A csodában lubickolva

Aczél Péter László 2014. augusztus 01., 09:35
galéria

Meghalt Jobim – mondta könnyekkel a szemében Antonia, amikor ajtót nyitottam a csengetésére. Hirtelen nem tudtam, mit mondjak neki. Csak félreálltam, hogy bejöhessen és csendesen követtem a konyhába, ahol hetente egyszer a munkáját kezdeni szokta.

Antoniától béreltem a kényelmes, minden szükségessel felszerelt garzonlakást az Avenida de Atlantico és a Nossa Senhora de Copacabana sugárút közötti kis mellékutcában, ötven méternyire Rio világhíres tengerpartjától. Már negyedik hónapja laktam itt. Szállásadónőm minden héten kitakarított – közben jókat beszélgettünk, ha épp otthon voltam. Jó barátok lettünk, férjével többször meghívtak ebédre vagy egy pohár borra magukhoz a néhány utcával odébb lévő lakásukba.

Meghalt Jobim. Először egy rokonra gondoltam. Tévedtem. Antonio Carlos Jobim a világhírű Garota de Ipanema dal szerzője volt. Neve hazájában és főleg Rióban úgy csengett, mint Peléé. Brazil szenvedélyességgel szerették. És akit vagy amit a brazilok megszeretnek…

Começando quer as coisas. Kezdetet akarnak a dolgok. Ez a brazil közmondás sokszor cseng a fülemben azóta, hogy a ma Tom Jobimról elnevezett repülőtéren először tettem Brazília földjére a lábam. Akkor Galeao Nemzetközi Repülőtér volt a neve, a zeneszerző-énekesóriásról addig még csak nem is hallottam. Szóval, começando quer as coisas. Amondás több is, kevesebb is, mint a mi „minden kezdet nehéz” közmondásunk. Azt mondja, mindent el kell kezdeni valahol. Filozófikusabb a tartalma a mienknél. Kezdet nélkül nem történik meg semmi. Még a vég sem.

És elkezdtem. Mint addig és azóta sokszor és sok mindent. Hét hónap alatt megpróbáltam felfedezni Rio de Janeirót, a világ egyik legszebb városát, Brazíliát, a legváltozatosabb, legsokszínűbb országot, amelyet valaha láttam, Dél-Amerika egy részét, a legellentmondásosabb kontinenst.

Most tudom, hogy két egymás utáni futball-vb-n végzett tudósítói munka után azon a délelőttön, a brazil nyárban, Jobimra emlékezve van a kezdete mindannak, amit négy héten át a brazíliai labdarúgó-világbajnokságról éreztem, gondoltam, írtam. Amióta ott ébredtem, és ott feküdtem le hónapokig a Copacabana melletti keresztutcában, megérintettem és megértettem a brazilok lelkét. Ott kéz a kézben jár a foci és a zene. A brazil lélek lüktető anyagai ezek. Egy hónapon át volt alkalmunk, hogy elmerüljünk benne. Ugye, nem mindennapi érzés volt.

És a mi lelkünk is megtelt a csodával.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.