Emberöltőnyi alkalom

Több mint évszázados történelme egyik legjelesebb ünnepére készül a Ferencváros: stadionavatóra. Azt azonban nem állíthatjuk, hogy története egyik legjobb formájában, hiszen a csapat kiesett az Európa-liga selejtezőjéből, majd a második bajnoki fordulóban, vasárnap
1-0-s vereséget szenvedett Pápán. (Azért ne feledjük, a tavaszi szezont is beszámítva sorozatban tíz nyertes NB I-es mérkőzés után.) Mindemellett a szurkolók egy létszámban kisebb, de hangerőben nagyobb, ezért a valóságosnál erősebbnek, látszólag befolyásosabbnak ható csoportja minden alkalmat megragad a Ferencváros vezetősége elleni hangulatkeltésre. Megesett ilyesmi már a földkerekség ezernyi pályáján, hiszen a drukker, onnantól, hogy megveszi a belépőjegyét, tulajdonképpen „alanyi jogon” lehet vak, süket, elvtelen, vagy akár báb, aki vezetni hagyja magát számára ismeretlen részérdekek, célok által is.
ARijeka vagy a Pápa elleni produkció ráadásul fokozhatta is a gerjedelmeket; amelyeket egyébként egy egyre inkább behatárolható kör szít, futballon, sporton kívüli okokból is.

Önmagában még ez sem különlegesség. Ilyen volt, ilyen lesz. A stadionavató azonban más kategória: emberöltőnként jó, ha egy megadatik egy klubnak és híveinek. A Fradi csapatának és akkori táborának legutóbb negyven esztendeje – 1974-ben a Vasas elleni 0-1 alkalmával – lehetett része hasonló élményben, és a következő negyven évben valószínűleg ismét nem lesz. Ezt nem felismerni, az ünnepbe belerondítani ezért is jóvátehetetlen vétek. Ahogyan a Kaposvárról érkezett tréner, Prukner László annak idején ferencvárosi székfoglalójában megfogalmazta: nem az aktuális edzőt vagy csapatot kell feltétlenül szeretni, hanem a klubot, annak a múltját, a jövőjét. Ez ennyire tiszta, ennyire egyszerű. Aki vasárnap este, a Chelsea elleni avatót hőzöngésre „használja”, az nem Kukurozovicsot vagy Nalepát bántja, hanem Schlosser Imre, Sárosi György, Kocsis Sándor, Kispéter Mihály, Albert Flórián, Nyilasi Tibor hagyatékát gyalázza, a lelátón helyet foglaló fradista olimpiai, világ- és Európa-bajnok birkózó, tornász, vízipólós, kézilabdázó hangulatát mérgezi.

Mert ők mind ott lesznek, és ünnepelni mennek.