HIRDETÉS
– Hogyan értékeli a dél-afrikai búrok küldöttségének erdélyi látogatását?
– A látogatás mindkét fél szempontjából eredményes és sikeres volt. Miután a Délvidéken keresztül visszatértünk Budapestre, a delegáció két búr (afrikáner) nemzetiségű tagja – a dél-afrikai fehérek (elsősorban a búrok) érdekvédelmét ellátó AfriForum emberi jogvédő szervezet képviseletében Ernst Roets és Daniël Maritz lelkipásztor, az N. P. van Wyk Louw Center egyik vezetője – a repülőtéren azzal búcsúzott tőlem, hogy a magyarok hangját elviszik Dél-Afrikába. Erdélyi útjukról, az erdélyi magyarság küzdelméről angol és afrikaans nyelvű cikket írnak. Az ő szempontjukból is sikeresnek értékelték erdélyi útjukat. Látogatásukról a Krónikában, illetve a Székelyhonon megjelent cikkek felkeltették a magyarországi sajtó érdeklődését, a Mandiner és a Demokrata is részletesen beszámolt törekvéseikről.
– A búr delegáció erdélyi látogatása során többször is elhangzott a búrok és az erdélyi magyarok közötti párhuzam. Miben látja a két nép közötti hasonlóságot?
– Nem csak az erdélyi magyarok és a búrok törekvése, hanem problémáik is azonosak. Odaadtam nekik a Székely Nemzeti Tanács követeléslistáját, többek között a magyar oktatás erdélyi autonómiájáról, hogy a magyar közösség többségi román beavatkozás nélkül dönthessen arról, mit szeretne tanítani gyerekei számára. Ezen a téren tudnak legjobban azonosulni az erdélyi magyar törekvésekkel, hiszen ők is a szabad anyanyelvhasználatért küzdenek Dél-Afrikában: afrikaans nyelvüket az angollal nyomják el. Nagyváradon, illetve Kolozsvár környékén jobban átérezték azt a helyzetet, amiben ők is élnek.
– Ha párhuzamról beszélünk, hogyan látja a búrok, illetve az erdélyi magyarok megítélését a nemzetközi sajtóban?
– Vannak különbözőségek, mert ahogy elhagyjuk a Kárpát-medencét, a nyugati világ fősodratú médiája nem akar tudomást venni az erdélyi magyarságról, sem annak jogos törekvéseiről. A búrok esetében nem tudják tagadni a létezésüket, viszont úgy tesznek, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy a felsőoktatásban üldözik a nyelvüket, és nem tudnak szülőföldjükön tanulni.
Ezt hallják az erdélyi magyarok is a szélsőséges románoktól, hogy telepedjenek át Magyarországra. A búrokról azt írja a mainstream-média, hogy tele vannak pénzzel, és ők alkotják az ország burzsoáziáját, ami nem igaz. Egy részük anyagilag valóban jobban áll, mint az erdélyi magyarság zöme, viszont ott is rengeteg a lecsúszott ember. Fontos kitétel, hogy a búrok nem tartják magukat hollandoknak, amivel a magyar konzervatív médiában is találkozom. Dél-Afrikában az afrikaans nyelvet alapították, azzal tudnak azonosulni.
– Nelson Mandela 1994-es elnökké választása óta Dél-Afrika gazdasága folyamatos lejtmenetbe tart. Mi történt az elmúlt három évtizedben?
– Ha összehasonlítom az 1989-es Magyarországot és Dél-Afrikát, az akkori Magyarország nagyon le volt maradva az afrikai kontinens virágzó országa mögött. 1993-ban szüleimmel csecsemőként jártam először Magyarországon, és később ők mesélték, mekkora volt a gazdasági és infrastrukturális különbség. Ennek a korszaknak azonban már rég vége,
2007 óta folyamatosak az áramszünetek. Az emberek naponta több órát is eltöltenek a benzinkutak előtt, mert áramszünet idején nem lehet üzemanyagot vásárolni, tömegközlekedés pedig alig létezik. Ha készpénzzel jár az ember az utcán, szinte biztos, hogy kirabolják, ezért mindenki bankkártyával fizetne, ha tudna, de ez is akadozik. Az ország másik nagy problémája az elharapódzó bűnözés: ha éjjel elveszik az áramot, bűnözők garázdálkodnak.
– Megítélése szerint milyen jövő vár Dél-Afrikára?
– Rövidesen választások lesznek, ami a mostaninál katasztrofálisabb helyzethez vezethet. Jelenleg egy baloldali-kommunista típusú párt van hatalmon, de a belőle korábban kiszakadt politikai formáció – Gazdasági Szabadságharcosok Pártjaként lehetne magyarra fordítani a nevüket –, a mai kormánypártnál is szélsőségesebb. Ha bekerülnek a kormányba, és döntő szavuk lesz, akkor az ország gazdasága teljesen összeomlik. Politikájuk arról szól, hogy mindenért a fehérek a hibásak.
Ezt korábban megcsinálták Zimbabwében – ahonnan szintén elüldözték a fehér farmereket –, és Afrika legnagyobb élelmiszer-termelőjéből mára éhező ország lett.
– A dél-afrikai feketék miért szavaznak évtizedek óta az ország vesztét okozó baloldali, kommunista pártokra?
– Dél-Afrikában konzervatív fekete pártok is működnek, de nem tudnak többséget szerezni. A konzervatívok jellemzően etnikai alapú pártok, képviselőik valamelyik népcsoport tagjai közül kerülnek ki. A zuluk a legismertebbek, akiknek saját pártjuk van. Az igazi gond az, hogy egyik fekete népcsoportból sem szavaznak sokan rájuk. Ezzel szemben a kommunisták a pánafrikanizmust tűzték zászlajukra, amely úgy tesz, mintha a feketék egy afrikai népcsoport lenne. Ez nyilván nem igaz, de jól meg tudják téveszteni a tömegeket. Ezzel próbálják összetartani az országot, a fehér lakosság ellen hangolva a közvéleményt. A búrokat két párt képviseli: egy konzervatív és egy liberális, ami némi feszültséget okoz a soraikban, de ez most nem feltűnő, mert gazdaságilag olyan mélységbe zuhant az ország, hogy mindenki összefogna a kommunista kormánypárt ellen.
A búrok azért keresik a magyarokat, mert látják, hogy mi is konzervatív nép vagyunk, akik elutasítjuk a kommunizmust. Dél-Afrika kiváló példája annak, hogy milyen a baloldali erőszak.
– Sokakban ma is él a fehérek által fenntartott apartheid politika emléke, ami az 1990-es évek elejéig meghatározta Dél-Afrika hétköznapjait. A társadalom hogyan dolgozta ezt fel, és miként szakított a múlttal?
– A faji elkülönítésről szóló apartheid politikát senki nem támogatja. A búrok azt mondják, ez a legrosszabb, ami velük történhetett. Nagyon furcsa kultúra alakult ki, ahol a feketék lapátoltak, és elvégezték az alja munkát, miközben a fehérek urizáltak. Tényleg volt ilyen, de nem minden fehér ember viselkedett így. A hivatalnokok többsége a fehérek közül került ki, viszont nagyon sok fehér ember – főleg a mezőgazdaságban – keményen dolgozott. Az apartheid rég a múlté, miközben ami régen jól működött – áramszolgáltatás, államigazgatás, rendőrség, stb. – mind leépítették. Az elmúlt harminc évben mindent tönkretettek, ami a múlt rendszerben jó volt. Mindenhol szabadulni akartak a fehér munkaerőtől, ami több területen súlyos válsághoz vezetett.
Bőven van szén, csak éppen szakember nincs, aki karban tartja a kazánokat és a különböző berendezéseket. Ezt a helyzetet tetézi a mindent behálózó korrupció.
– A 62 millió lakosú országban egyes becslések szerint évente százezer embert gyilkolnak meg – nagyon sok fehér ember esik áldozatul a bűnbandáknak –, így aki teheti, elmenekül Dél-Afrikából. A magyarok visszatérnek Magyarországra?
– Esetünkben az a kérdés, hogy ki a magyar? Mivel Dél-Afrikába nem vándorolhattak ki egyedülálló nők, az ott letelepedett magyar férfiak jó része helyi nőt vett el feleségül, és a házasságukból származó gyerekek már nem tudnak magyarul. Nekik sokkal nehezebb visszatelepülni: nem ismerik a magyar nyelvet, így nem kaphatnak magyar állampolgárságot.
Ma sokan azért tanulnak magyarul, hogy megkaphassák a magyar állampolgárságot. A másik akadály az anyagiak kérdése, hiszen tízezer kilométerről átköltözni a világ másik felébe nagyon sokba kerül. Lehet jönni, persze, egy bőrönddel is, de nem könnyű mindent újrakezdeni. Dél-Afrikában mintegy kétezer magyarról tudunk akkora területen szétszórva, mint a mai Magyarország.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
