Fradi-csoda 25 év után

A Fradi a BL-csoportkörbe való bekerüléssel negyedszázad után került ismét a főtáblára. Az Ferencváros különben a két és fél évtizednyi várakozással beállította a jelenlegi BL-rekordot: két szereplés között eddig csak egy csapat volt távol ilyen hosszú ideig a csoportkörtől – a tavaly ugyancsak 25 év után visszatérő Red Bull Salzburg.

S ha már az évtizedekről esett szó, emlékszem, 1995-ben egyetemistaként Pécsett néztem a Fradi belgák elleni mérkőzését, s a helyi szurkolókkal együtt ugrottam a magasba, amikor a pesti csapat egy idegenbeli győzelmet követően hazai pályán óriásit küzdve kiverte a nagyhírű belga bajnokcsapatot, az FC Anderlecht. A budapesti 1–1-es döntetlen azt jelentette, hogy az UEFA által az 1992–1993-as átszervezett Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK) helyébe lépő Bajnokok Ligájában először szerepelhetett. S ha már bekerült a csoportba, akkor igencsak kitett magáért, hiszen a Grashoppers Zürich csapatát Vince Ottó góljaival (ki ne emlékezne rájuk) idegenben verte 3–0-ra, majd hazai pályán döntetlent (3–3) játszott. Az Ajaxtól ugyan kétszer is kikapott (összesítésben 1–9), s a Real Madridtól is a Santiago Bernabeuban (1–6), de Budapesten egy emlékezetes 1-1-es döntetlent játszott a Hugo Sanchezzel és Emilio Butraguenoval felálló spanyol bajnok ellen.

A kedd esti Molde elleni továbbjutás valóban bravúrt jelent a magyar bajnoknak, hiszen az elmúlt 25 év alatt a magyar klubcsapatok nem igazán kényeztették el a szurkolókat:

általában már augusztusban búcsúztak a küzdelmektől. Ez tulajdonképpen a harmadik alkalom, hogy magyar csapat szerepelhet a BL főtábláján: az FTC 1995-ös szereplése után a Debrecen 2009-ben kvalifikálta magát a csoportkörbe. És hogy mennyi változnak az idők és egyúttal a versenykiírások: a Fradinak a 90-es évek közepén csupán egyetlen párharcot kellett megnyernie a BL-csoportkörhöz, a debrecenieknek 2009 őszén már hármat, míg most az FTC-nek négyet. Ráadásul nem is akárkiket vert meg: a Celtic Glasgow-t idegenben (őket a CFR tavaly búcsúztatta), a svéd bajnokot, a Djurgardent hazai pályán (őket a CFR legutóbb az EL-től is elütötte), majd következett a Dinamo Zagrab (miután a horvátok a kolozsvári vasutasokat lépték le), végül pedig a norvég bajnok, a Molde.

És hogy minek köszönheti az FTC azt, hogy az elitcsoportba került? Sok mindennek. Lehet említeni a jó beruházásokat, a kiváló infrastruktúrát, a jelentős költségvetést, a játékosok magas fizetését vagy éppen egy nagyon jó külföldi edzőt Szerhij Rebrov személyében. És persze azt is, hogy a csapatban nemzetközi meccsen csupán 2-3 magyar játékos kap szerepet. Emlékezhetünk arra az időszakra is, amikor a székesfehérvári Videoton nyolc évvel ezelőtt bekerült az Európa Liga csoportkörébe. Paolo Sousa kezdő tizenegyében is csupán egy-két magyar játékos kapott szerepet.

A Ferencváros sikerében nagy szerepet játszik a játékospolitika is: sikerült részben minden posztra hasonló tudású – Rebrov játékrendszerének megfelelő – játékosokat találni.

Ráadásul úgy, hogy azok nem kölcsönbe érkeztek, mint ahogy az történt az elmúlt években nem egyszer. Ugyanis a kölcsönbe érkezetteket az edzők hiába építik be a csapatba, ha azok egy idő elteltével amúgy is továbbállnak. És persze a szerencsefaktort se felejtsük el, hiszen az egymeccses lebonyolítási rendszer igencsak jól fogott a Fradinak. Csupán a norvég Moldéval kellett két mérkőzésen megbirkózni – és éppen ez a párharc jelentette a legnagyobb nehézséget.

A BL-táblára való feljutással a Ferencváros 15,25 millió euróra számíthat az európai szövetségtől. Ehhez jönnek még a tévés bevételek, az európai rangsor alapján elfoglalt helyezés után járó összeg (minimum 1 millió euró). Ráadásul a BL-ben a csoportmérkőzéseken elért minden győzelem 2.7 millió, a döntetlen 900 ezer eurót ér. Ha tehát a Fradi jól sáfárkodik a bevételekkel (és miért ne tenné, hiszen éppen ennek köszönheti jelenlegi sikerét is), akkor bebetonozhatja magyarországi vezető pozícióját, és akár azt is elérheti, hogy a következő idényekben már számolni kell vele. Ha nem is mindig a BL-ben, de legalább az EL-csoportkörben.

A Ferencváros már a Molde elleni párharcig három koefficienspontot szerzett a meglevő kilenchez. A BL-főtáblával együtt összesen négyet, de a csoportkörben újabb pontokat szerezhet (egy döntetlen már egy pontot érhet). Ez azt jelenti, hogy a Fradi – öt szezon alapján – ezt az idényt biztosan 12 pont fölött zárja (12.5-nél tart most). Amúgy idén már a 9 pontjával is kiemelt volt a BL-selejtező első fordulójának sorsolásánál, de 15 pont környékén már a 2. körben is kiemelt lehet – ahogy a Molde is az volt idén a selejtező 2. körében 15 ponttal. Talán ennek fényében is mondta a román sportadón a Fradi–Molde meccset közvetítő bemondó, hogy „biza a szomszédaink, úgy tűnik, a fociban is már előttünk járnak”.

A kedd esti meccs lefújását követően a budapesti csapat ukrán szakembere csak fogta a fejét a pályán. Erre is kitért a sajtótájékoztatón. „Igen, mert tudom, mennyi munka van mögöttünk.

Büszke vagyok a csapatra. A Dinamo Kijevvel úgy szerepeltem a főtáblán, hogy nem kellett selejtezni. Most nagyon kemény négy körön vagyunk túl,

teljesen mindegy, éppen ki volt az ellenfél, mindig egy aktuális bajnok volt. Nagy büszkeséget szereztünk az országnak. Mindenki sokat foglalkozik a klubok költségvetésével, most pedig olyan csapatokkal találkozhatunk, melyeknek több mint tízszer akkora, mint nekünk″ - nyilatkozta Szerhij Rebrov a mérkőzés végén.

És hogy kikkel kerülhet majd a Fradi? A csütörtök délutáni sorsolást követően mindenki okosabb lesz. Addig lehet találgatni és kívánni: halálcsoport vagy könnyebb négyes? Az előbbi így nézne ki: Bayern München, Atletico Madrid, Internazionale Milano, FTC. Az utóbbi talán a következő lenne: Porto, Ajax, Olympiakosz, FTC.