba tíz darabbal indultam, egy óra alatt eladtam az egészet” – meséli kezdeti motivációit Kis Lukács Éva.
A kezdet nem volt könnyű, már az elején kiderült: csak nagyon kevesen tudják a díszpárnák anyagánál vékonyabb vászonra sikeresen hímezni a mintákat. „Néhány asszonyt találtam, bár sokan azt mondták, hogy nem lehet ezt megfizetni, nem éri meg. Ráadásul a párnákat vastag anyagra varrták, a ruhák anyaga viszont vékonyabb, ezért csak az tudja varrni, aki nagyon odafigyel, nem húzza össze. Nagyon sok asszony megpróbálta, sokuknak nem sikerült. De maradtak néhányan, akik tudták és láttak is benne jövőt. Ők a mai napig is készítik. Én is tudom varrni, csinálom is, de nem tudok mindent egyedül elkészíteni” – vázolja a kezdeteket Éva, akinek türei, nagykapusi és kiskapusi asszonyok segítenek a szabás-varrásban és a hímzésben.
Az Éva Klasszika üzletasszonya számára ugyanakkor nem volt újdonság a vállalkozás, korábban élelmiszerüzletük volt Kapuson, majd férjével Kolozsváron indítottak pénztárgépekkel és elektronikai cikkekkel foglalkozó céget. Mindemellett Kis Lukács Éva pszichológia szakot is végzett. „A férjem sokat segít, ő már 25 éve üzletember, ilyen téren tehát könnyebb nekem. Mint minden kisvállalkozásnál, adózni kell, végezni a papírmunkát és betartani a szabályokat. De azért nem tartom annyira nehéznek egy ilyen vállalkozás vezetését” – mondja az üzletasszony. Egyértelmű volt, hogy Kolozsváron kell üzletet nyitnia termékei számára, mert a nagyváros közvetlenül Kalotaszeg szomszédságában fekszik, s ha már a település túlsó végén fekvő Györgyfalva is Kalotaszeg része, akkor Kolozsvár is a tájegységhez sorolható. „Bárhová megyünk a világban, minden városban van olyan hagyományos üzlet, ami az ottani gyökerekhez kötődik. Itt nem volt, ezért is szeretném bővíteni. Több kalotaszegi ajándéktárgyat tarthatnék, de ez persze az anyagiaktól is függ, mert ahhoz nagyobb tér kellene. Az a nagy álmom, hogy a Mátyás király szülőháza mellett nyithassak majd üzletet. Oda találna igazán, és ott bennünket is könnyen megtalálnának” – mesél elképzeléseiről Kis Lukács Éva.
Modern értékőrzés
„A hagyományt nagyon szeretném megőrizni. Igazából ezért dolgozom, mert egyébként meg tudnánk élni a másik vállalkozásunkból is. Boldog vagyok azért is, hogy másoknak is munkát adhatok” – vallja a vállalkozó. A kínálatban az ágyneműktől a ruhadarabokon át a sötétítőig szerepelnek termékek. Helyben is lehet vásárolni, de a kalotaszegi zenét játszó webfelületen is, és természetesen rendelni is. Szeretik a termékeit, nemcsak hazai magyarok vásárolnak tőle, de Magyarországról, Szlovákiából vagy Amerikából is, sőt, román vásárlói is vannak. Többnyire értelmiségiek, pedagógusok, lelkészek, néptáncosok vagy egyházi iskolák tanulói. Fiataloktól az idősekig széles a spektrum, egész osztály is ballagott már Éva Klasszika-ruhában, de hetven éves asszony is vásárolt már piros szettet szilveszterre. „Az alapot mindenképpen a ruhák jelentik, ezt kínálom legnagyobb számban. Jó lenne azonban egy külön részleg ajándéktárgyaknak is, mert a turisták például nem feltétlenül vennének ruhát, hanem valami kalotaszegi apróságot vinnének haza. Sokan mondták, hogy már nem nagyon mernek megállni a falvakban, mert nem tudják, mi az eredeti, és mi nem” – mondja a vállalkozó, aki nem enged be az üzletébe sem bóvli kínai játékot, sem kalotaszegiesnek látszó tárgyat.
A textilek anyagát százszázalékos len és len-gyapot kombináció adja, Éva ragaszkodik a természetes anyagokhoz. Közöttük persze vannak vastagabbak és vékonyabbak, színesek és natúrak, de nem csak nyári ruháknak megfelelők. „Sokan gondolják nyáriasnak a ruhákat, pedig van köztük vastag béléses téli is. És van bársonnyal kombinált rékli és szoknya is, ami szintén télies, de voltaképpen bármelyik évszakban hordható” – meséli a ruhadarabokról. Minden ruhamotívumot hagyományos neve alapján azonosít, és ekként is árulja a termékeit. Így van például majoránna, pipa, tulipán, rózsa, patkó, életfa, pávaszem, kard vagy bécsi rózsa szoknya vagy ruha.
A motívumok eredeti helye nem a ruhadarabokon volt: a lakások díszét adó textíliákon szerepel a nagyírásos. Párnán, terítőn, falvédőn használták a kék, piros, fekete vagy fehér motívumokat, de a templomokat is írásos textíliákkal díszítették. „Egy párnán például többféle motívum van, abból emelek ki egyet vagy többet. Megtervezem, hogy mi találna egy blúzra vagy más ruhadarabra. De úgy is szoktam tervezni, hogy ha a kiskardot akarom feltenni, akkor eleve kiskard mintához passzolóan tervezem a blúzt. A ruhamotívumok kivétel nélkül eredetiek, csak az alkalmazás szerepköre és olykor a színvilág tér el.”
Termékeit le is zsűrizteti, hogy használhassa a népművész címet. Eddig Budapesten, a Hagyományok Házában a művészeti egyesületnél lehetett elbíráltatni a népi termékeket, úgy néz ki azonban, hogy a továbbiakban már a romániai magyar népművészeti szövetségnél is nyílik rá lehetőség. A ruhák a modern kategóriában szerepelnek. „Azt mondták, szépen használom a motívumokat, nem túlzsúfoltan, hanem diszkréten, hogy valóban szép legyen” – büszkélkedik Kis Lukács Éva, aki bár belenőtt a kalotaszegi varrásba, ma is képzi magát, népművészeti továbbképzésre jár.
Tradíció a modernnel
A ruhákat maga tervezi, és már a szabásmintáknál igyekszik egyszerre korszerű és hagyományos lenni. Az egyik ing például a vállfűs ing továbbgondolt verziója, míg a rékli a télen lájbi alatt hordott ruhadarab friss változata. A ruhák lerakása is a falusi szoknyákat idézi. „Van, aki teljesen modernet kér, de középútra törekszem, hogy legyen klasszikus is. Innen ered az Éva Klasszika név is. Ha tejesen modernet kérnek, azt is megcsinálom, mert örülök, hogy azon is a kalotaszegi motívumot használhatom. Nálam tradíció a modernnel a jelszó. Kalotaszeget szeretném megőrizni, hogy ne vesszünk el, mert a világon sehol nincs hasonló. Nagyon díszes, nagyon szép, és még élteti a hagyományt: az asszonyok még felveszik a szoknyát, a fiatalok is felveszik a ruhákat. Ezt nem szabad hagyni elveszni, s úgy gondolom, csepp vagyok a tengerben, aki ezt tovább tudom vinni” – vallja küldetésként Kis Lukács Éva, az Éva Klasszika megálmodója és kivitelezője.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.