Évi tízezer kilométer kerékpáron – beszélgetés az Európát kerékpárral átszelő Pál Mártonnal

– Nemzeti körökben a fontos események állandó részvevőjeként, hagyományőrzőként, hadisírok felkutatójaként és gondozójaként, valamint megrögzött kerékpárosként ismernek. Nemrég olvastam, hogy hosszú útra indultál. Honnan és hová mész biciklivel?
– Ez a negyedik El Camino túrám, négy év kihagyás miatt most elég kiadós út. Sokat kerékpározok, évente nagyjából tízezer kilométert, de ez most a szokásos távok duplája lesz. A spanyolországi Cadíznál már meg is volt a félút. Itthonról

aztán következik az Isztriai-félsziget. Az egész terület hegyes. Az olasz csizma megkerülése után értem Franciaországba. Utána Spanyolország kö­vetkezett, majd Portugália és Franciaország. Hazafelé a Duna forrásvidékén kerekezek Németországban, Passautól a folyóparton haladok végig Pozsonyig, majd Rajkánál érkezem vissza Magyarországra.

– Az El Camino nem csak egy spanyolországi zarándokút? Ennél jóval hosszabb a távolság, amelyet biciklivel teszel meg.

– A Szent Jakab apostol útja igazából Jeruzsálemben kezdődik, és Észak-Spanyolországba tart. Ehhez lehet tetszés szerint kapcsolódni útközben, ahogy én is teszem Magyarországról indulva.

– Milyen elhatározásból kerékpározol évente sok ezer kilométert Európában?
– Ez számomra kihívás, de természetesen vallási tartalom is létezik egy zarándoklat alkalmával.

– Milyen látnivalók érdekelnek a legjobban?
– Igazi ékszerdoboznak számító kis falvakat találtam, amelyeket a turisták elkerülnek. De megnéztem a sevillai Makovecz-pavilont vagy Horthy Miklós portugáliai házát is. Egy temetőben magyar katonasírokat is találtam.

– Milyen természettel kapcsolatos élményeket gyűjtöttél utaid során?
– Érdekes dologra lettem figyelmes Portugáliában. Az út mentén, szinte méterenként, rengeteg hagyma van elszórva. Aztán megláttam, hogy néhol autókból dobálják ki szándékosan a hagymákat. Majd jött egy parasztbácsi, és a zsákjából módszeresen szórta szét a hagymákat. Próbáltam megtudni, mi ennek az oka. A botjával a hiúzveszélyre figyelmeztető út menti táblára mutatott. Tőle tudtam meg, a hagymaszag távol tartja a vadat az úttól.

– Hol szállsz meg, illetve hol és mit eszel?

Van mit ennem, néha bővebben, néha csak konzervet... Ha kell, néha koldulok is, de nem egész nap, hanem csak annyit, hogy elegendő legyen egy vásárlásra. Általában ismert nemzetközi vagy helyi szupermarketekben vásárolok élelmet.

– Hol voltak a leginkább segítőkészek a helyiek?
– Franciaországban voltak leginkább nyitottak az emberek, de Európa-szerte mindenhol elboldogulok.

– Szoktál magyarokkal is találkozni?
– Az útjaim során sokszor találkoztam magyarokkal. Nemrég összefutottam olyanokkal, akik még Csíksomlyóról emlékeztek rám.