Liga 1: egyenlített a CFR, Becali miatt szenved a FCSB , és nincs ok aggodalomra a Sepsinél

Aki ritkán nézi a román élvonal összecsapásait, azt mondhatná, hogy a CFR jó úton halad, hiszen ledolgozta hátrányát. Aki viszont látta a fellegváriak elmúlt öt-hat mérkőzését, az igencsak fogja a fejét. A vasutasok ugyanis gyenge játékkal rukkoltak elő: néha nyertek a szerencsének vagy egy-egy jó megmozdulásnak köszönhetően, máskor döntetlent játszottak vagy éppen kikaptak, mint a múlt héten. A korábbi évek hatékony, eredményes játéka már a múlté. Hiába skatulyázták be Edi Iordănescut a román szakemberek, mint olyan edzőt, akinek a csapata tetszetős játékot mutat, mert ebből egyelőre nem sok valósult meg a pályán. Igaz, kevés idő volt a felkészülésre, hiszen a csapat szinte háromnaponta játszik, a pályák is katasztrofális állapotban vannak, ráadásul a fellegvári keret sem a technikás játékosok tárháza. Csakhogy

az edzőt az eredmények tartják életben. Azaz a kispadon.

Egyesek még emlékezhetnek arra, hogy kilenc évvel ezelőtt a CFR akkori vezetősége azért rúgta ki a vasutasokkal első helyen tanyázó Jorge Costát, mert – az indoklás szerint – „nem érezte úgy, hogy a csapat hosszú távon a portugál edzővel képes lesz bajnokságot nyerni”. Holott mintegy 9–10 forduló volt csupán hátra, és rájátszásban sem kellett résztvenni. A Costa helyére érkező Andone végül meg is nyerte a bajnokságot, így soha nem tudjuk meg, hogy a portugál szakember milyen eredményt ért volna el. Most mintha hasonló lenne a helyzet. No nem a vezetőség, hanem inkább egyes CFR-szurkolók szemében. Igaz ugyan, hogy a csapat az élre került, de ilyen játékkal hosszú távon kevés jó eredményt fog elérni. Még akkor is, ha a riválisok sem tündökölnek.

Az egyik legnagyobb ellenfél, az FCSB, amely jobb gólkülönbségének köszönhetően áll a táblázat élén, sorozatban három mérkőzést veszített. Egyet a kupában a Dinamo ellen, kettőt pedig a bajnokságban. A probléma összetett és számos okra vezethető vissza: az egyik Denis Man távozása az olasz Parmához. A technikás játékos a román élvonal gólkirálya volt, és sokszor segítette ki a fővárosi csapatot góljaival. A másik a pályák rossz minősége, hiszen egy felázott, sáros vagy megfagyott, egyenetlen pályán mindig a technikásabb csapat szenved jobban. A legfontosabb azonban mégiscsak az, hogy

néhány hete a bukarestiek támogatója, Gigi Becali, hosszú hónapok után ismét „visszatért a közéletbe”. Egyre-másra hallatja a hangját a sajtóban, ugyanakkor beleszól a játékba,

a cserékbe, a taktikába – így pedig nem lehet dolgozni. Ha továbbra is folytatja ilyen jellegű tevékenységét, még inkább fog ártani csapatának.

Az átigazolási szezonban különben, amely február 8-án zárult, kevés csapat változtatott jelentősen a keretén. A harmadik helyezett Craiovánál a legnagyobb változást nem meglepő módon az edzőcsere jelentette: a döntetleneket egymásra halmozó Papurát egy görög szakember, Uzunidisz váltotta. Kérdés, hogy a hellén edző, aki nem ismeri a román élvonalat, milyen eredményeket tud felmutatni új csapatával.

Felsőházi rájátszást érő helyen tartózkodik a Sepsi OSK is, és a háromszéki szurkolók azt remélik, hogy a sepsiszentgyörgyi csapat az alapszakasz végén is a legjobb hat között végezzen. Florin Leo Grozavu együttesének minden esélye megvan rá, hiszen Vasvari és társai tetszetős játékkal szerezték a pontokat. Igaz, az utóbbi időben rájárt a rúd a szentgyörgyiekre, hiszen a koronavírus miatt rengeteg játékost kellett nélkülözniük. Ez pedig az eredményeken is meglátszott. Aggodalomra azért még nincs ok, hiszen

Fülöpék nincsenek abban a helyzetben, hogy elveszítsék pozíciójukat. Ha pedig folytatják az ősszel mutatott játékot, biztosak lehetnek a felsőházi rájátszásban.

Biztos részvevője a legjobb hatnak egyelőre a Botoșani és óriási meglepetésre a Clinceni, amelynek edzője, Ilie Poenaru, kiváló munkát végez az ilfovi község csapatának élén. Úgy tűnik, hogy a Viitorul – Mircea Rednic vezetésével – már felhagyott azzal, hogy tovább küzdjön a hatban maradásért. A Dinamónak pedig valószínűleg anyagilag nincs elég ereje ahhoz, hogy tartsa a lépést a többi csapattal. Kérdés, mekkora erő rejlik az aradi csapatban, amely ősszel még a tabella elejére is felkapaszkodott. Bálint László együttese most is a 7. helyen áll, a 6. helytől való ötpontos lemaradás pedig akár le is dolgozható.

A kiesés ellen küzdő csapatokról egyelőre keveset lehet írni, jósolni pedig még kevesebbet,

mert egyrészt hosszú még a bajnokság, 16 forduló vár az alsóház nyolc csapatára, másrészt a rájátszásban még sok minden változhat. Az biztos, hogy az élvonalban való maradásért küzdők között rendkívül éles harc fog kibontakozni. Mint ahogy természetesen a bajnoki címért is, hiszen az utóbbi időben minden az utolsó fordulóban dőlt el.