Az örök Farkas utca

Vannak közösségi terek, amelyeknek neve ismerősen cseng az erdélyi magyarság többsége számára, függetlenül attól, hogy a Tündérkert melyik szegletében is él. A kolozsvári Farkas utca ilyen. Jókora darab történelem, kötelezően meglátogatandó idegenforgalmi látványosság, kellemes derűt, simogató melankóliát sugárzó helyszín. Visszaköszön majd valamennyi kolozsvári történetben, legyen az regény vagy asztal mellett felidézett emlék. Korántsem utolsósorban szentély, hiszen a gótikus templom évtizedek alatt besötétedő falai sok zaklatott léleknek, vizsgára készülő diáknak, összetört szívű szerelmesnek, no meg egyre inkább a múltba révedő idős hölgynek biztosítottak menedéket, jelentettek reményt.

A Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozata nyitányaként a Farkas utcai templom újra megnyitotta kapuit, készen áll újrajátszani valamennyi korábbi szerepét. Látványnak is gyönyörű, hiszen immár világos falai, hajója olyan perspektívákat kínál, amelytől aligha tudja függetleníteni magát a mégoly bigott látogató is. A templom felújítását és átadását nyilváníthatjuk nyugodtan a Kárpát-medencei magyarság szimbolikus, történelmi jelentőségű ünnepének, hiszen a megújulás metaforikus értelemben is olyan perspektívákat villant fel, amelyre igencsak szüksége van a tágas európai határok között is korlátozott kisebbségi létnek. Hiszen az immár 25 éve magunk mögött hagyott kommunista örökség lihegését időről időre még mindig a nyakunkon érezzük, ezért aztán minden felújított, újjáépített örökségünk egy-egy győzelem a visszahúzó erők ellen. Annak a hitnek az erősítése, hogy egyre több minden megmenthető, aminek visszafordíthatatlan pusztulásáról már-már bennünket is meggyőzött a jól artikulált propaganda.

Egy újjászületett épület, régi csinosságát felvillantó oromzat, újra használhatóvá tett hagyományos közösségi tér esetenként többet ér, mint a mindennapos élhetőségre tagadhatatlanul jótékony hatást gyakorló friss aszfaltréteg. Annak a lehetőségét biztosítja, hogy ne csak a dicsőséges múltra való visszarévedés legyen társítható egy-egy történelmi jelentőségű épület látványához. Hogy kiegyenesedve, nagyokat lélegezve mesélhessünk gyermekeinknek róluk, akik így már nemcsak egy lepusztult épület díszletét látják benne, hanem a mába átmentett értékek esztétikus funkcionalitását is.

A Farkas utcai templom újra szép. Falában felfedezhető a beépített ágyúgolyó, a kóbor macskát üldöző eb. Mint amikor egy poros téma egyszerre csak üdítő olvasmányként bukkan elő. Benne múlt, jelen, jövő. És annak megerősödött tudata, hogy a magyar Kolozsvár örök.