Több ezer szurkoló tapsától övezve körözött hétfőn a Benfica piros klubzászlójával lefedett koporsót szállító fekete limuzin a lisszaboni Estadio da Luzban. A Fény Stadionjában a játéktér közepén rövid időre egy aranyozott talapzatra állították a koporsót, amellyel aztán az autó újra körbegurult, miközben a lelátón az esővel dacoló szurkolók a futballista arcképét ábrázoló zászlókat lobogtattak, piros füstgránátokat gyújtottak és a portugál himnuszt énekelték. Így búcsúztak Eusébiótól. A portugál legenda halálát január 5-én hajnalban a szív és a légzőszervek leállása okozta. Tiszteletére a portugál kormány háromnapos nemzeti gyászt rendelt el.
Eusébio – teljes nevén Eusébio da Silva Ferreira – 1942-ben született az egykori portugál gyarmat, Mozambik fővárosában, Maputóban. A kiváló fizikumú és páratlan tehetségű játékos 1960-ban, 18 évesen került a Benficához, amellyel egyéves ismerkedést követően karrierjét megalapozta. A portugál gárdát 1975-ig szolgálta, ezalatt 301 élvonalbeli bajnoki meccsen 317 gólt szerzett. Tizenegyszeres bajnoknak, ötszörös Portugál Kupa-győztesnek és hétszeres portugál gólkirálynak mondhatja magát, kétszer lett az Év futballistája Portugáliában (1970, 1973). 1965-ben, 1966-ban és 1968-ban a BEK-sorozat gólkirályi címével vigasztalódhatott. Az egyébként is korszakos portugál csapat új klasszissal erősödve 1962-ben megvédte BEK-címét, a Real Madrid elleni amszterdami fináléban pont Eusébio gólja zárta le az 5:3-as mérkőzést. Ezt követően további három BEK-döntőbe jutott be a Benficával, ám 1963-ban a Milan (2:1), 1965-ben az Internazionale (1:0), majd 1968-ban 92 225 néző előtt a Manchester United hosszabbításban bizonyult jobbnak (4:1) a portugáloknál.
A portugál válogatottban 64 találkozón 41 gólt szerzett, vezérletével csapata a bronzéremig menetelt az 1966-os angliai világbajnokságon. A csoportkörből három győzelemmel lépett tovább – Magyarországot 3-1-re, Bulgáriát
3-0-ra, Brazíliát 3-1-re verte, utóbbin Eusébio duplázott –, majd Észak-Koreát legyőzve (5-3, Eusébio négy góljával) az elődöntőbe jutott, ahol 2:1-re kikapott a későbbi győztes Angliától. A szovjetek elleni bronzcsatát viszont 2-1-re megnyerte, az utóbbi két összecsapáson Eusébio büntetőből volt eredményes egy-egy alkalommal, így kilenc góllal ő lett a torna gólkirálya.
Pályafutása egyik legnagyobb sikerét azonban egy évvel korábban, 1965-ben aratta, amikor kiérdemelte az Aranylabdát, a legjobb európai futballistát megillető elismerést.
1975-ös visszavonulását követően a tengerentúlon több klasszissal egyetemben próbálta népszerűsíteni a soccert, ám a sportág igazi áttörésére még várni kellett. A torna egyik leghitelesebb reklámarca volt, a labdarúgás – egyben a portugál futball – egyik utazó nagykövete. Bármikor kérdezték, mindig sportszerűen, az ellenfelet is elismerve, dicsérve nyilatkozott, a nemzetközi, az európai és a portugál szövetség számíthatott rá, miként szeretett klubja, a Benfica is. Méltó örököse, Cristiano Ronaldo máris a nyilvánosság előtt gyászolta meg egyik példaképét. „Halhatatlan vagy, Eusébio, nyugodj békében” – írt a Twitteren a Real Madrid klasszisa. „Számomra Eusébio minden idők legjobb futballistája világon” – szólt a kolléga, Alfredo Di Stéfano búcsúja és dicsérete.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.