Egy hét naplózása, avagy hogyan készül a hetilap?

Megfellebbezhetetlen szakmai megállapítások szerint egy napilap legfőbb ismérve, hogy minden nap megjelenik. A hetilapok esetében ez úgy módosul, hogy nem elég elkészíteni hetente, egy periodikától folyamatosan kivételes témagazdagságot és nyelvi igényességet vár el a közvélemény. Mert egy hét, úgymond, elegendő idő mindenre. Bár a népnek többnyire igaza van, ezúttal fogalma sincs, mit beszél...

Szerda

Kávéillat lengi be a szerkesztőséget. Azaz lengené, ha megérkeztek volna a kolléganők. Egyelőre azonban csak marcona férfiak merednek a képernyőre, akikből hiányzik ugyan a reggeli koffeinadag, valamiért mégsem teszik oda főni a nap első kávéját. Előbb-utóbb megérkezik Ida vagy Mari, majd ők.

A tegnap véglegesített lap már történelem, elvileg ki is nyomták, szóval nincs az a földi hatalom, ami bármit is változtathatna az ügyön. Már persze, ha bármit is kellene változtatni, mert Napló csak felső-középkategóriástól felfelé minőségben készül. Hogy ezt az olvasók hogy nem fedezik fel többezres nagyságrendben, mindannyiunk számára talány...

Ettől persze még oldalanként végignyálazzuk, heti turnusban osztozkodva az elemzői státuson. Az éppen nem ellenzők bólogatnak, csóválják vagy fogják a fejüket, miközben kívülről tudják, ki milyen szófordulattal, poénnal, kritikával vagy dicsérettel él. Apró porszemek csikorognak a fogak között: bentragadt hibás elválasztások, összecsúszott képszerzői feliratok, egyebek. No meg címek, jobbnál jobb ötletek – kár, hogy nem tegnap jutottak eszünkbe, amikor még akár a lapba is bekerülhettek volna. Mindenesetre annyiban maradunk, hogy ezzel a lappal sem kell szégyenkeznünk. A hallgatózó olvasó pedig hanyatthomlok rohanhat lapot vásárolni, mielőtt szétkapkodják.

A kávé már kihűlt, de a forró cigarettát jól kiegészíti, állítólag ennyi agymunka után jár a cigiszünet. A nemdohányzók a fejüket csóválják vagy fogják, mert Nánó kolléga ezúttal sem az elektromos cigarettájával vonul lazítani, miközben azt hiszi, hogy senki sem veszi észre.

És máris dübörög a következő heti lapszám. Egyelőre terv szintjén, de a gondos tervezés a nyugis lapkészítés melegágya. Vagy csimborasszója, de pattan ki egyéb jól hízott képzavar is a halványan szikrázó agyakból. Közben megtudjuk, hogy Gambia bukaresti nagykövete osztálytárs volt Botival vagy az édesapjával, de valamelyik rokonát minimum tanította az édesanyja a Báthoriban.

Még szerencse, hogy van néhány biztos pont a laptervezésben. Az első oldalon jövő héten is az első oldal lesz, a másodikon a hírek, a harmadikra majd hoz valamit az élet, a negyediken interjú. Hoppá, kivel is? Legutóbb én írtam, vágja ki azonnal, aki legutóbb írt, s némi kajánsággal teszi hozzá: nehogy megunjanak az olvasók... A főszerkesztő kérdőn néz szét, előtte lista, rajta nevek. Egyrészt akiket meg kéne szólaltatni, másrészt azokéval, akiknek meg kellene szólítaniuk a megszólítandókat. A nagyinterjú alanyának nagynak kell lennie, politikus csak egészen ritka esetben jöhet számításba, amúgy is tele velük a sajtó, inkább jöjjenek a frissen díjazott, valamit éppen jubiláló erdélyi nagyok, mindig kéznél lévő ismert színészek, küszöbön álló vagy azon már átesett események lovagjai. Hogy senki sem született éppen hetven éve? Vagy még tavaly vette át azt a lovagkeresztet? A mindig kéznél lévő művész mostanában nem áll szóba a sajtóval? Jó, lépjünk tovább, majd még visszatérünk a témára.

A véleményoldallal nincs gondunk, ott BZSA szállítja a soros RMDSZ-alázást, komprádorpolitika feszes panírban. Valaki melléje valamit? Hát nincs véleményünk semmiről? Jó, akkor majd írok én valamit vagy majd az élet, a nagy szerkesztő...

A hatosra jönnek a buszok, ugye, Jóska, de ne ragadjunk le a felszíni rozsdánál, nézzünk alája is, biztosan lesz ott valami, ha más nem, akkor a múltkori baleset után ottragadt vér. Szóval alaposan körüljárva, nemzetpolitikai szempontból is megvizsgálva a kérdést, ahogy az egy felelős gondolkodású konzervatív hetilaphoz illik. A hetesre? Hagyjuk most a dohányosokat, maguktól is tudják, hogy minden cigarettával újabb szöget vernek saját koporsójukba. Inkább a tankönyvek ügye, ha megérkeztek, miért ennyire későn, ha nem, annál inkább. Könyvkiadók, iskolák, minisztérium és szülők, ha nem találunk, itt vagyunk mi úgy is, mint szülők.

A nyolcason ott hömpölyög Lukács Csaba újabb horrortörténete, most is ott gázol valahol a halottak között a fülöp-szigeteki tájfun után, képpel, könnyel, színekkel, el fogják olvasni a népek, annyi a szenvedés benne. Melléje léleksimogatónak egy kis Luca-napi történet, miért járt Ida néprajzra, ha nem ezért. S akkor már jöhet is Túrós, ő talán még Marival is képes lesz megértetni, miért érdemes pénzt befektetni az Oltenia-Sudba.

Kultúrtér? Még semmi? Akkor lépjünk tovább, még visszatérünk rá. Gasztronómia, Leopold szállítja a szokásos paszulyt, van ugyebár az Eszter anyaöle, szépen illusztrálva, inkább húzzuk meg, mint hogy bélyegképet alkalmazzunk. Szabadidő? Ki halt meg, ki született, ki mit fedezett fel? Jean Marais született, Bolyai meghalt, felfedezték az óvszert, az óvszer mindenképpen jöjjön, arról már mindenki hallott. Hogy van egy Marais-autogramunk? Akkor az is. De nincs meg, hogyhogy nincs meg, az ember kap egy Jean Marais-aláírást, aztán elveszíti? Ez önmagában is történet. Szépen, színesen, ahogy a csillag megy az égen.

Elérkezünk az eseményeket beharangozó oldalhoz, ami nem lenne Ida fárádságos munkája nélkül. Persze egy kis ugratás neki is kijár, mert heti rendszerességgel elmondják a kollégák, ha a lapban nem lesz hely a beharangozónak, majd kiadjuk CD-n. Vagy bőrkötésben...

Akkor ezzel vége is, illetve a sport. Boti? Nem, hagyjuk az eseményfüggést, bennünket a tények nem zavarnak, egyébként is, megjelenéskor ki emlékszik már arra a pólómeccsre. Történet, olvasmány kell, amihez az esemény csak az apropót szolgáltatja. Például Halep, aki kisebbre szabatta a mellét, hogy jobban teniszezzen. Na ugye, Boti, ez még téged is felvillanyoz.

Örülök a szerencsének, találkozunk hétfőn, de addig is jöjjenek az anyagok, hogy Marinak ne egy délelőtt kelljen átolvasnia mindent. Az interjú? Jó, hogy mondjátok, továbbra sincs senki? Akkor valaki, aki kéznél van Kolozsváron. Találkozunk hétfőn, kávé, cigaretta, gyermeknevelés, főzés, ki vált el, ki készül, Boti biztosan ismerte, ha máshonnan nem, hát együtt jártak óvodába, de székelyföldi rokonlátogatás alkalmával biztosan találkoztak már. Dolgos hétvégét!

Csütörtök, péntek, szombat

Kávé otthon, cigi tetszés szerint. A munka csak most kezdődik… Mert hát fel kell kutatni az interjúalanyt, egyeztetni kell, aztán újra kell egyeztetni, nem ér rá, én utaztam el éppen, rossz napja volt a művész úrnak, nincs miről beszélnie. Az idő anyakunkon: szerencsés esetben a beszélgetőpartner nem kéri vissza elolvasásra saját szavait, majd elfelejti visszaküldeni, de lehet kőbe akarja vésni –, aztán még az olvasószerkesztő is át kell bogarássza….és máris itt a lapzárta. Vagy el kell utazni Kukutyinba riportot készíteni az éppen szolgálatos pálinkafőzővel, disznóölővel, nádihegedű-készítővel…Szombaton felszusszannánk: végre kicsit lazíthatunk… amikor csörren a telefon, jelez a gép: Xpárt Y-ja sajtótájékoztatót tart, ha nem is írunk róla, de a megjelenés fontos…

Vasárnap

Isten is úgy rendelte, hogy pihenőnap, de nem ám az újságírónak. Jól esik a délelőtti lustálkodás, de dél körül már nagyon lóg az a bizonyos kard a fejek felett. Hiszen mindjárt itt a hétfő, addigra az anyagoknak készen kellene lenniük, mert ugye még át kell olvassa a főszerkesztő, az olvasószerkesztő, és hát ők sem éjjeli baglyok, tekintettel kellene lenni a kollégák életére is. És mire ezt végiggondolja az emberfia és lánya, már szól is a csergőóra, és megint itt a hétfő…

Hétfő

Valamennyi férfi ott ül, veri a gépet, belőlük is hiányzik ugyan a reggeli koffeinadag, valamiért mégsem teszik oda főni a nap első kávéját. Előbb-utóbb megérkezik Ida vagy Mari, majd ők. Najóreggelt, ki, hogy? A cuccok közül még csak néhány van a rendszerben, de mindenki állítja, hogy perceken belül elkészül. Einstein, a vezető tördelő tíz után zilált ábrázattal esik be, óriási késésben vagyunk, és egyébként is nagy a baj, részletek felől nem érdeklődünk, ha tudnánk, talán még az ereinket is felvágnánk. Lassan szotyogni kezdenek az anyagok, kezdenek készülni az oldalak, s bár Einstein immár percre lebontva tudatosítja bennünk a késés behozhatatlan dimenzióját, azért minden anyaghoz van egy történelmi jellegű hozzáfűzni valója, jó esetben a szentistváni időkből, súlyosabb esetben a görög mitológiából.

Az idő előrehaladtával egyre több a röhögés, ami, állítólag a halmozódó fáradság egyik fokmérője. Délután leltár, megvan nyolc oldalunk, a helyzet reménytelen, de nem kilátástalan.

Kedd

A lapzárta napja, nincs tovább. Valamennyi férfi ott ül, veri a gépet, belőlük is hiányzik ugyan a reggeli koffeinadag, valamiért mégsem teszik oda főni a nap első kávéját. Majd Ida vagy Mari, előbb-utóbb csak megérkeznek. Einstein, a vezető tördelő tíz után zilált ábrázattal esik be, óriási késésben vagyunk, és egyébként is nagy a baj, részletek felől nem érdeklődünk, ha tudnánk, talán még az ereinket is felvágnánk. Már csak az a néhány anyag várat magára, amely tegnap perceken belül készen volt.

Az idő előrehaladtával egyre több a röhögés, ami, állítólag a halmozódó fáradság egyik fokmérője. Einstein immár másodpercre lebontva tudatosítja mindenkiben a késés tragikus dimenzióit, de azért minden anyaghoz van egy történelmi jellegű hozzáfűzni valója, s bárkinek ellenvetése támad, abból igazoló célzatú forráskeresés támad, amitől aztán teljességgel kicsúszunk az időből.

Kora délután már csak a vezércikk hiányzik, a főszerkesztő piszmog rajta, a többiek már mennének haza. Einstein váratlanul jelzi, hogy az oldalak már rég megtekintésre várnak. Homályos tekintetek merednek a képernyőre, jó, ha képesek megkülönböztetni az alcímet a keretestől, de a remény hal meg utoljára, háthasikerül kiszűrnünk így, az utolsó pillanatban néhány butaságot. Egy-egy címről csak annyi dereng, hogy nem a legsikerültebb, de épkézláb ötlet sehol a vidéken.

Majd holnap, az értekezleten, miközben kiderítjük, hogy újra vállalható lapszám született. Csak az olvasók is vennék már észre...