Nemrég egy történésszel jártam körül az 1944. augusztus 23-ai román átállás korabeli következményeit a magyar hadsereg berkeiben. I. Mihály román király hirtelen és váratlan pálfordulása annyira meglepetésszerűen érte a német, a magyar, a szlovák, a bolgár, a jugoszláv és a horvát szövetségeseket, hogy mindenki ledöbbent a történteken, de érdemi reakcióra már nem volt lehetőségük. A nácik ellenében a másik totalitárius rendszert, a szovjeteket behívó román hadvezetés egyszerűen átnyergelt a vesztesről a nyertesek oldalára valószínűleg olyan ígérettel, hogy a Trianonban megszerzett területeket a 2. világháború után visszaszerezheti.
A mai román államelnök-választás első fordulójának kimenetelével összefüggő átállási párhuzam természetesen sántít,
a történelmi tények ismerete viszont hozzásegít ahhoz, hogy jobban megértsük az örökös román átállási kényszer mozgatórugóit.
Aki kicsit is beleásta magát a román szélsőjobboldali pártok és politikusok érvrendszerébe és üzeneteibe, az tudja, hogy az elmúlt években sokszor szóba hozott téma volt az ukrajnai helyzet, a Romániától ,,elszakított” területek kérdése, amelyek vissza kell térjenek az ,,anyaországhoz”. Ez nem csak az államelnök-választások megmérettetéséből kizárt Diana Șoșoacă vesszőparipájának számított, hanem a ,,moderáltabb” AUR-pártvezér, George Simion, és még inkább az eddigi nagy hunyó, az ismeretlenségből berobbant Călin Georgescu retorikájának volt az egyik alapeleme. Ami mögött ma már a választásoktól is megerősített román érdek áll(hat), hogyha orosz elképzelés szerint bármiféle osztozkodásra kerülne sor, akkor Románia igényt tartana ,,régi területeire”.
Ez a fajta revizionista retorika természetesen nem új keletű, hiszen a legionárius mozgalom 1990-es évekbeli újraéledésével évről évre erősödött, aminek Románia Európai Uniós csatlakozását követő új törvényei sem szabtak gátat. Élő
példa rá a mostani elnökválasztás első fordulójának nagy nyertese, Călin Georgescu, aki ellen a román ügyészség már több éve eljárást indított antiszemitizmus, a legionárius vezérek dicsőítése, és ezzel összefüggő más bűncselekmények miatt.
A büntetőeljárás kimeneteléről azóta sem hallott senki semmit. Lehet, hogy ,,kellő bizonyíték híján” csendben meg is szüntették. Holott nem csak az ügyészség, hanem a román titkosszolgálatok is megbogarászhatták volna a román demokrácia számára vállalhatatlan közszereplő politikai ámokfutását. Hiába példálóznak egyesek a nyugat-európai szélsőjobbal, mert a migráció ellen harcoló német AfD, vagy a francia Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése nehezen hasonlítható össze a náci rendszer ,,nagyszerű időszakát” visszasíró román szélsőjobb ténykedésével, akik számára a tömeggyilkos Antonescu marsall követendő példa.
És itt jön a képbe a sok ismeretlenes egyenlet:
hogyan tudott a korábban az Antonescu-, és a legionárius-szimpatizánsok körében ismert Călin Georgescunak sikertörténetet írnia a romániai elnökválasztások első fordulójában? Ki, vagy kik állnak mögötte?
Kik finanszírozták a nem kis összegekbe kerülő internetes ámokfutást, amivel sikerült maga mellé állítania több mint kétmillió szavazópolgárt?
És itt térek vissza a választás napján megtekintett több mint kétórás dokumentumfilmre Klaus Iohannis államelnöki évtizedéről, amelyben számos román politikus szólal meg az államfő hatalmi machinációiról. Amelyek közös nevezője a romániai titkosszolgálatok becsatolása a politikába. A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR), a Nemzeti Liberális Párt (PNL), illetve a Szociáldemokrata Párt (PSD) több képviselője is elmondja, hogy nagyobb horderejű döntéseikre a ,,háttérhatalom”, a román titkosszolgálatok központja is rá kellett bólintson. A valós civil ellenőrzés nélküli ,,állam az államban” szerű titkosszolgálatok tehát mindenen ott tartják a kezüket, ami az országban történik.
Jogos tehát a kérdés: ki és milyen szándékkal építtette fel Călin Georgescut? Ne fogjuk a TikTok banális meséjére, mert az magától nem működik. E mögött sokkal szerteágazóbb és megfontoltabb ,,átállási kísérlet” állhat, amit csak szakavatott csapatok hozhattak tető alá.
Talán még van esély keresztülhúzni az egyelőre azonosíthatatlan sötét erők ténykedését.
Miközben az Európai Unió intézményeiben egyre több szó esik Ukrajna európai uniós csatlakozásáról, az ország területén élő őshonos nemzeti kisebbségek jogait nem említik, vagy ez már negyedrangú feltételnek számít.
Rearm Europe, újrafegyverkezés Európában: ezt a nevet viseli Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének a nagyszabású, 800 milliárd eurós terve, ami egy esetleges háború esetén az EU védelmi képességeinek megerősítésére szolgál.
Sok vállalkozó méltatlankodik, amikor a kormány minimálbért emel. A munkavállaló szempontjából viszont azon töprengtem el, egyáltalán mire elég ez a bér?
Öt napig tartott, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök realitásérzéke helyreálljon: miután pénteken a Fehér Házban még úgy érezte, kérdőre vonhatja Donald Trump amerikai elnököt és J. D. Vance alelnököt, kedden már jelezte, kész a teljes együttműködésre.
A kapkodásból és a sértett nyilatkozatokból látható: az európai vezetők jelentős része nem vette komolyan Donald Trump újdonsült amerikai elnök ígéretét, hogy hivatalba lépését követően rövid időn belül igyekszik véget vetni az ukrajnai háborúnak.
A lovak közé csapott Donald Trump. Amióta beiktatták hivatalába, kilószámra írja alá a – legalábbis amerikai szempontból – létfontosságú szabályrendeleteket. És nem csak.
A román sajtó sem tudja hova tenni a Călin Georgescu-jelenséget. A Călin Georgescuban hívőket ugyanis semmiféle racionális érvvel nem lehet meggyőzni, tömegek bíznak az új ,,megváltóban".
Nem indokolt a csodálkozás, amellyel egyesek viszonyulnak a kormány salátatörvényével hozott intézkedésekkel szemben. A kormány tisztában van vele, hogy a 2024-es súlyos pénzügyi kisiklás 2025-ben nem folytatódhat. Ion M. Ionita politikai elemző írása.
Romániában nagy méreteket öltött a totalitárius rendszerek iránti nosztalgia, az antikommunizmus megfoghatatlan délibábnak tűnik. Tömegek sírják vissza a kommunista időszakot. Az antokummunizmus ábránd vagy valóság? Erről szól Ion Cristoiu cikke.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal. De tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
Rearm Europe, újrafegyverkezés Európában: ezt a nevet viseli Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság ...
Sok vállalkozó méltatlankodik, amikor a kormány minimálbért emel. A munkavállaló szempontjából ...
Öt napig tartott, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök realitásérzéke helyreálljon: miután pénteken ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.