CFR-csoda: közel és mégis oly távol

Csütörtök este régi idők hangulatát idézte Kolozsvár belvárosa. Autóval közlekedni képtelenség volt, s a belváros Fellegvárhoz közel eső kisebb utcáin hömpölygött a tömeg a vasutasok stadionja felé. Szerencsére nem olyan régen – három évvel ezelőtt – ugyancsak hasonló élményben volt része a CFR-szurkolóknak, amikor csapatuk az Európa Liga csoportköréből a tavaszi fordulóba jutva a Sevilla csapatával mérte össze tudását. A kincses város lakosai az elmúlt öt esztendőben megszokták: a vasutasok nemcsak a bajnokságot nyerik meg, hanem az egyik európai kupasorozat csoportkörébe is bejutnak. A hab a tortán pedig azt jelenti, ha az együttes onnan továbbjutva megéri a kupatavaszt is. Amelyet más romániai együttes az elmúlt években nem mondhat el magáról.

Szóval rengetegen özönlöttek a stadion irányába, és közben bizakodtak, hogy a római 1–0-s vereséget a csapat képes lesz megfordítani. Még akkor is, ha az olasz fővárosban Deac és társai emberelőnyben sem voltak képesek helyzeteket kialakítani.

A csütörtök esti mérkőzésen azonban a fellegváriak teljesen más arcukat mutatták. Lehet – a játékosok és a klub vezetősége szerint biztosan –, a teltház is hozzájárult ahhoz, hogy a pályára lépők a legtöbbet hozták ki magukból. S a mérkőzés közben több helyzetet is kialakítottak.

A CFR rég játszott ilyen meggyőzően, ennyire összeszedetten.

Ráadásul azt se feledjük, nem a Mioveni vagy Craiova volt az ellenfél, hanem egy majdnem 280 millió eurós költségvetéssel rendelkező együttes, amely az olasz élvonal topcsapatai közé tartozik, BL-helyekért küzd a Serie A-ban, s egy-két játékosa többet ér, mint az egész fellegvári alakulat szőröstől-bőröstől.

Ha szigorúan a statisztikai adatokat nézzük, a CFR-nek nem volt kaput eltaláló lövése, így akár azt is mondhatjuk, a csapat messze állt a továbbjutástól, a hőn áhított csodától. Ha a játék képét nézzük, akkor árnyaltabb a helyzet. Az olasz kapus ugyanis már az első félidő közepén igyekezett húzni az időt jó talján szokás szerint. A gól a koszovói szélső, Krasniqi lábában kétszer is benne volt. S a meccs végén, amikor a hazai együttes megfogyatkozott, Dan Petrescu pedig becserélte a fiatal, 19 éves színesbőrű csatárt, a vezetés megszerzése Yeboah előtt is megnyílt. Csakhogy

az izgalom, a pontatlanság vagy mondjuk ki, a jóval alacsonyabb technikai tudás rányomta bélyegét a helyzetek értékesítésének hatékonyságára.

A csoda tehát részben közel volt, másrészt elég távol.

A mérkőzés kimeneteléről ugyanakkor mindent elmond az is, hogy az olasz és más válogatottakkal felálló római csapat emberelőnyben képes volt időt húzni, védekezni… s a CFR előtt még így is adódott lehetőség. Nem véletlen, hogy a szurkolók a mérkőzés lefújását követően – más meccsektől eltérően – nem hagyták el a stadiont, hanem sportszerűen megtapsolták kedvenceiket.

Az európai kupamenetelés lezárult a kolozsváriak részére, maradt a bajnokság.

A szurkolók pedig optimisták lehetnek, mert amennyiben kedvenceik képesek ilyen szinten futballozni, a hazai pontvadászat kimenetele idén sem lehet kérdéses.