HIRDETÉS

Szükséges-e a futballban a videóbíró?

EN-összeállítás 2017. július 07., 21:55 utolsó módosítás: 2017. július 07., 21:57

 A labdarúgás szabályalkotó testülete (IFAB) tavaly zöld utat adott a videotechnológiának, hogy segítse a játékvezetők döntését. Az újítást azóta már több mérkőzésen is alkalmazták, ám továbbra is vitáznak, érdemes-e minden szinten bevezetni.

Egyre többen hangoztatják: a videóbíró segít meghozni a helyes döntést Fotó: EPA/Jerry Lampen

Kassai Viktor kezdte meg az új időszámítást a futballban. Kassai Viktor történelmet írt a klubvilágbajnokságon – olvashattuk a zengzetes szalagcímeket tavaly decemberben, amikor a magyar játékvezető a Kashima Antlers–Atlético Nacional mérkőzésen videós visszajátszást alkalmazott egy büntető megítélésénél. Ez volt ugyanis az első eset, amikor a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) egyik hivatalos tornáján igénybe vették a videós visszajátszást.

A labdarúgás szabályal­kotó testülete (IFAB) tavaly már­ciusban adott zöld utat a videó­bírónak. Kétéves tesztelési időszakot szavazott meg az újítás igénybevételére, amit négy esetben használhatnak a bírók: gólok, kiállítások és büntetők megítélésekor, illetve a szabálytalanságot elkövető játékos beazonosításánál.

HIRDETÉS

A visszanézést a játékvezető vagy a mérkőzést felügyelő és a videotechnológiát kezelő bizottság kezdeményezheti – játékosok és a csapatok edzői, hivatalos kísérői és a szakmai stáb viszont nem.

Kassai ítélete óta óriási viták vannak arról, jót tesz-e a focinak a videóbíró alkalmazása vagy sem. Főleg, hogy azóta számtalan mérkőzésen történt olyan szabálytalanság, amely egy egyszerű videóbíró alkalmazásával kiküszöbölhető lett volna. Elég, ha ismét Kassai Viktor egyik meccsét idézzük fel: a Real Madrid hazai pályán fogadta a Bayern Münchent a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének visszavágóján. A mérkőzésen a magyar játékvezetői testület több hibás döntést is hozott: sokan nyilván Cristiano Ronaldo két lesből lőtt góljára gondolnak. A Paris-Saint Germain–Barcelona BL-negyeddöntő visszavágóján történt számtalan kapitális hibát most ne is említsük.

Hatékony bemutatkozás

A július 2-án befejeződött Konföderációs Kupán viszont már FIFA-rendezvényen is bemutatkozott a videóbíró, amelyet a mérkőzések során többször használtak. Az egyik példa a Mexikó–Új-Zéland összecsapás volt, igaz, a gambiai bíró a második félidőre teljesen kiengedte a mérkőzést a kezéből. Így történhetett meg, hogy az utolsó percekben óriási dulakodás kezdődött a pályán. Az ezt követően megítélt szabadrúgás után pedig káosz alakult ki, mert a szabadrúgást elvégző játékost többször visszarendelte a játékvezető. Bár megnézte a pálya szélén a visszajátszást, az afrikai bíró a szabadrúgás elvégzése közben is kapta segédjétől az információkat arról, hogy az összebalhézott játékosok közül kinek adjon sárgalapot. Ettől az esettől eltekintve azonban összességében megállapítható: az újítás mindenféleképpen segített.

Rendkívül elégedett vagyok vele, ez a modern futball jövője. Láttuk, hogy a videóbíró segített a játékvezetőknek meghozni a helyes döntést. A vidóeóbíró tesztje segít finomítani a rendszert, és tökéletesíteni a kommunikációt. Amit a drukkerek annyi éven át vártak, most megtörténik”

– nyilatkozta a Gianni Infantino, a FIFA elnöke.

Ezzel szemben Aleksander Ceferin, az európai szövetség (UEFA) elnöke nemrég az UEFA végrehajtó bizottságának cardiffi ülése után a következőket mondta: „nem jött el az ideje, hogy a BL-ben alkalmazzuk a videóbírót, mert a felvételek még nem segítik kellő hatékonysággal a játékvezetők munkáját”.

A Konföderációs Kupa különben nemcsak a rendezés, hanem a videóbírós technológia miatt is a 2018-as oroszországi világbajnokság főpróbája volt. Hivatalosan a jövő évi vb lesz a videóbíró bemutatkozása, a következő szezonban a BL-ben például még nem használják, de a topligák közül is csak a Bundesligában kezdik tesztelni.

Hagyomány vagy haladás?

A hagyományos futballszeretők nyilván azzal érvelnek, hogy a labdarúgás eddig is jól megvolt a fejlesztések nélkül. Azok különben is gépiessé teszik a futballt, megzavarják a mérkőzések természetes tempóját. No meg a fílinget. A modern futball már amúgy is elég lélektelen – mondják sokan –, most már az őszinte, kemény bírói hibáknak sem lesz helyük benne. Állandó megszakítások, gumiként nyúló, meghosszabbodó meccsek. Már a gólnak sem lehet örülni őszintén, mert figyelni kell, hogy segítségül hívják-e a videóbírót. A Konföderációs Kupán erre is volt példa: a Kamerun–Chile mérkőzés hosszabbításában Eduardo Vargas kétszer is örült a góljának. Először akkor, amikor berúgta a labdát a kapuba. Másodszor pedig akkor, amikor a meg nem adott gólt a játékvezető – a visszajátszás megtekintése után – érvényesítette. Szép világ – mondhatják a konzervatívak –, így a 90 perces játék több mint két óra hosszat is eltarthat majd. Ne adj’Isten mi lesz, ha hosszabbítások is lennének…

Ha már itt tartunk, érdemes megjegyezni, hogy

az IFAB azt javasolja: a jövőben hatvanperces mérkőzések legyenek a jelenlegi kilencven helyett. A szervezet azért változtatna, mert szerinte a mostani összecsapásokon nagyjából egyórás a tiszta játékidő: éppen ezért kellene kétszer 30 percnyi tiszta játékidővel megrendezni a találkozókat.

Ez azt jelenti, hogy az óra megállna, amikor szabálytalanság történik, egy játékos megsérül, vagy a labda elhagyja a játékteret.

De térjünk vissza a videó­bíróhoz. A konzervatívakkal ellentétben a haladók szerint – és úgy tűnik, a sorozatos bírói hibák miatt ezekből egyre több van – jobb megnézni a visszajátszást, mint hogy egy eurómilliókról döntő sorozatban (mint például a Bajnokok Ligája vagy akár egy világbajnokság) olyan hibák sorát kövessék el a játékvezetőik, amelyek közvetlenül befolyásolják a mérkőzések (játékosok, klubok) sorsát. A játékvezető nyilván nem tévedhetetlen, de ha nem használja ki a sportág rendelkezésére álló technológiai lehetőségeket, akkor az már egyesen bűn.

Lemaradás a többi sportággal szemben

Hogy a labdarúgás mennyivel van elmaradva a technológiai fejlesztések alkalmazása terén, arra nem kell más bizonyíték, mint az, hogy Észak-Amerikában már évtizedek óta alkalmazzák az új fejlesztéseket.

Az NFL-ben 1986-ban kísérleteztek először, hogy video-visszajátszásokkal segítsék a játékvezetők munkáját, igaz, a rendszer 2007-ben nyerte el végleges formáját. A profi jégkorongligában (NHL) viszont 1991-ben be is vezették a gólvonal-technológiát.

 „Érthetően aggodalomra adott okot az, hogy voltak korongok, amelyek a kapuban landoltak és kipattantak onnan, vagy olyan esetek, amelyeknél a kapus már a vonal mögött tenyerelt rá a korongra, és szépen kitolta onnan. Túl sok hibát követtünk el a régi rendszerben. A változtatásoknak örülnek a drukkerek, mert többször hozunk jó döntést, de természetesen elégedetlenkednek, ha túl sokáig tart a tanakodás. Akárcsak a labdarúgásnak, a jégkorongnak is van egy ritmusa, amelyet nem szeretünk megtörni, így általában két és fél percen belül ítéletnek kell születnie. Természetesen még így is vannak hibák” – magyarázta az NHL-ben bevezetett változtatások okát Mike Murphy, a szövetség akkori alelnöke.

„Ha mi adjuk a pénzt, nem is keveset, akkor a mi pénzünkön a sporik ne szórakozzanak velünk, mert egy-egy téves ítéletükkel klubokat vethetnek vissza vagy tehetnek tönkre” – mondták egy másik észak-amerikai sportág klubtulajdonosai évekkel ezelőtt, és kötelezték a szövetséget, vezessék be a videóbírót.

De nem feltétlenül az észak-amerikai kontinenst kell felhozni példaként. Rögbiben (Rugby League – 1996, Rugby Union – 2000), krikettben (2001), teniszben (2002), kosárlabdában (2002), sznúkerben (2007), baseballban (2008), vívásban (2008) és tékvandóban (2009) is messze előbb jelent meg a videó­technológia valamilyen szintű alkalmazása, mint a labdarúgásban. Arról, hogy pontosan mennyire kiterjedt az alkalmazása, és milyen esetekben lehet segítségül hívni azt, minden egyes sportágban külön-külön szabályokat hoztak.

A végső ellenállás

Az viszont tény, hogy a többi sportággal ellentétben a futball világában a FIFA és az UEFA a végsőkig ellenállt a technológia bevezetésének. A szakemberek felhozták, hogy nem elég pontosak a rendszerek, az európai szövetség pedig bevezette a pluszasszisztensek alkalmazását. Ez azonban nem jelentett különösebben hatékony megoldást, mert az alapvonalon álló bírók sem tudták-tudják eldönteni például, hogy a 16-os sarkánál felrúgott csatár belül vagy kívül volt-e a büntetőterületen. Hasonlóan képtelenek megállapítani, hogy a felsőkapufáról lepattanó labda vonal előtt vagy után ér földet abban az esetben, ha a kapus miatt takarásban vannak. Csupán két példa a sok közül, amiért a pluszasszisztensek alkalmazása sem oldotta meg a fennálló nehézségeket, és nem küszöbölte ki a hibákat.

A sok tévedésnek tulajdoníthatóan és a számos elégedetlenség miatt – szerencsére – az ősmamutként emlegetett IFAB-ot is elérte a változás szele. A gólvonal-technológiát még mindig nem vezették be minden európai topligában (a szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkező bajnokságokról nem is beszélve). A videóbíróval is egyelőre csak kísérleteznek. De a jég megtört. Aki pedig ismeri az IFAB-ot, és tudja, hogy kikből áll, egy-egy szabálymódosítást milyen körülmények között fogadnak el, és mennyi időt töltenek a javaslatok napirendre tűzésével, az már nyugodtan hátradőlhet a székében: kezdetnek már ez is valami.

 

A százéves IFAB
A labdarúgás szabályalkotó testületét (IFAB) 1886-ban alapították. A nyolctagú IFAB tagságának felét – 1913 óta – a FIFA adja, a másik négy szakértő pedig Angliát, Skóciát, Észak-Írországot és Walest képviseli. A szabályok megváltoztatásához a voksok 75 százaléka szükséges.
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS