– Mit tart értékesebbnek: a tavalyi 14.Eb-helyezést vagy az oberstdorfi 6.helyet?
– Az olimpia mindig nagyon fontos volt nekem, már 2010-ben, a Vancouverbe való kijutásom is. Természetesen a sheffieldi Eb-eredményemre is büszke vagyok, de azért ne feledjük, hogy ez a legutóbbi hatodik hely olimpiai részvételt jelent.
– A világelitben korcsolyázók jelentős része fejlett országokban edz, ön is Svájcban él. Ez azt jelenti, hogy Romániában lehetőség sincs a megfelelő felkészülésre?
– Otthon nem lett volna lehetőségem az optimális edzésmunkára, ezért csíkszeredai edzőmmel úgy döntöttünk, kijövünk Svájcba, itt próbálunk meg felkészülni a tornákra. Ha nem sikerült volna a tervünk, már rég abbahagytam volna a sportolást. Amikor Sheffieldben 14. lettem, előtte egész évben edző nélkül versenyeztem, a jelenlegi helyzetben legalább lehetőség van a folytatásra.
– Rendkívül költséges sportágat űz. Honnan teremti elő az anyagiakat? Segít a román szövetség?
– Ezzel kapcsolatban nem nagyon tudok részletekkel szolgálni. Volt egy egyezségünk a szövetséggel, ám támogatás mégsem érkezett, többet az edzőm tudna mondani, ő tartja a kapcsolatot az otthoniakkal. A megélhetéshez és a versenyekhez magunk teremtjük elő az anyagiakat, az edzőm is, én is dolgozunk, magánkluboknál tanítunk gyerekeket korcsolyázni. A munka mellett pedig időt teremtünk a felkészülésre is.
– Sorozatban nyeri a hazai bajnokságokat, nincs ellenfele, aki – ahogy egy korábbi interjúban is nyilatkozta – bizonyos szempontból ösztönözze a fejlődését. Mivel magyarázza ezt az „egyeduralmat?”
– Romániában elsősorban a műkorcsolyapályák hiánya okoz gondot, de az is igaz, hogy főleg Székelyföldön mindenki jégkorongozni akar, a szülők is általában hokizni vagy síelni íratják be gyerekeiket. Csak reménykedhetünk, hogy a közeljövőben több műjégpályát építenek, s így életben marad a sportág.
– A román szövetséget nem zavarja, hogy székelyföldi versenyző dominálja a szakágat?
– Szerintem nincs miért zavarónak lennie. Székely vagyok ugyan, de Romániát képviselem, ezért inkább büszkének kell lenniük, hogy van, ki képviselje az országot a nemzetközi versenyeken.
– Az utóbbi években a magyar műkorcsolyázás is leszálló ágban van, különösen a férfiaknál maradnak el a jó eredmények. Nem gondolt arra, hogy magyar színekben versenyezzen?
– Természetesen gondoltam, csak amikor lehetőségem lett volna, már túl késő volt. Ha országot váltok, legalább két szezont ki kellett volna hagynom.
– Néhány éve sikerült megugrania a hármas axelt is, ami nagyban emelte a technikai jegyeit. A kilencvenes években még csak a magyar származású Elvis Stojko tudott négyest ugrani, ma már szinte ezt is elvárják a versenyzőktől. Próbálkozott már ezzel az ugrással?
– Természetesen igen, majdnem sikerült is a négyes Salchowot megugranom. Következtek azonban a fontos versenyek, és a kvalifikáció miatt úgy döntöttünk, hogy azt ugrom, amit biztosan tudok.
– Az oberstdorfi versenyen nyolc tiszta hármasugrása volt, szinte tökéletes kűrt futott. Lehet ennél jobban is teljesíteni?
– Voltak olyan részei a programnak, főleg az első részében, amelyek nem úgy sikerültek, ahogy terveztük. Legalább 10–15 százalékkal biztosan lehet javítani a teljesítményemen.
– Ugyan Alekszej Jagugyin a kedvence, de a jelenlegiek közül kit tart a legjobbnak?
– Szerintem a háromszoros világbajnok kanadai Patrick Chan ma a legjobb, de a spanyol Javier Fernandeznek is nagy esélyei vannak arra, hogy nyerjen Szocsiban.
– Immár másodszor készülhet olimpiára. Milyen célokat fogalmazott meg?
– A felkészülést lényegében már másfél éve megkezdtük. Az eredeti célom az volt, hogy az idei márciusi kanadai világbajnokságon szerezzem meg a kvalifikációt. Ez azonban nem sikerült, ezért a legutóbbi németországi kvalifikációs tornára kellett összpontosítani. Most innen kell folytatnom, bár ehhez szükségem lenne egy kis hazai támogatásra. Az edzőm már fel is vette a kapcsolatot a román szövetséggel, az olimpiai bizottsággal és a Csíkszeredai Sportklubbal is. Konkrétumokkal még nem szolgálhatok, hiszen alig néhány nap telt el a kvalifikáció óta. Az olimpián mindenesetre a legjobb 24 versenyző közé szeretnék kerülni.
– Milyen programmal készül Szocsira?
– A programot tulajdonképpen szezon elején állítjuk össze, nagyjából mindenki azt csiszolgatja tovább, amit akkor megtanult. Szezon közben ugyanis nehéz váltani, merőben újat tanulni. A programot külön koreográfussal, balettedzővel és két technikai edzővel, Gheorghe Chiperrel és Linda van Troyennel dolgoztuk ki. Tavaly Sandra Schär volt a koreográfusom, idén azonban Szergej Kiricsenkóval készültem.
– Korábban azt nyilatkozta, hogy az oroszországi téli olimpia után befejezi pályafutását. Most is így gondolja?
– Nehéz erre válaszolni, nagyban múlik azon, milyen eredményt érek el, milyen erőben leszek jövőre. Már 27 éves vagyok, ilyenkor már nem olyan könnyű újra formába lendülni a következő szezonra. Ráadásul az anyagi háttér sem biztosított, ezért nehéz döntés előtt állok. Egyelőre szeretném folytatni, részt venni a januári budapesti Európa-bajnokságon, majd az olimpiát követően a Japánban rendezendő világbajnokságon is.
Kelemen Zoltán
Csíkszeredában született 1986. július 31-én. Többszörös román bajnok, az elmúlt években ő képviselte az országot a világversenyeken. 2010-ben kijutott a Kanadában megrendezett olimpiára is. A németországi Nebelhorn Trophyn elért 6. helyezésével kivívta a jogot, hogy a 2014-ben Szocsiban tartandó ötkarikás játékokon is részt vegyen. Svájcban él, edzője az ugyancsak csíkszeredai származású Gheorghe Chiper.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.