A buzdítások, útmutatások és dicséretek hangzavarában nehéz követni abocsa nevű, közismertnek amúgy sem mondható játék menetét: piros és zöld nagy golyókat gurítanak egy kis fehér golyóhoz minél közelebb – ez biztos. A párosban játszó versenyzők figyelnek, de nem feszültek. A kolozsvári PAS Egyesületet (Asociaþia Pentru Acei Speciali – Azon Speciálisok Egyesülete) képviselik, és magyar csapattársaik is vannak. Az egyik közülük Szövérdi Zoltán, a 39 éves Down-kóros férfi szívesen beszélget. „Jó volt a játék, most nem mi nyertünk, de nem baj. Szeretek játszani, csak sajnos nem gyakran játszunk ilyet. Inkább hajtogatunk, meg mindenféle mást csinálunk, de ez a kedvencem. Azért olyan jó, mert nyugalomjáték. Nem kell stresszelnem magam, még akkor sem, ha majd jön a közönség drukkolni” – mondja Zoltán. Majd hirtelen arra kér: intézzem el neki, hogy játszhasson még…
Szerencsére Zoliék még játszhattak egyet, addig Fazekas Hajnit és édesanyját keresem. „Nem biztos, hogy sikerül beszélnetek” – figyelmeztetnek a kolozsvári kísérők. Ehhez képest Hajni rögvest a nyakamba ugrik, megölel, és azt kérdezi, hogy vagyok. Felelni is alig marad időm, mert érkezik a következőkérdés, amit sajnos már nem értek, mert a 31 éves versenyzőnehezen artikulál. „Azt kérdezi, hogy van-e leányod?” – segít az édesanyja. A válaszra azonban nem marad időm, mert Hajni hirtelen és minden ok nélkül hátrálni kezd. Édesanyja megnyugtatja, majd vele folytatom a beszélgetést. „Szeret játszani. Nem volt még ilyen eseményen, sajnos nem mehetett, mert mozgássérült is. De nagyon sokat számít neki a közösség és a csapat. Összetartanak, szeretik egymást, elviselik egymás különféle bogarait. Értik egymást és segítik egymást. Itt pedig figyelnek rájuk és elismerik őket – ez sokat számít” – meséli az édesanya.
Mi is az a Special Olympics?
A Special Olympics nevű nemzetközi szervezet a világ több mint 170 országában működik. Története az 1960-as évekig vezet vissza: John F. Kennedy amerikai elnök testvére, Eunice Kennedy Shriver kezdeményezése nyomán fejlődött világszervezetté. Eleinte csak kisebb nyári sporttábor volt, amelyet azért szerveztek, mert úgy ítélték meg, hogy a szellemi sérült gyerekek nem kapnak kellőodafigyelést és segítséget, 1968-ban pedig az elsőnyári olimpiai játékokat is megrendezték. A sorozat azóta töretlen: a legutóbbi nyári játékok színhelye Athén volt 2011-ben, a télinek idén a dél-koreai Pyeongchang adott helyet.
A kezdeményezés azonban nem csak a négyévente esedékes nemzetközi világversenyekről szól, sőt. A szervezet minden országban számos helyi, regionális és országos sporteseményt szervez a szellemi fogyatékos gyermekek és felnőttek számára: több mint négymillió résztvevőszerepel az évi 53 ezer programban. A cél minden esetben azonos: arra koncentrálni, hogy az értelmi fogyatékosok mit képesek megvalósítani, és ne arra figyelni, hogy milyen akadályokba ütköznek. Ezen keresztül a társadalmi befogadás is könnyebb.
Romániában 2003 óta van jelen a Special Olimpics. „Az egészségügyi világszervezet statisztikája szerint egy állam lakosságának 1,5–3 százaléka értelmi fogyatékos, ez Románia esetében a legoptimistább helyzetben is háromszázezer embert jelent. Partnereinkkel közösen az elmúlt tíz évben 25 ezer speciális sportolót mozgósítottunk. Ez a szám talán magasnak tűnik, de az összlétszámhoz képest még mindig nagyon alacsony” – magyarázza Cristian Ispas, a szervezet hazai elnöke.
Kitartás és bátorság
A kolozsvári versenyre 253 résztvevőnevezett az ország majd minden megyéjéből, legtöbben persze Kolozs megyéből. Az országos viadalt minden évben más-más városban rendezik, ezzel is az illetőrégió rászorulóit igyekeznek minél inkább elérni. Nem a teljesítmény a lényeg, hanem a részvétel, hogy a „speciális sportolók” mozogjanak, eredményeket érjenek el, ezáltal önbizalmuk is növekedjen. Nem világcsúcsokat döntögetnek, saját határaikat tágítják – nem beszélve az együttlét, a találkozás öröméről, a barátok viszontlátásáról. „Nyerni akarok, de ha nem nyerhetek, próbálkozásomban bátor akarok lenni” – hangzik a sportolói eskü. A kolozsvári megmérettetésen három sportágban érvényesült ez a vezérelv: atlétika (futás, távolugrás), bocsa (speciális golyósport) és úszás.
Az eredményhirdetés igazi örömünnep pódiumon és lelátón egyaránt. Viorel Mocanutól, a Special Olympics Romania sportigazgatójától tudom meg, hogy valamennyi résztvevőérmet kap. „Az atlétika esetében külön szerepeltek a korcsoportok és nemek, az úszásnál is vannak bizonyos számok, de létezik külön próba azok számára is, akik még csak ismerkednek az úszással. A bocsa esetében pedig bármilyen vegyes csapat elképzelhető. Mindenki érmet kap, sok versenyzőnk egész évben ezzel az éremmel a párnája alatt alszik. Ébredéskor megpuszilja a medált, és győztesként kezdi a napot. Mindent megér, hogy láthassuk a boldogságukat, ami nem kisebb, mint a legnagyobb győzteseké” – mondja az igazgató.
Hajni és társainak mosolya egyértelművé teszi: pontosan így van.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.