Trump-győzelem, ahogyan az amerikai hírtelevíziókban látják

,,Fej-fej mellett halad a két jelölt.” „Egyiknek sincs meggyőző előnye.” „A billegő államok jelentik a kulcsot.” „A csatatérállamokban dőlhet el a végeredmény.” „A kampány során készített közvélemény-kutatások alapján több helyen már Kamala Harris vezet.” Ilyen és ehhez hasonló hírekkel tömték heteken keresztül az emberek fejét a demokraták kezében levő fősodratú sajtó képviselői. És persze világszerte ezt harsogták a balliberális megmondóemberek is. Hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot.

Nos, a hivatalos eredményre ugyan még várni kell, de az eddigiek tudatában már a CNN amerikai hírtelevízióban is – amely egyértelműen nem a republikánus párt szócsöve – bejelentették (a mi időszámításunk szerint kora reggel), hogy az új amerikai elnököt Donald Trumpnak hívják.

A történet számunkra igencsak ismerős lehet, hiszen a két évvel ezelőtt Magyarországon tartott parlamenti választások előtt is a fősodratú balliberális média hasonló forgatókönyvvel dolgozott.

Folyamatosan azt hangoztatták, hogy az összefogás erői – értsd dollárbaloldal vagy más néven moslékkoalíció – ott loholnak a kormánypárt nyomában, sőt, az esélyek kiegyenlítődtek.

Ám láss csodát! Amerikában sem jött be a folyamatos megtévesztés. Donald Trump a 2024-es választáson nem egyszerűen győzött, hanem kimondottan tarolt. A CNN televízió bemondói, politikai elemzői szerda reggel elhűlve tapasztalták, hogy Trump nemcsak a „saját”, vagyis hagyományosan republikánus színezetű államokban szerzett többséget, hanem a csatatérállamokban és olyan helyeken is, ahol korábban Biden győzött és kimondottan a demokraták voltak többségben.

Az amerikai hírtelevízióban elmondták: Trump a megnyert államokban jelentős mértékben túlszárnyalta a Harrisre leadott szavazatok mennyiségét, helyenként több százezer szavazattal előzte meg riválisát. „Meglepő, hogy milyen arányban nyert” – ismételgették megdöbbenve többen is a stúdióban.

Az egyik térképen azt is megmutatták, hogy Trumpnak hol sikerült javítania és több szavazatot elérnie, mint négy évvel korábban. Tessék megfogózni: mindenhol.

Még ott is, ahol végül a demokratákat hirdették ki győztesnek. Ne felejtsük el, az elektoros szavazás szerint, amennyiben egy államban a szavazatok több mint felét az egyik fél megnyeri, az mindent visz. Vagyis az összes elektor a nyertes félt támogatja az elnökválasztáson. A republikánus jelöltnek minden államban sikerült megsokszoroznia támogatottságát. Ha például egy régióban a demokraták 75–25 arányban nyertek korábban, most ez az arány mondjuk 55–45-re zsugorodott. Trumpnak például Észak-Karolinában sikerült a fekete férfiak között megdupláznia szavazóinak számát. És ez csupán egy példa a rengeteg közül, aminek következtében Trumpnak sikerült nyernie. Úgy, hogy előtte politikailag meg akarták semmisíteni, kétszer meg akarták gyilkolni, börtönbe zárni, vagyonától megfosztani.

Na végre, mégsem olyan hülyék az amerikaiak, csak győzött a józan ész – mondhatnánk. Ám mielőtt ezt megcáfolnánk, szögezzük le: Trump nem azért nyert, mert a világon a háborúellenes erőkhöz tartozik, és mert azt ígérte, hogy békét akar teremteni. Az amerikai állampolgárt ugyanis ez nem érdekli. És nem is azért nyert, mert a tutyi-mutyi Bident a világ minden táján kiröhögték vagy legalábbis megmosolyogták. Az amerikaiakat ez sem érdekli, döntő többségük még a „világ többi táját” sem tudja felsorolni, és magasról tesznek arra, hogy mások róluk mit gondolnak. Ők úgy tartják, hogy az NBA a kosárlabda-világbajnokság, s minden, ami Amerika, az a világgal azonos, rajtuk kívül semmi nem létezik. Trump egyetlen dolog miatt nyert: az átlag amerikai állampolgár rosszabbul él, mint korábban.

Nagyjából erre a következtetésre jutottak a politikai elemzők is, akik a CNN stúdiójában voltak jelen. És ahogy a reggeli órákban telt az idő, az USA térképe pedig egyre csak pirosodott, mind többen és többen mondták el, hogy bizony a Biden-adminisztráció sok mindenre nem talált megoldást. Hogy a demokrata párt inkább beszélt, de nem cselekedett. Hogy már négy évvel ezelőtt is csak azért nyertek a demokraták, mert a koronavírus miatt a polgárok frusztráltak és mérgesek voltak, le akarták váltani a vezetőséget a sok lezárás és kijárási tilalom miatt. Hogy 2017–2018-ban azért az amerikaiak tényleg jobban éltek.

Egyesek a stúdióban persze elővették a bigott, homofób, rasszista, nőgyűlölő kártyát is – nyilván a republikánus jelöltre célozva.

Meglepetésemre éppen a fekete politikai elemző mondta azt, hogy meg kell nézni: olyan államokban is nyert Trump, ahol rengeteg a mexikói bevándorló vagy a fekete (főleg a déli államokban).

„El kell ismerni, a republikánus párt nem csak és kizárólag a fehérek pártja, hanem multikulturális színezetű, ugyanis a szociális és gazdasági problémák – amelyeket a demokraták csak fokoztak – egyformán sújtják a fehéreket és a feketéket, valamint a többi etnikumot” – mondta a fekete politikai elemző. Részben ezt egészítette ki a műsorvezető is azzal a nem kis malíciával (nyilván Trump irányába), hogy az ország eljutott abba a fázisba, amikor már nem elég valakit rossz embernek (bad guy) kikiáltani, hanem eredményt is fel kell mutatni.

És még alig-alig zárták le az urnákat, már el is kezdődött az, amit mi is rendkívül jól ismerünk itt Európában. Megszólaltak a vesztesek mondván, ezek után meg kell védeni a demokráciát, ki kell állni az emberi jogokért. Mintha a demokraták vereségével megszűnne a demokrácia. Mintha demokrácia csak akkor létezne, ha nem a konzervatívok vannak hatalmon. Biztos elfelejtik, hogy ők lehetetlenítették el Trump négy évvel ezelőtti kampányát – nyomást gyakorolva a szociális médiában – a republikánus jelölt fiókjainak megszüntetésével. Arról nem is beszélve, hogy négy éve temetőkben fekvő halottak egész sora „szavazott” a demokratákra. Azt is ámulva hallgattam, hogy az egyik fekete női politikai elemző szomorúan állapította meg a CNN stódiójában: a korábbi évektől eltérően Trumpnak jól felépített csapata van, felkészült tanácsosok veszik körül, a civil szférában is sokan mellé álltak.

Magyarra fordítva: sokkal kevésbé tudják majd akadályozni a republikánus kormányzást, mint 2016 és 2020 között.

Bárhogy is legyen, az elkövetkező négy évben – ha valami eget rengető dolog nem történik, ne feledjük, folyamatban vannak peres ügyek ellene – az amerikaiak új elnöke ismét Donald Trump lesz. Hogy ez minket, magyarokat mennyire fog érinteni? Nehéz megmondani. Egyrészt azért, mert a világot irányító háttérhatalom a korábbi Trump-érában sem engedte a milliárdos államelnököt, hogy akármit tegyen. Másrészt azért, mert négy év igencsak rövid idő. David Pressmannek budapesti amerikai nagykövetnek valószínűleg sürgősen költöztetők után kell néznie. Ám ennyi idő alatt nem lehet radikálisan visszafordítani a világ kerekét: nem lehet a woke-kultúrát eltörölni, az LMBTQ-ideológiát megállítani, az embercsempészetet meggátolni, a migrációt felszámolni, és hadd ne soroljuk tovább.

Talán a Biden-korszakban kirobbant két nagy háborút lehetne hamarabb befejezni, s akkor esetleg az energiahordozók ára is csökkenhet valamelyest. Ám ne feledjük: Amerikának az elsődleges és kiemelt érdeke nem az, hogy a tőle több ezer kilométerre levő háborúk mielőbb megszűnjenek, hanem az, hogy saját gazdasága talpra álljon, egészségügyi és szociális rendszere javuljon. Mi, konzervatív európaiak és köztük magyarok, csak utána. Sorban.