Házi kedvencek a fürdőkádban?

Madaras Péter 2015. november 08., 09:16
galéria

Gyerekkoromban irigykedve tekintettem azokra az ismerőseimre, akik élőlényeket tarthattak a lakásban. Faluról kerültem be városra ötödikes koromban, egy olyan helyről, ahol mindenem megvolt, kutya, macska, galamb, nyúl és liliputi kakas. Mégis nagyon vonzónak találtam azt, ha valamelyik ismerősömről azt hallottam, hogy pici szobáját egy hörcsöggel vagy egy papagájjal osztja meg, nem beszélve a mesebeli akváriumokról. Az, ahogy közelben veled van egy gonddal kiválasztott állatka, aki életed olykor legmegbízhatóbb cellatársa. A szocialista nevelés, el egészen az orvosi és higiéniai nevelésig, igen ellenezte az olyan burzsoá szokásokat, amilyennek a kisállat vagy házi kedvenc tartása számított.

Gondozottabb ölebek

Az állatorvosi egyetemen, még ‘87-ben, keveset tanulhattunk kisállatgyógyászatból, nem is nagyon volt kitől, hiszen a tanáraink a haszonállatok intenzív tartási körülmények közötti megbetegedéseket kutatták. Innen-onnan lopkodtuk össze azt a tudást, amivel aztán kisállatpraxisainkat beindíthattuk. Aztán a világunk rohamosan kezdett változni. Míg gyerekkoromban csak a vadászok, a csodabogarak és a körzeti doktor bácsink tartott kutyát, ma alig van olyan lépcsőház, ahol sétaidőben ne lenne csaholóverseny. A doktor elhízott sárga tacskóinak tapintása, akárcsak dolgozószobájának tömény tacskószaga mélyen megmaradt bennem, talán ezért lett első benti kutyám egy rövid szőrű tacskó, aki minden pokrócunkba és szőnyegünkbe beleszőtte apró fekete szőröcskéit.

Azóta megváltozott nemcsak az emberi társadalom, hanem – nevezhetjük így – a kutyatársadalom szerkezete is: míg korábban a szocialista társadalom a palotapincsin és a kocker spánielen kívül nem ismert szőrét kevéssé hullató fajtát, ma már valósággal elárasztottak azok a kutyafajták, amelyek alkalmasabbak a lakásban tartásra. Nem véletlen, hogy eközben a kisállatrendelők száma csak Kolozsváron már meghaladta a negyvenet, van bőven öleb, lett hozzá elegendő kutyakozmetika is, ahol nemcsak nyírnak, fürösztenek, sztrippelnek és trimmelnek, hanem rózsaszínre vagy lilára is megfestenek egy-egy tincset a gazdi kérésére, természetesen spéci kutyaszőrfestékkel. És nem viccelek, amikor azt mondom, hogy mindezt az eb alapos beparfümözése követi, ugyancsak speciális kutyaparfümmel.

Erre sokan azt mondják, megbolondult a világ. Én meg csak azt: színesebb lett és felelősségteljesebb. Mára megváltozott, legalábbis változófélben van az a felfogás, hogy a kutyának nincs helye a házban, csakhogy ne felejtsük el: ha bevittük a kutyát a házba, akkor foglalkozzunk is vele. Nemcsak kutyáról van itt szó, hanem macskáról is. A hagyományos felfogás szerint a kutya fertőzésforrás és allergiás betegségek okozója. Ma már tudjuk, hogy törzsfejlődésünk fontos tényezője és emberré válásunkban fontos szerepe volt a kutyáknak, és nemcsak magunkat kell óvnunk az esetleges, kutyáról emberre terjedő (zoonozis) betegségektől, hanem kutyánkért, macskánkért mi is felelősséggel tartozunk.

Ne váljunk kutyáink kínzójává

Az a kisállat, akivel megosztjuk lakásunkat, részesévé lesz szokásainknak, és legjobb tudása szerint adaptálódik, mi pedig azt hisszük, kényelmesen hátradőlhetünk a fotelünkben. Ha nem biztosítunk egészséges élelmet, ha nem biztosítunk elegendő mozgást, állatorvosi és szőrápolási felügyeletet, könnyen kutyánk kínzójává válhatunk, még ha ezt nem is vesszük észre. Láttam kilencvenkilós német dogot garzonban anélkül, hogy az a kutya szenvedett volna, ugyanis a gazdája napi három óra aktív sétát biztosított neki, és láttam házi kenyérformájú uszkárt, aki csak a konyhától a szobáig közlekedett. Egy kutyát elhizlalni, cukorbeteggé, szívbeteggé tenni: ne higgyük, hogy megbocsátandó.

Egy kutya beszerzésekor nagyon fontos tényező a szőrzet. A mostanság népszerűvé vált fajták közül sok olyan van, főleg az öleb kategóriában, amelynek egyáltalán nem hull a szőre, ilyenek a bichonok, a yorki, a shi tzuh stb. Ezeknek a fajtáknak az egyedeit viszont folyamatosan nyírni kell, nemcsak a külalak miatt, hanem elsősorban azért, hogy a kutyánk jól érezze magát. Egy kutya vagy macska szőrzetét ajánlatos naponta kifésülni, főleg vedlési időszakban, a nyírással lehetővé tesszük a kutya számára a testhőmérséklet szabályozásának lehetőségét, ugyanis a padlócsempén való heveréssel könnyűszerrel képes lehűsölni kutyánk. Ha mégis szőrhullást észlelünk, vigyük állatorvoshoz: ez lehet a vakarózás következménye is, a viszketegségnek pedig parazitás vagy élelmezési oka is lehet. A cink, a biotin, a nem szaturált zsírsavak, omega 3,6 stb. mind nagy szerepet játszanak a bőr és a szőr anyagcseréjében, és sikeresen segítenek a szőrtakaró helyrehozatalában. Vannak, akik túlzásba viszik a fürösztést, és naponta samponnal megmossák a kutyájukat. Lehet egy kutyát naponta lemosni, főleg a lábát és a hasát séta után, de kutyasamponnal elég lenne kéthavonta füröszteni, a védő szébumréteg regenerációjához minimum két hétre van szüksége a szervezetnek. Persze van, aki ezt nem érti meg, erre az esetre ajánlatosabb gyengébb sampont vásárolni, ami akár naponta is használható. Fektessünk fokozott figyelmet a fül higiéniájára, akárcsak a fogakéra, hiszen nemcsak a kutyának okoz kellemetlenséget a bűz, amit okoz, hanem nekünk is. Ha odafigyelünk kedvencünk problémáira, talán a sajátjainkat is komolyabban vesszük: kutyánk szívesen elkísér minket is az orvoshoz.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.