Görög újrakezdés, Hajós-ezüstök

EN-összeállítás 2016. augusztus 03., 21:25

Alig ért véget a franciaországi Eb, hamarosan a 31. ötkarikás játékok kezdődnek a brazíliai Rio de Janeiróban. A visszaszámlálás során felelevenítünk néhány érdekességet.

galéria

Az 1896-os athéni olimpia eszmei kapocs volt az ókori görög előzmények és a modern kori nemzetközi kiteljesedés között, ugyanakkor sikerével megalapozta a folytatás létjogosultságát. Ráadásul mi, magyarok is büszkén emlékezhetünk az indulásra.

Mindjárt az elején érdemes tisztázni: nem 1896-ban rendezték az első újkori olimpiát. A görög nemzeti öntudatnak ugyanis szárnyakat adott az oszmán iga alóli felszabadulás, és egy Panajotisz Szucosz nevű költő-újságíró rögtön az új állam 1832-es megalapítása után szorgalmazni kezdte az ókori hagyományok felélesztését.

Egy ideig nem történt semmi, ám az ötletén felbuzduló Evangelisz Zappasz – az albán földön született, majd a romániai diaszpóra tagjaként meggazdagodó üzletember – már sikerrel kampányolt Ottó királynál, és engedélyt kapott rá, hogy a saját költségén olimpiát rendezzen.

Így is történt: 1859-ben, 1870-ben és 1875-ben az athéni polgárok nagy örömére sor került a fesztiválokra az időközben felújított ókori Panathinaiko (avagy Kallimarmaro – „szépen márványozott”) Stadionban, ezek azonban még félig-meddig kulturális események voltak, eleinte spontán benevező „civil” versenyzőkkel, utóbb egyre szervezettebb formában, növekvő nézőtömegekkel.

Viszont ugyanúgy nélkülözték a nemzetközi jelleget, mint a William Penny Brookes nevű angol orvos-tudós által óhellén mintára kitalált és szülővárosá­ban 1850-től évente megtartott Wenlock Olimpiai Játékok, amelynek célja a település lakóinak erkölcsi, testi s intellektuális fejlesztése volt, és különböző népi játékok mellett atlétikai számokat, illetve krikettet és futballt is magába foglalt. Az eseménynek híre ment, és az általunk ismert olimpiákat elindító Pierre de Coubertin is többször konzultált az ötkarikás mozgalom szellemi elődjeként tisztelt doktorral.

A báró végül meghirdette programját, és az 1894-ben a Sorbonne egyetemre összehívott nemzetközi konferencia tagjai (köztük a magyar Kemény Ferenc) megalakították a NOB-ot. Házigazdájuk az 1900-es párizsi világkiállítást szemelte ki megfelelő alkalomként a rajtra, de végül az az elképzelés győzött, hogy hamarabb jobb lenne. Felvetődött London (!), ám a franciáknak ez nem tetszett, így Demetriusz Vikelasz (a szervezet első elnöke) javaslatára Athén mellett döntöttek.

Ott nagy volt a lelkesedés, viszont kevés a pénz – ekkor került szóba, hogy a millenniumi ünnepségek keretében Magyarország beugrana rendezőnek. Legfelső szintről kérték fel hozzájárulásra Görögország lakosságát, és sokan adakoztak is, megmentőként pedig érkezett az Alexandriában élő Jorgosz Averoff majdnem egymillió drachmás adománya – cserébe a szobrát egy nappal a megnyitó előtt avatták fel a nagylelkűsége révén tetőtől talpig márvánnyal borított aréna előtt.

Szemben a régmúlttal már nem csupán szabad görög férfiak vehettek részt a csúcstalálkozón, hanem más nemzetek képviselői is, ám nőket továbbra sem engedtek versenyezni. Ezen kívül csak amatőrök jöhettek szóba, az egyedüli kivételt a vívómesterek jelentették (egyetlen, a többiekétől külön számban), „merthogy ők is gentlemanek”.

A nemzetköziségnek a realitás viszonylag szűk határokat szabott: a rengeteg hazai induló mellett csak kevesen érkeztek más országokból, a külföldi szereplők egy része éppen Görögországban dolgozott vagy arra járt, s megragadta az indulási lehetőséget. És akik kimondottan az ötkarikás játékokra érkeztek, azok sem a korszak sztárjai voltak, így világcsúcs nem is született.

Összesen 14 részvevő nemzetet tartanak nyilván, de mivel az első olimpiákon még egyénileg szerepeltek a sportolók, ellentmondásosak a statisztikák. Például görögnek számolják az oszmán (Szmirna), brit (Ciprus) és egyiptomi (Alexandria) területről érkező honfitársaikat is, minket és Ausztriát viszont szerencsére külön (bár egyaránt a Monarchiát képviseltük), és Ausztráliát is önállóan (holott 1901 előtt nem volt az).

A legváltozatosabb mezőnyű küzdelmek az azóta is a játékok királynőjének tartott atlétikában zajlottak, ahol a kicsi, de hatékony amerikai csapat tarolt (a legelső ötkarikás diadalt James Connolly aratta hármasugrásban). A házigazdák nagyon bíztak a súlylökés és diszkosz elsőségében (utóbbival addig más országban soha nem is vetélkedtek), ám Robert Garrett mindkettőt „elorozta” előlük, sőt még szerzett két második helyet is ugrásban.

A görögöknek egyetlen diadal jutott a sportágban, a maratoni futásban. Összességében pedig bár messze a legtöbb érmet gyűjtötték, az – utókor által kiszámolt – éremtáblán egyetlen győzelemmel lemaradtak az Egyesült Államoktól.

Magyar színekben heten indultak, és közülük csak két tornász (Kakas Gyula, Wein Dezső) nem lett dobogós egy számban sem. Első bajnokunk, Hajós Alfréd viszont – rajta kívül egyetlen olimpiai résztvevő élt a világon, aki „fizikai”, illetve művészeti számban is érmet szerzett (a mindenféle sportot kipróbáló, labdarúgóként majdan bajnoki címekig, válogatottságig és szövetségi kapitányi tisztig jutó építész az 1924-es párizsi játékokon érdemelt ki stadiontervével ezüstérmet úgy, hogy az első díjat nem adták ki!) – egymaga kisajátíthatta volna az úszást övező figyelmet.

Magyarország az olimpiákon
Magyarország az olimpiai játékokon először az első, 1896-os nyári játékokon vett részt, és majdnem az összes nyári, illetve az összes téli olimpián indultak versenyzői. Az 1920. évi nyári olimpiai játékokra nem kapott az ország meghívót, mivel az első világháború vesztesei között volt. Pedig ez lett volna a magyar olimpia: a rendezés jogát Budapest nyerte el, a háborús vereség miatt szállt át a jog később Antwerpenre. 1984-ben a Szovjetunió nyomására csatlakozott a szocialista országok bojkottjához, emiatt nem vett részt a Los Angeles-i olimpián. Dr. Kemény Ferenc jóvoltából Magyarország már a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (röviden: NOB) 1894-es megalapításában is tevékenyen részt vett, és ennek hatására másfél évvel később, 1895. december 19-én megalakult az ország olimpiai bizottsága, a Magyar Olimpiai Bizottság (röviden: MOB) is. A nyári olimpiákon szerzett 480 éremmel Magyarország a legeredményesebb olyan nemzet, amely még nem rendezett olimpiát.

Csakhogy a pireuszi partoknál fekvő Zea-öböl brutálisan hideg vizében egyetlen napon rendezték meg az összes versenyt, és miután megnyerte a 100 gyorsot (a hullámok közül kellett rajtolniuk...), éppen magához próbált térni, amikor máris ellőtték az 500 métert. Még az 1200 méter startjáig sem sikerült igazán felmelegednie, de bátran nekiveselkedett (ezúttal legalább kis hajókról ugorhattak be a 11 fokos tengerbe).

Mint utóbb elmondta, senkit sem látott maga körül, teljesen el is gémberedett. Kétségbeesett, és kiszállt volna, de nem volt hová, ezért kénytelen volt eljutni valahogy a célig, ahol megdermedve húzták ki. Szinte az életéért küzdött – azt jócskán meghaladó sikerrel!

Értelemszerűen a matrózok számára meghirdetett „zárt” versenyen sem lehetett aranyérmes, de aranyat a két remeklésért sem kapott. Tudniillik az első olimpián a legjobbaknak az oklevél mellett ezüstmedália és olajág járt a győzelemért, a másodikoknak pedig rézérem és babérág, amit mind a záróünnepségen vehettek át (a harmadikoknak semmi sem jutott...).

Így tett szert összesen három ezüstérme közül az első kettőre első olimpiai hősünk – aki életében három ötkarikás számban indult, és egyikben sem előzte meg senki...

Nyári olimpiai játékok örök éremtáblázata
Ország  Aranyérem          Ezüstérem            Bronzérem
1. Amerikai Egyesült Államok         976         759         667
2. Szovjetunió/Oroszország             573        483         471
3. Németország                                  411         432         461
4. Nagy-Britannia                               236         272         272
5. Franciaország                                202          223         245
6. Kína                                                  201          144        128
7. Olaszország                                   198          167         185
8. Magyarország                              168         148         170
9. Svédország                                    143         164         176
10. Ausztrália                                     142         157         183

 

Olimpiai aranyérmek a lakossághoz viszonyítva
Ország  Lakosság (millió)               Aranyérem          Lakos/arány
 1. Finnország              5,4                       101                      53 535
2. Magyarország        9,9                       168                      58 928
3. Svédország              9,5                       143                      66 368
4. Bahama-szigetek   0,353                        5                      70 731
5. Norvégia                   5                             56                      89 387
6. NDK                          16                          153                   105 300
7. Új-Zéland                  4,4                          41                   108 112
8. Grenada                    0,11                          1                    110 821
9. Dánia                         5,5                          43                    129 779
10. Bulgária                  7,3                           51                   144 403 

 

Az első olimpia magyar érmesei
Érem     Versenyző            Sportág Versenyszám
arany     Hajós Alfréd         úszás      100 m gyors
arany     Hajós Alfréd         úszás      1200 mgyors
ezüst       Dáni Nándor         atlétika  800 m
bronz      Szokoly Alajos     atlétika  100 m
bronz      Kellner Gyula       atlétika  maratoni futás
bronz      Tapavicza Momcsilló         tenisz      egyéni

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.