avatar
Nánó Csaba

2021. augusztus 02., 22:35

München ’72: az olimpiai láng

Bizonytalanság, járvány miatti szigorítások, nézők teljes hiánya, otthon maradt sportolók – egyebek mellett ezek jellemzik a tavalyról idénre halasztott és a napokban elkezdődött tokiói olimpiát. Normális körülmények között az ötkarikás játékok a világ sportolóinak és szurkolóinak legnagyobb és legnemesebb ünnepe. A mostani, legalábbis sokak számára úgy tűnik, az olimpiák halvány mása, amelyen még a végső győzelemre esélyes versenyzők egy része sem kívánt részt venni. A távolmaradók mindenféle okot felhoztak mentségükre, ezek lehetnek valósak, de legtöbbször csak alibik a nem kívánt fáradozás elkerülésére. Valamikor ez elképzelhetetlen volt: aki csak belekóstolt valamilyen sportágba, annak álmai netovábbja lett az olimpia.

Ma már vannak versenyek, amelyek jóval több pénzt hoznak a konyhára. Sokan úgy vélték, minek fáradozni Japánig, maszkban szenvedni, vért izzadni az üres lelátók előtt, amikor kisebb erőfeszítéssel többet lehet keresni.

Sajnos ez a hozzáállás sem más, mint értékrendjét vesztett világunk egyik jellemzője.
Olimpiai években mindig eszembe jutnak az 1972-es müncheni ötkarikás játékok. Nem azért, mintha ott lettem volna, de azóta is úgy érzem, egy kis részt személyesen is kaptam belőle. Vagy legalábbis az eszméből, ami körüllengi a versenyeket. Ha csak pillanatokra is, de kisiskolásként volt szerencsém látni az olimpiai lángot, együtt örvendezni a megszámlálhatatlan kíváncsiskodóval, aki lelkendezve követte a fény útját. A lángban, ebben a csodás szimbólumban, benne van az olimpia összes eszméje, a harc, a küzdelem, a győzelem vagy a vereség, a megújulás és a remény. Az emberiség az istenektől megkapta a lángot, a fényt, hogy miként gazdálkodik vele, az már csak rajta múlik.
Köztudomású, hogy az olimpiai lángot Görögországból viszik a játékok helyszínére. A láng útvonala 1972-ben a következő volt: Olümpia, Athén, Szaloniki, Isztambul, Várna, Bukarest, Temesvár, Belgrád, Budapest, Bécs, Linz, Salzburg, Innsbruck, Garmisch-Partenkirchen, München.
Azon a nyáron, amikor szokás szerint megérkeztem vakációmat eltölteni nagyszüleimhez, már az egész város azt beszélte, hogy jön a láng. Az emberek kihagyhatatlan eseményként kezelték, izgalomban égett egész Temesvár, a csőcselék alig várta, hogy láthassa azt, amit az ember általában egyszer lát életében. Vagy egyszer sem. Például kolozsvári barátaim egyikének sem volt alkalma akár csak megpillantani élőben az olimpiai lángot. Én pedig alig tízévesen majd megvesztem a boldogságtól, hogy láthatom. Hatalmas tömeg volt a város utcáin, az emberek sorfalat álltak a járda szélén. Ilyesmi csak akkor történt, ha a diktátor érkezett látogatóba. Csakhogy ezúttal annál jóval több volt a bámészkodó. Lényeges különbség, hogy ebben az esetben jószántukból vonultak az utcákra Temesvár lakosai, nem pedig valamiféle kényszer vagy fenyegetés hatása alatt.

Valahol egy főút mellett álltunk, nagyapám nyakában ültem, átláttam a fejek felett, egy hófehérbe öltözött atléta futott a magasba tartott fáklyával (ez a kép ma is tisztán előttem van, bár fél évszázad telt el azóta).

Ma már meg nem mondanám, és bizonyára akkor sem tudtam, ki fia-borja lehetett, milyen sportágat képviselt, mivel érdemelte ki ezt a megtiszteltetést. Amikor ott tolongtam nagyapámmal a tömegben, tátott szájjal bámulva a fehérruhás sportembert, aki a lángot vitte, sem én, sem bárki más a földkerekségen nem sejthette, hogy az 1972-es müncheni olimpia mekkora drámákat tartogat a világ számára. Hogy az akkori eset az olimpiák történetének legvéresebb epizódja lesz.
1972. szeptember 5-én Münchenben a Fekete szeptember elnevezésű palesztin terrorszervezet az izraeli csapat 11 sportolóját ejtette túszul. Két sportoló rögtön a túszejtés során halálosan megsebesült, de a német hatóságok kudarcba fulladt kiszabadítási akciója során a többi túsz is életét vesztette, valamint meghalt öt terrorista és egy német rendőr is. Később két túlélő (de el nem ítélt) palesztin túszejtőt, valamint az akció feltételezett kitervelőjét az izraeliek titkos akciója során kivégezték, a nyolc végrehajtó közül egyedül Jamal Al-Gashey élte túl az esetet.
Az olimpiai túszdráma, a palesztin terroristák akciója megdöbbentette az egész világot. A német rendőrség nem volt a helyezet magaslatán, a félresikerült szabadító akciót az egész világ az élő tévé- és rádióközvetítésnek köszönhetően láthatta. Kevésbé a kommunista lágerben, ahol jó szokás szerint minderről hallgattak. Csupán a történtek után jóval később értesültünk a tragédiáról.

Sok hang követelte akkor a müncheni ötkarikás játékok azonnali felfüggesztését, de a józan ész azt diktálta, hogy a sportolók ne hajoljanak meg a terroristák megfélemlítési kísérlete előtt. A dráma ellenére az olimpiai láng nem hunyt ki, a versenyek folytatódtak, az elhivatott sportemberek győztek.

Hiszen éppen ebben rejlik a játékok nagyszerűsége: sem háborúk, sem járvány, sem földindulás és égzengés nem tudja megölni az eszmét. Mindennemű csapás ellenére az olimpiai mozgalom jelszava örökre ott ragyog abban a bizonyos lángban: „gyorsabban, magasabbra, erősebben!”

0 HOZZÁSZÓLÁS
Ezüstérmes a CFR, ötödik a Sepsi
Somogyi Botond 2024. május 20., hétfő

Ezüstérmes a CFR, ötödik a Sepsi

Véget ért a román labdarúgó-bajnokság. Hosszú évek után ismét bajnoki címet ünnepelhetett a Becali által támogatott FCSB, ezüstérmet szerzett a fellegvári alakulat, ötödik helyen zárt a háromszéki együttes.

Női kézilabda: irány Párizs!
Somogyi Botond 2024. április 11., csütörtök

Női kézilabda: irány Párizs!

Az utazási és vízumproblémák miatt az utolsó pillanatban visszalépő Kamerun helyett április 11-én, csütörtök délután a beugró Nagy-Britannia elleni mérkőzéssel kezdi meg az olimpiai selejtezőtornát a magyar női kézilabda-válogatott.

Meghalt a király, éljen a király?
Somogyi Botond 2024. április 03., szerda

Meghalt a király, éljen a király?

Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte idősebb játékosgeneráció már egyszer megbuktatott. Meghalt a király, éljen a király? – gondolhatta a tulajdonos Varga.

Félidő az alapszakaszban: magára talált a kolozsvári CFR, a Sepsi OSK is erősíteni akar
Somogyi Botond 2023. november 09., csütörtök

Félidő az alapszakaszban: magára talált a kolozsvári CFR, a Sepsi OSK is erősíteni akar

Félidőhöz érkezett a román labdarúgó-bajnokság alapszakasza. Jóslásokba kár bocsátkozni, hiszen sem azt nem lehet megmondani, ki lesz jövőre a bajnok, sem azt, hogy mely csapatok esnek ki. Az viszont egyértelmű, hogy az erőviszonyok már kirajzolódtak.

Liga 1: új idény, régi csapatok, megjósolhatatlan végkimenetel
Somogyi Botond 2023. július 14., péntek

Liga 1: új idény, régi csapatok, megjósolhatatlan végkimenetel

Különleges idény elé nézünk a hét végén kezdődő román labdarúgó-bajnokságban. Ismét három bukaresti csapat szerepel az elsőosztályban, a kolozsvári vasutas klub hegemóniája véget ért, a Sepsi OSK pedig predesztinálva van arra, hogy megvédje címeit.

Kolozsvári CFR: személyvonattá lassult az egykori gyorsvonat
Somogyi Botond 2023. május 18., csütörtök

Kolozsvári CFR: személyvonattá lassult az egykori gyorsvonat

Minden esélyét elvesztette arra, hogy ismét bajnok legyen: a CFR-nek már matematikailag sincs lehetősége arra, hogy megvédje címét, és zsinórban hatodik alkalommal hódítsa el a román labdarúgó-bajnokság hőn áhított trófeáját.

CFR-csoda: közel és mégis oly távol
Somogyi Botond 2023. február 24., péntek

CFR-csoda: közel és mégis oly távol

A római Lazio csapatával itthon 0:0-ás döntetlent játszó CFR számára lezárult az európai kupamenetelés, miután Rómában 1:0-ás vereséget szenvedett. A mérkőzés után a szurkolók nem hagyták el a stadiont, hanem sportszerűen megtapsolták kedvenceiket.

Kézilabda-vb: kiváló vagy gyenge?
Somogyi Botond 2023. január 30., hétfő

Kézilabda-vb: kiváló vagy gyenge?

A magyar fiúk által teljesített cél a bravúr kategóriába tartozik, és kiváló eredménynek számít. Az már más kérdés, hogy az eredményt egyetlen kiváló mérkőzésnek (a rivális izlandiak ellen), másrészt a szerencsének köszönheti a csapat.

CFR: kolozsvári siker, bukaresti hallgatás
Somogyi Botond 2022. november 04., péntek

CFR: kolozsvári siker, bukaresti hallgatás

Ha a CFR-ről van szó, a közömbösség vagy a lekicsinylés hangján kell beszélni róla. Mert egyesek szerint „magyar csapat”, holott a tulajdonos már rég nem Pászkány Árpád. A klub egyetlen „hibája”, hogy még az Osztrák–Magyar Monarchia idején alakult.

Az utóbbi 30 év legjobban dobó kosárlabdázója – beszélgetés Vizi Sándorral, ötven országos bajnoki cím birtokosával
Somogyi Botond 2022. szeptember 30., péntek

Az utóbbi 30 év legjobban dobó kosárlabdázója – beszélgetés Vizi Sándorral, ötven országos bajnoki cím birtokosával

Több mint hatszáz megnyert verseny, mintegy ötven országos bajnoki cím 18 esztendő alatt. Sportról, kosárlabdázásról, dobóversenyekről, elképesztő rekordokról és egy különleges díjról beszélgettünk Vizi Sándorral, a kolozsvári sportegyetem tanárával. 

Vélemény
avatar
Somogyi Botond: Gyűlöletbe fordult ideológiai megosztottság

Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ...

avatar
Somogyi Botond: Meddig fajulhatnak a dolgok? A Robert Fico ellen elkövetett merénylet margójára

Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető ...

avatar
Somogyi Botond: Meghalt a király, éljen a király?

Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...

Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.