Csontkovácsolás: árt vagy használ?

Nem helyettesíti a hagyományos orvoslás módszereit, ám alternatív terápiaként hatékonyan kiegészítheti azt a kinetoterápia, vagyis csontkovácsolás – határainkon túl legalábbis. Merthogy Romániában igencsak zavaros, hogy ki és milyen körülmények között gyakorolhatja ezt az amúgy ősinek számító hivatást. Nálunk ugyanis hivatalosan nem létezik kiropraktőr-munkakör, így nem is kérhető számon. Vannak tehát a csontkovácsok: tanultak, ügyes hályogkovácsok és kuruzslók egyaránt. Ilyen körülmények között a hatékony és megfontolt választás szinte lehetetlen.

Nincs, és mégis van

Ferent Loranttal rendelőjében találkozom. A kolozsvári Ecsetgyár környéke már önmagában elég alternatív helyszín, ezt az érzést csak fokozza, hogy csontkovácsot keresek. Meg is találom: előttem és utánam is páciensek érkeznek, a fiatal szakembert sokan ismerik. Beszélgetésünk hamar szomorú hangulatúvá válik: azon sopánkodunk, hogy nálunk miért nem működik rendesen, ami máshol igen. „Erről a fajta alternatív terápiáról nálunk nagyon keveset tudnak, és ennek számos oka van. Mivel nem tanítják, ezért nem is dolgoznak csontkovácsként. Külföldön nagyon elterjedt, együtt dolgoznak az orvosokkal, mert a hagyományos medicina is rájött, hogy sok problémát meg lehet oldani kinetoterápiával műtét vagy gyógyszer helyett. Amerikában épp úgy van csontkovácsa az embereknek, mint háziorvosa” – mondja a kolozsvári szakember. Szerinte nálunk szóba sem jön a csontkovács, a szakorvosok vagy azért nem ajánlják, mert veszélyesnek tartják, vagy csak egyszerűen nem bíznak bennük, mivel kevés a képzett szakember. Ráadásul mivel nincs konkrét munkaköri leírása, bárki kinevezheti magát csontkovácsnak. Megtiltva sincs, de elismerve sem.

Pedig Ferent Lorant szerint sok ízületi problémát, ficamot és hátgerincproblémát lehetne kiropraktikával kezelni. Lényeges, hogy nem invazív, beavatkozásszerű, hanem manuális terápia, és az egész szervezetre jótékony hatással lehet, mert központi eleme, a hátgerinc mindannyiunk tartópillére. „Ha valakinek kimegy például a bokája, mit tesz? Jegeli, kötözi, és pihenteti két hetet. Pedig egy csontkovács hamar helyre tudná tenni, és ezzel megspórolná a kéthetes dagadt bokát” – érvel a kiropraktőr, akit a legtöbb páciense hátgerincproblémával keres fel. A pár milliméteres porckorong-elmozdulás fájdalmait például meg is szüntetheti azokkal a mozdulatokkal, melynek hatására helyére kerül minden, így a porckorong már nem nyomja az ideget. Sokféle bántalmat viszont nem lehet Ferent Lorant szerint sem csontkovácsolással megoldani, ugyanakkor szerinte nem kellene kizárólagosnak lennie a gyógyszeres kezelésnek vagy sebészeti beavatkozásnak. Csípőferdülést például hatékonyan kezelhet: ennek az elváltozásnak az eredményeként egyik láb rövidebb lesz a másiknál, ezért megváltozik az egyensúly, ez pedig hosszú távon S alakú hátgerincet eredményez. A csontkovácshoz gyermekeket is visznek ezzel a problémával. „Mindenki csak arra figyel, hogy a gyereke minél okosabb legyen, és az egészségével nem törődnek eléggé. Ülnek a számítógép előtt, pedig a gyerekeknek mozogni és fejlődni kellene. Sok esetem van görbe hátú gyermekekkel, sőt 17 éves lány hátgerincsérvvel is érkezett már hozzám” – panaszolja a csontkovács, aki szerint sokaknak azért fájhat a feje, tapasztalhat szédülést, mert a nyakcsigolyái vannak valamelyest elmozdulva, ami megfelelő eljárással szintén kezelhető volna.

Bizalom kérdése

Mit nem lehet csontkovácsolással kezelni? – kérdezem Ferent Lorantot, aki többek között az ízületek megcsontosodásával járó autoimmun reumás betegség előrehaladott fázisát említi, de nem ajánlott kezeletlen magas vérnyomás, epilepszia esetén sem a kezelés, és csontrák esetén is ellenjavallott. S hogyan lesz valakiből csontkovács Romániában? A kolozsvári fiatalember például a véletlennek köszönheti hivatását. Hét éve egy szerencsétlen bunjee jumping következtében az egyik csigolyája kiugrott a helyéről. „Elmentem orvoshoz, és azt mondták, hogy két lehetőségem van: vagy nem teszünk semmit, és egész életemben kerülnöm kell a mozgást és a sportot, vagy vállalok egy komplikált műtétet. Egyetemista voltam, egyik sem tetszett, egy csontkovács, akit megismertem viszont azt ajánlotta, hogy tegyek próbát vele. Két alkalom után helyre tette a csigolyát” – meséli Ferent Lorant, aki a tapasztalatot követően döntött e hivatás mellett. Miután fizioterápiát tanult, a kolozsvári Iuliu Haţieganu Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen is végzett: kilenc év egyetemi képzés után tanulta főleg Magyarországon a csontkovácsolás mesterségét. „A csontkovácsoláshoz kell az orvosi alapképzés, ismerni kell a szervezetet, betegségeket, tudni kell értelmezni egy röntgenfelvételt vagy egy MRI-t” – vallja.

A betegek bizalmát elnyerni nem egyszerű. Az orvosok nem veszik számításba a lehetőséget, veszélyesnek vagy értelmetlennek tartják. „Még senkinek sem csináltam rosszat: ha nem vagyok biztos a dolgomban, nem avatkozom be. Nem félhetek, reszkethetek, biztos kézzel kell minden szervezethez adaptálódnom. Számomra pluszakadály a korom is: fiatalként nehéz az idősebb betegek bizalmát elnyerni. Volt már olyan, hogy hetvenéves néni meglátott, köszönt és egyszerűen elment” – meséli Ferent Lorant, aki eleinte ismerőseit kezelte, majd egyre tágult a kör, híre hallatára egyre többen érkeztek hozzá kezelésre.

A szakember szerint az alapján döntsünk egy csontkovács mellett, hogy milyen képzettséget tud felmutatni. „Orvosi alapja mindenképpen legyen, és az sem mellékes, hogy mit mondanak róla páciensei” – sorolja a csontkovács, aki maga is hallott már olyanokról, akik szakképzés nélkül váltak közismertté. „Nem mondom, hogy hozzá nem értők nem tehetnek jót, biztosan sok embernek segíttettek ilyenek, de volt, akinek rosszat tettek. És erre nagyobb az esély egy szakképzetlennél, mint szakképzettnél. Volt például egy néni egy Kolozsvár közeli településen, a sportolók mind hozzá jártak, mert mindent helyre rakott. Az életben gyakorlással bármit meg lelhet tanulni, és az ilyen emberek mit csináltak? Egy életen keresztül gyakoroltak embertársaikon” – magyarázza a hályogkovácsok lehetséges sikereit Ferent Lorant.

Régi, de veszélyes

A szakorvosok óva intenek a meggondolatlanul elvégeztetett csontkovácsolástól: bár nem zárják teljesen ki a lehetőségét, csakis orvosi utasításoknak megfelelően ajánlják. Madaras Sándor marosvásárhelyi idegsebész főorvos is elismeri a csontkovácsolásról, hogy régi gyakorlat, ám kiemeli: ahhoz, hogy valaki nyugaton megkaphassa a csontkovács titulust, hosszú évek orvosi tanulmánya szükséges. „Az ilyen szakemberek esetében meg lehetünk győződve, hogy tudják, mit tesznek, a probléma azzal van, aki amatőr módon elkezdi tapogatni, ütögetni, lapogatni, húzni a betegeket, és kikiáltja magáról, hogy kiropraktőr. Láttam már olyat, hogy a kuruzsló eltörte a beteg gerincét. Tehát semmiképpen sem szabad egy kaptafára húzni a sarlatánokat és a valódi csontkovácsokat, a probléma csak az, hogy nálunk nincs meghatározva, hogy milyen végzettség szükséges ahhoz, hogy valakimagát csontkovácsnak nevezhesse”–hangsúlyozta az idegsebész, hozzátéve, hogy azt, hogy mit kezel a csontkovács, nem a kiropraktőrnek kell megállapítania, hanem az orvosnak. Ez utóbbi feladata a diagnózis felállítása és a kezelés megállapítása.

Szántó András Csíkszeredában praktizáló ortopéd szakorvosnak is vannak tapasztalatai a csontkovácsokkal kapcsolatban. „Egyre több a hátfájós, ilyen-olyan ízületi panaszokkal küszködő beteg. A tendencia az, hogy a városi rögtön rákeres az interneten, ahol megfelelő szakemberre is lelhet, de van sok kuruzsló is, aki mindenféle természetesnek kikiáltott gyógymódokkal reklámozza magát. A másik véglet a falusi beteg, aki ha a szomszédasszony zöld bogyót szed, akkor ő is, s ha a másik szomszéd pirosat, akkor azt. Nem mennek el a háziorvoshoz, aki aztán szakorvoshoz irányítaná őket” – vázolja a helyzetet Szántó, aki elviekben elismeri a kinetoterápia helyét a csontízületi betegségek esetén, de ezt szerinte is csak jól képzett szakemberek végezhetik.

Évezredek ropogása
A kiropraktikus kezelések gyökerei az első emberi feljegyzések idejébe vezetnek vissza. Kína és Görögország mai területén már Kr. e. 2700-ban és 1500-ban írtak a gerinc kezeléséről és az alsó végtagok mozgatásáról a fájdalom csökkentésnek céljával. Hippokratész is írt a csontkovácsolás fontosságáról. Modern kori hódítása az új kontinensen indult: az Amerikai Egyesült Államokban a 18. század végén Daniel David Palmer ismerte fel hasznosságát, fejlesztette és tanította.

Csíkszereda környékén sem ritkák azok az emberek – vajákosok, kuruzslók vagy csontkovácsoknak nevezettek –, akikhez bizonyos sérülések esetén elmennek az emberek, és „megkenetik” magukat. Szabó András szerint az „általános szöveg ilyenkor az, hogy az inak össze vannak futva. Persze másnapra már jól bedagad, bekékül, mi pedig hiába magyarázzuk, hogy az inak nem kiscsibék, hogy a kotló hívására összefussanak, majd szétfussanak” – érzékelteti a nagyon vegyes tapasztalatok egy részét Szántó András, a csíkszerdai megyei kórház ortopéd szakorvosa, mert akadnak olyanok is, akik ügyesen megoldják a becsípett idegszálakkal, gerinccel kapcsolatos kisebb problémákat.

Akkor mégis mi alapján hozzon döntést a laikus beteg? Szántó András szerint egyszerűen: nem az ő feladata a döntés, először ugyanis nem a csontkovácshoz kell fordulni. Ha valakinek valamilyen mozgásszervi problémája van – legyen az traumás eredetű vagy krónikus – be kell tartani a protokollt. Először a háziorvoshoz kell fordulni, aki szakorvoshoz irányít majd. Ha valakinek már kimutatott gerincproblémája van, és a szakorvos is javallja, szóba jöhet kiegészítő kezelésként a fizioterápia vagy kinetoterápia is. „És itt tényleg nagyon meg kell nézni, hogy kihez megy az ember. Rengeteg a kalandor, aki legrosszabb esetben akár bénulást is okozhat. Vannak jól képzett szakemberek, akikhez az orvosoknak megvan a kapcsolata” – mondja az ortopéd szakorvos.

A kérdés viszont továbbra is ugyanaz: ha hivatalos értelemben nincsenek csontkovácsok, akkor felelős döntéseket követve hogyan találkozhat velük a hazai beteg? A válasz talán: ha a körülmények nem változnak, nehezen.