Magyarország: ellenség a kapukon belül

A koronavírus-járvány által okozott válsághelyzet mindenkiből azt hozza elő, ami a lényege. A magyar kormányból a jól szervezett, racionális, operatív cselekvés képességét, ami eddig is jellemezte, de talán nem ennyire szembeszökően. Az ellenzékből pedig a legsötétebb indulatokat, a hatalomnak az emberéletekre is fittyet hányó, görcsös akarását, a tobzódó gyűlöletet. Legjobb példa erre a kéthetes veszélyhelyzet lejárta utáni parlamenti döntés, amikor az ellenzék nem volt hajlandó megszavazni a házszabálytól való eltérést mondvacsinált, hisztérikus hangnemben előadott indokokra hivatkozva. Miközben tudni lehetett, hogy egy hét múlva így is, úgy is megkapja a kormány a parlamenttől a különleges felhatalmazást. Szavazatukkal tehát az ellenzéki pártok annyit értek el, hogy egy hétre csökkentették a védelem reakcióképességét.
Ha valaki azt hitte, hogy legalább akkor, midőn más országok elitje felelős magatartást tanúsít – a román ellenzék megszavazta az általa korábban már megbuktatott Ludovic Orban kormányfőt, csakhogy legyen kormány az ország élén –, a magyarországi ellenzék legalább a válsághelyzet idejére felhagy a kormány elleni hangulatkeltéssel, nos, az súlyosan tévedett.
Mi több,

akadnak köztük olyanok, akik nyíltan kimondják: most kell megragadni az alkalmat a kormány megbuktatására.

Mint például a „tisztakezűnek” csúfolt, szólópornóképeiről elhíresült Gréczy Zsolt, akinek ugye nem sok vesztenivalója van. Vagy a Horthy-gyalázó Dániel Péter, aki Izraelből biztat Orbán-ellenes forradalomra és alkotmányellenes hatalomátvételre. De meghallgatva az ellenzék bármely frontemberét Torday Bencétől Jakab Péterig, mindenki szavából átizzik, hogy ugyanaz a szándéka. Soha nem gondoltam, hogy létezik olyan erkölcsi és intellektuális mélység, amihez képest Kovács László és Horn Gyula színvonalnak tűnik, de a felsorolt politikusok és női megfelelőik – Vadai Ágnes és Bangóné Borbély Ildikó – bebizonyították, hogy létezik.

Nem törődve az esetleges jogi következményekkel, az ellenzéki tábor csúcsra járatja a kormány ellen uszító álhírgyárakat, amelyek az internet népének agyát mérgezik.

A meghamisított Kásler-levél, amelynek ügyében nyomozás is indult, csak a jéghegy csúcsa.
Mindeközben nemzetközi szintű hadjáratot indítottak Magyarország ellen a Soros-párti globalista erők. Az eszköztár változatos, de elemei jól ismertek: tényhamisítás, rágalmazás, ferdítés, uszítás.
Ahogy a nemzeti szellemű magyar Alaptörvény elfogadásakor, most is világos: a vádakat egymástól veszik át a hajtóvadászat szereplői, és ha véletlenül utána is néz valaki a szóban forgó jogszabály szövegének, illetve a tényeknek, az is szemrebbenés nélkül tovább hazudik. Jó példa erre a CNN riportere, aki hosszú, hangulatkeltő felvezetés keretében azt kérdezte Szijjártó Péter külügyminisztertől, miként lehetséges, hogy ellentétben a hosszan sorolt országokkal, a magyar parlament nem ülésezik. Erre megkapta a választ: ez nem igaz, hiszen a Magyar Országgyűlés gőzerővel dolgozik. De ne higgyük, hogy ez a képtelenség a cáfolat ellenére ne gyűrűzne tovább.
A példák hosszan sorolhatók a nácizó Donald Tusktól, a Európai Néppárt elnökétől, a légből kapott jogállami problémákat emlegető Von der Leyen bizottsági elnökön keresztül az ARD riporteréig. Ez utóbbi úgy tesz, mintha képtelen lenne felfogni, hogy a kormánynak azért van szüksége az előre nem látható ideig tartó különleges felhatalmazásra, mert az ország törvényen kívüli állapotba kerülhetne, ha lejár a határidő, és a parlament a járvány miatt nem tud összeülni.

A kormány különleges felhatalmazására egyébként nem azért volt szükség, hogy az országgyűlést szabadságra küldjék, hanem egyrészt a gyors, operatív cselekvés érdekében, másrészt pedig azért, hogy ha nem lehet már összehívni a törvényhozó testületet, akkor a végrehajtó hatalomnak meglegyen a kellő cselekvési tere.

Bajban ismerszik meg a jó barát – tartja a népi bölcsesség. És az ellenség nemkülönben – tehetjük hozzá. Mert Magyarországon van kormány, van egy néhány tagú felelős ellenzék – a Mi Hazánk képviselői –, és ott vannak a nemzet és az ország idegen irányítású, külföldi érdekeket követő, idegen zsoldban álló ellenségei.
Sokan remélték, hogy miután az SZDSZ elfoglalta méltó helyét a történelem szemétdombján, a
vegytiszta magyarellenesség pozíciói meggyengülnek. Ehelyett azonban azt kell látnunk, hogy az SZDSZ kottájából játszik minden ellenzéki erő: az MSZP, a DK, a PM, a Momentum, az LMP és ma már a Jobbik is, amelynek politikusai nyíltan a globális erők oldalára álltak. E társaságnak szövetségese mindenki, aki ártani igyekszik Magyarországnak és a magyar nemzetnek. Szö­vetséges Brüsszel, Soros, a mig­ránsok, a pol­korrekt mantrá­kat ismételgető, keresztény- és magyargyalázó
ballib véleményformálók. Az ellenség nem a kapuknál, hanem a kapukon belül van.