HIRDETÉS

Magyar foci az utódállamokban

Somogyi Botond 2017. augusztus 27., 13:05 utolsó módosítás: 2017. augusztus 27., 13:10

A Kolozsvári Magyar Napok alkalmával ismét gazdag sportprogram várta az érdeklődőket. Nemcsak különböző sportágakat lehetett kipróbálni, hanem érdekes beszélgetéseken is részt venni. Ezekből nyújtunk egy kis ízelítőt.

Vízi Imre, Boros Miklós és Túrós-Jakab László a Magyar Kézműves Sörök Udvarán Fotó: Magyarnapok.ro

Csodálatos, hogy Kolozsvárnak olyan modern sportcsarnoka van, amelyben nemsokára kosárlabda Európa-bajnokságot rendeznek – mondta Vízi Imre, a kolozsvári U egykori kosárlabdázója azon a fórumbeszélgetésen, amelyet a Kolozsvári Magyar Napok alkalmával tartottak a Szentegyház utcai Magyar Kézműves Sörök Udvarában. Az egykori román válogatott játékos Boros Miklós és Túrós-Jakab László sportújságírókkal beszélgetett a közeledő Eb-ről és az 50–60 évvel ezelőtti élményeiről.

1959 májusában még szabadtéren rendezték a kontinenstornát, a csapatok a törökországi Isztambulban mérték össze erejüket – emlékezett vissza Vízi Imre, akinek elmondása szerint akkor még a volt szovjet blokk országai uralták a mezőnyt. Az első nyolc csapatba csak a bronzérmes franciák és a hetedik helyen végzett belgák fértek be Nyugat-Európából. Az első két helyen a szovjetek és a csehszlovákok végeztek, a negyediken a magyarok, őket követték a bulgárok és a lengyelek. A románok, akik a csoportkörben legyőzték a magyarokat, csupán a nyolcadikak lettek. Abban az időben az európai kosárlabdát a szovjetek uralták – fogalmazott Vízi. Korán felismerték, hogy az erőnlét meghatározó, ezért rengeteget edzettek. Sokat szaladtak és jól védekeztek. Nem csoda, hogy Isztambulban már sokadik aranyérmüket zsebelhették be.

HIRDETÉS

„A sportágat nem a magas játékosok uralták, legalábbis Európában. Mi 1964-ben láttunk először amerikaiakat, akik egy kelet-európai turnén vettek részt. Akkor szembesültünk először azzal, hogy a 2 m-nél magasabb játékosok is mennyire mozgékonyak tudnak lenni. Különben minden európai csapatot legalább 60 ponttal vertek” – mondta az egykori román válogatott játékos, aki szerint régen is nehéz volt magyarként a válogatottba kerülni. „Elsősorban a bukarestieket részesítették előnyben, vidékiek nehezen kerültek a válogatott keretbe, főleg, ha még magyarok is voltak” – mondta Vízi Imre.

Spanyol–francia–horvát hármasfogat?

A jelenre térve a magyar szakember úgy fogalmazott: a román keretben nincs tehetséges irányító. Az utánpótlás-képzésben tevékenykedő edzők úgy gondolják, hogy csak a magas játékosokkal érdemes foglalkozni. „Ha az ificsapatban valaki fél fejjel magasabb, mint a többi, akkor arra építenek, és úgy próbálják megnyerni a tornát. Az alacsonyabb, tehetséges játékosokkal már nem foglalkoznak, így a jó irányítók évek óta hiányoznak a hazai porondról” – vélte az 50-es évek egyik legjobb kolozsvári kosárlabdázója, aki szerint a kincses városban tartandó Eb-csoportban a magyar–román mérkőzésen dől majd el, hogy melyik csapat lesz a negyedik.

A Magyar Kézműves Sörök Udvarán zajlott beszélgetésen igen nagy volt a zaj. Többen csak azért tértek be az udvarra, hogy a nagy melegben legurítsanak egy sört, vagy az ott tartózkodó ismerőseikkel váltsanak néhány szót. Így a nem megfelelő hangosítással párosítva mindez azt eredményezte, hogy a beszélgetésből csak keveset lehetett hallani. Azt a szurkolói kérdést mindenesetre meghallottuk, amely a részvevőket az idei Eb végeredményéről faggatta. Túrós-Jakab László szerint az első négybe a spanyol, a horvát, a görög és a francia csapat kerül. Vízi Imre szerint a görögök helyett a litvánok lesznek majd az elődöntőben. Boros Miklós szerint a franciák és a spanyolok mellé a házigazda törökök kerülnek, valamint a szerbek és a litvánok közül az egyik.

Változatos sportprogram

A kolozsvári magyar napok alkalmával több sporttal kapcsolatos tevékenységbe lehetett bekapcsolódni

: Tatár Tamással a Juniorul Fociklub szervezésében a gyermekek játékos fociedzésen vettek részt, a romániai teqballcsapat vezetője, Ilyés Szabolcs, valamint Koffol Gábor csapatmenedzser teqballbemutatót tartott. Vívócsörték címmel a kolozsvári vívás bicentenáriumának alkalmával Killyéni András sporttörténész és vendégei beszélgettek, a Báthori István Líceumban kicsiknek és nagyoknak teniszt oktattak, és természetesen nem maradhatott el az Öregfiú KEK Alumni Focikupa elnevezésű rendezvény sem. A programban szombat délelőtt a III. Erkel Ferenc Sakknapok alkalmával amatőr nyílt rapid sakkversenyre lehetett benevezni, délután pedig a Teqball, az új erdélyi sikersportág című rendezvényen Lázár Zsolt világbajnokkal Boros Miklós sportújságíró beszélgetett. A programból nem hiányzott a Fradi-közönségtalálkozó, a Dribli Erdélyi Fociklub által szervezett Családi focibajnokság, valamint vasárnap a Közéleti Focibajnokság, amelyen többek között újságírók és lelkészek is összemérhették erejüket.

Futball kisebbségi szemmel

Ugyancsak Boros Miklós volt a moderátora annak a beszélgetésnek, amelyet a Magyar Kézműves Sörök Udvarán tartottak – ezúttal sokkal jobb körülmények között. Igaz, a hangoskodókat ezúttal nemcsak a moderátor, hanem az érdeklődők is többször csendre intették. A meghívott Gazdag József felvidéki sportújságíró volt, aki Boros Miklóssal az erdélyi és felvidéki magyar futball sajátosságait vette számba.

Boros szerint a román Liga 1-ben az erdélyi magyarság alulreprezentált, hiszen az élvonalban mindössze hat magyar származású játékos kergeti a bőrt.

Részben ez érvényes a felvidéki bajnokságra is – mondta Gazdag József –, bár néhány éve a dunaszerdahelyi DAC klubja egy identitáserősítő tervbe kezdett bele. Erre talán azért is volt szükség, mert a 90-es években a nacionalista Meciar-féle politika a szurkolásban is akarta éreztetni hatását. A szlovákok megmutatták, ki az úr Pozsonyban, a stadion környékén, a lelátón és a gyepen is. 1992. szeptember 16-án ugyanis a Slovan-Bratislava–Ferencváros BEK-meccsen a magyar szurkolókat a szlovák kommandósok a lelátón szétverték. Szlovákia felé menet a magyar buszokon még hangosan szólt a „Kassa, Pozsony, Eperjes és Komárom/ Tankkal megyünk át a szlovák határon/ Az a szép, az a szép, ha miénk a Felvidék,/ Ha miénk az egész Felvidék” nóta. Visszafelé volt, aki megcsókolta a földet, miután átért a határon. A magyar kormány valószínűleg először tanácskozott futballmeccsről, a parlamentben ezzel indult a hétfő, Magyarország hivatalosan tiltakozott a magyar szurkolók elleni brutális rendőri fellépés ellen. A visszafogottabb, kevésbé nacionalista szlovák csapatok drukkerei is megütközve tapasztalták az értelmetlen erőszakot.

Azt követően egy törés állt be, erre pedig ráerősített 2008-ban egy DAC–Slovan összecsapáson tapasztalt rendőri túlkapás – ugyancsak a magyar szurkolókkal szemben. A dunaszerdahelyi csapat mérkőzésein ugyanis mindig magyarul szurkolnak a játékosoknak. Gazdag József furcsállva mondta el: Hadas Miklós magyarországi szociológus meglepődött, amikor Ipolyvisken a felvidéki magyarok a 2010-es vb-n rendezett szlovák–olasz meccsen nem Szlovákiának drukkoltak.

A szurkolás attól függ, hogyan szocializálódsz a családban – állapította meg Gazdag.

A kassai születésű újságíró kérdésre válaszolva elmondta: nem lehet olyan határozott karaktert találni, aki magyarságára hivatkozva visszautasította volna a nemzeti tizenegyet. Sőt, Saláta Kornél szlovák válogatott egy interjúban arra sem tudott egyértelmű választ adni, hogy ő magyar-e vagy szlovák.

Az idők folyamán mindig volt egy-két magyar játékosa a szlovák válogatottnak: az utóbbi időben Pinte Attila, Simon Gyula vagy Borbély Balázs. Ez utóbbiról elmondható, hogy egy magyar–szlovák meccsen mindkét himnuszt elénekelte.

Csehszlovákiai „magyar történet”

Gazdag József a csehszlovák válogatott életéből is mesélt egy „magyar történetet”. „Az együttesben a 70-es években szerepelt Szikora György is, akiről Szepessy Gyuri bácsi egy alkalommal azt találta mondani, hogy magyar fiú. Ezt a csehszlovák sajtó úgy felkapta, hogy egy prágai csehszlovák–magyar mérkőzés szünetében – amikor a magyarok 2–1-re vezettek a cseh fővárosban – az öltözőben árulással vádolták Szikorát, akit meg is ütöttek. Később, a mérkőzés után feleségét bántalmazták a villamoson, autójukat megrongálták. A játékos pályafutása derékbetört” – mesélte a mintegy negyven évvel ezelőtt történteket.

Boros Miklós ezzel kapcsolatban elmondta: Kovács István román szövetségi kapitány éppen ezért nem hívta be Bölöni Lászlót két éven keresztül a válogatottba, mert nem akarta, hogy támadási felületet nyújtson.

A román válogatott különben a 20-as és 30-as években szinte kizárólag sváb, magyar, szász és zsidó játékosokból állt, a fordulat az 50-es években állt be. Románia csak akkor tudott egy román többségű válogatottat kiállítani.

A felvidéki Dunaszer­da­hely­hez hasonlóan immár a román ligában is van magyar csapat, a Sepsi OSK, amely jelentős magyarországi támogatást élvez. Igaz, sokkal kevesebb magyar játékos szerepel a szentgyörgyi együttesben, mint a DAC-nál. A felvidéki klub ugyanis komoly utánpótlás-nevelésbe kezdett, ezt pedig a szlovákok is elismerik, hiszen az U21-es és U23-as keretben több dunaszerdahelyi nevelésű fiatal játszik. Közülük a legnagyobb tehetség a mindössze 19 éves Bénes László, akit nemrég a Borusia Mönchengladbach szerződtetett. „Kár, hogy nem a magyar válogatottat választotta, hiszen támadó középpályás poszton Kárpát-medence-szerte kevés olyan tehetséges játékos van, mint ő” – vélte Gazdag József felvidéki sportújságíró.

Kérdésre ­válaszolva a szakember ­elmondta: Dunaszer­dahelyen a szlovákok elfogadták a magyar nyelvű szurkolást, mert tudják, nem ellenük irányul. A nem magyar játékosok is tudnak már egy-két rigmust, sőt a szerdahelyi mérkőzések után az ellenfelek játékosai is megtapsolják a helyi szurkolókat a párját ritkító jó hangulat megteremtéséért. „Természetesen nem a Slovan Bratislava, a Trencsén vagy a Nyitra elleni mérkőzésekről van szó” – tette hozzá sokat sejtetően a felvidéki sportújságíró.

 

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS