CFR: megvan a nyolcadik

Úgy gondoltam, vasárnap este otthon maradok. Nem megyek meccset nézni. A CFR-nek a bajnokság során volt 17 pont előnye, a rájátszásba jutást követően a pontfelezés következtében pedig még mindig maradt 8. Aztán lassacskán olvadozni kezdett, hogy a végére már csak kettő maradjon. Néha meg vagyok szentül győződve, ennek így kell lennie.

Amióta ugyanis a román pontvadászat rendszerét megváltoztatták, s bevezették az alsóházi és felsőházi rájátszást, azóta minden bajnoki cím sorsa vagy az utolsó, vagy azt megelőző fordulóban dől el. Bármekkora is a listavezető előnye.

Most sem történt ez másként. Pedig ha a CFR egész éves formáját vesszük alapul, már rég megnyerhette volna a bajnokságot. Mint ahogy ez más európai országokban nem egyszer előfordul.

Most is biztos voltam abban, hogy azért marad a végére minden, hogy az amúgy rendkívül gyenge színvonalú bajnokság izgalmasabb legyen. – Ha tavaly a Krajova ellen az utolsó mérkőzésen idegenben kellett kivívni a hetedik bajnoki címet, most miért lenne másképp? – tettem fel a kérdést. De a szombat esti Voluntari–FCSB mérkőzés eredménye mindent megváltoztatott. És nem csak én éreztem így. Állítólag a szálloda – ahol a CFR-játékosok voltak elszállásolva – a hazaiak egyenlítő góljára „felrobbant”: más jellegű tétje lett a vasárnap esti mérkőzésnek. Ha nyer a kolozsvári együttes, ismét bajnoki címet ünnepelhet – hazai közönség előtt. Amelyre sem tavaly, sem tavalyelőtt nem volt példa.

Így hát azonnal a számítógéphez léptem, s megvettem a jegyet másnapra. – Biztos, hogy elkapkodják a jegyeket, s másnapra egy szál sem marad – gondoltam. De tévedtem. A jegyek ugyan rohamosan fogytak, de a végére még jócskán maradtak. Igencsak meglepődtem, hiszen évekkel korábban erre nem volt példa: amikor a CFR-nek hazai pályán esélye volt bajnoki címet ünnepelnie, a lelátók mindig megteltek. Akkor is, amikor még lehetett használni a kapu mögötti részt is, ez ugyanis még 5–6 ezer hellyel nagyobb befogadóképességet jelentett. Akkor 21 ezren is kíváncsiak voltak a nagy eseményre, vasárnap este még 16 ezren sem voltak jelen a Krajova elleni mindent eldöntő összecsapáson.

Pedig milyen jól kezdődött a mérkőzés.

A vasutasok már a 90. másodperc környékén vezetéshez jutottak. Nana Boateng kissé lesgyanús helyzetből szerzett gólja a levegőbe röpítette a Fellegvárt.

Csak az újságírópáholyban mögöttem ülő Dan Filoti és társa, Decebal Rădulescu, a Digisport két „sportszakértője” ült kővé meredten a széken. Mintha nem akartak volna hinni a szemüknek (valószínű így érezhetett piperai juhász sorstársuk is Bukarestben). Bezzeg mellettük Vasile Miriuță nem fogta vissza magát: örömében CFR-sállal a kezében ugrált, mint egy nagy gyermek.

A mérkőzés vége, mint ahogy a Dan Petrescu-érában mindig, nehézre és izgulósra sikeredett. A második gól után percekig tartó mexikói hullám is elült. De ezúttal az idén többször is megtapasztalt ellenfélegyenlítés elmaradt. S a bajnoki cím, immár zsinórban ötödik alkalommal (összesítésben nyolcadik) a nagy riválisok, a bukaresti sportújságírók bánatára ismét a vasutasok nyakába került. Ráadásul úgy, hogy nemcsak az öt egymás után megnyert elsőséggel dicsekedhetnek, hanem azzal is, hogy újból történelmet írtak: egy bajnokság alatt 95 pontot eddig egyetlen csapat sem szerzett, Deac és társai 39 mérkőzésből 30-at megnyertek.

S bár úgy éreztem, idén kissé fásultak voltak a szurkolók, a meccsekre mintha kevesebben látogattak volna ki a szezon során, a döntő mérkőzésre sem telt meg a stadion, a lefújást követően a pályát pillanatok alatt elözönlötték a drukkerek. Előkerültek a pezsgősüvegek, folyt a sör, a fényképezés, az önfeledt ünneplés. A bajnoki serleg átvételét követően a konfettieső után a játékosok a szurkolókkal együtt tovább énekeltek, s hamarosan a sokak által várt tűzijáték is kezdetét vette.

Megvan tehát a zsinórban szerzett ötödik, összesítésben a nyolcadik kolozsvári bajnoki cím. De vajon mit ér ez a siker majd a nyáron kezdődő nemzetközi kupaszereplés során?

A romániai bajnok a BL-ben indulhat. De ahhoz, hogy a csoportkörbe jusson, négy selejtezőpárharcon kell megvívnia sikerrel. Amely jelenleg a román bajnokság színvonalát, a játékosok tudását és a csapatok költségvetését tekintve lehetetlen vállalkozás.

Az első körben különösebb gond nem lehet, hiszen Camora és társai (július 5-6-án, valamint 12-13-án) gyengébb csapatok ellen kezdhetnek, mint például a szinte ismeretlen Batumi, Shkupi, Klaksvik, Zrinjski, Koper stb. A lehetséges 15 csapat közül a legerősebb az új lengyel bajnok, a Lech Poznan. Ha ezt a kört sikerrel veszi majd a fellegvári alakulat, a második során sem lesznek bivalyerős ellenfelei. A Dudelange, a Haifa, Linfield, The New Saints verhető ellenfeleknek minősülnek, ám ebben a kalapban is lesz egy mumus, a svájci bajnok, amely a Basel és a Young Boys előtt tudott végezni a kantonok országában. Ha Dan Petrescu csapata a sorsolás alkalmával ezt is elkerüli, s a második párharcot is sikerrel veszi, már bejutott a Konferencia Liga csoportkörébe. Innen kezdve viszont rendkívül nehéz dolga lesz. Mert

a harmadik körben a CFR már nem lesz kiemelt, s az Európa Liga csoportkörébe való bejutáshoz neves csapatokat kellene legyőznie (Dinamo Zagreb, Olympiacos, Belgrádi Vörös Csillag),

igaz, itt is lehet szerencséje, s akkor a Qarabag vagy a Malmö jelentheti a mentőövet. S ha csodák csodája a vasutasok még a harmadik kör után is állva maradnának, következik majd a Bajnokok Ligájának rájátszása. A play-offban pedig olyan nevek szerepelnek a listán, mint …de ezt inkább most hagyjuk.

Inkább örvendjünk az újabb bajnoki címnek. S reménykedjünk, hogy a CFR vezetősége a nyáron olyan játékosokat szerződtet a klubhoz, akik nem számbelileg fogják gyarapítani az amúgy is népes játékoskeretet, hanem akik minőségi ugrást tudnak biztosítani a kolozsváriak játékának. A hatékony nemzetközi szerepléshez erre feltétlenül szükség lesz.