A szombati elődöntőkkel „melegítettek” a csapatok a vasárnapi végső ütközetre. Első nap mind az ETO, mind a Vardar sima mérkőzésen lépte le ellenfelét, előbbi a Buducsnoszt Podgoricát, utóbbi pedig a címvédő Bukaresti CSM-et fektette két vállra.
Vasárnap már a bronzmérkőzésre is színültig telt a Papp László Sportaréna, a helyszínen nem kevesebb mint 12 ezer szurkoló foglalt helyet a lelátókon. Meglepően sok román szurkoló volt jelen az aréna egyik sarkában, akiknek a „Románia! Románia!” skandálását nyugodtan és békésen tolerálta a mintegy tízezer magyar néző. A román szurkolóknak volt minek örülniük, hiszen a CSM 26–20-ra legyőzte az unottan és cél nélkül játszó Podgoricát. A címvédő bukarestiek így a tavaly drámai körülmények között megnyert Bajnokok Ligája-döntő után – hetesekkel verték a Győrt – idén a bronzéremmel vigasztalódhattak.
Negyedórával a döntő kezdete előtt pompás fényjáték és számtalan táncos fantasztikus koreográfiája tette emlékezetessé az idei felvezetőt. A Vardar játékosainak bemutatása és pályára futása után robbant a csarnok, hiszen a győri játékosok következtek. Nagy ovációt kapott minden egyes játékos, Görbicz Anitához érkezve pedig megkétszereződött a hangerő.
A csarnok nagy része győri zöld mezbe volt öltözve, míg a Final Four többi csapatának szurkolóit az aréna három különböző sarkába ültették. A döntő kezdete nemcsak a játéktéren, de a nézők számára is felemelően kezdődött, a nagyszámú közönség a székely himnusz eléneklésével adta meg az alaphangulatot. Az első percekben a Vardar diktálta az iramot, de nem tudta lerázni a házigazda szerepét betöltő győri együttest. A félidő végére az ETO Görbicz parádés teljesítményének köszönhetően ellépett hárommal, a különbséget pedig megőrizte a szünetig.
A második félidő parádés védekezést hozott mindkét részről, a macedón csapat pedig minden lehetőséget megragadott, hogy ne engedje elhúzni ellenfelét. A győri gólgyártás akadozni kezdett, így a hajrára döntetlennel fordultak a csapatok. Az utolsó öt percben a zöld-fehérek góljaira rendre a macedón csapat válaszolni tudott.
Egy év után a győri lányoknak ismét a kellemetlen emlékű hosszabbítással kellett szembenézniük. A nézőtéren is feszült volt a hangulat, sokan a tavalyi, hetesekkel elveszített döntőről beszéltek. Aztán a Győr a legnagyobb favorithoz méltóan, világklasszis teljesítménnyel – és vasidegekkel – a hosszabbítás elején ellépett hárommal, amiből a végére egyet meg is tudott tartani.
A forma időzítése kiválóan sikerült, a Győri ETO a tavalyi kudarc után megkoronázta az idei évet, és két csodálatos mérkőzést játszva megnyerte a legrangosabb klubtrófeát, történelme során harmadszorra. A lefújás után a győriek fél órán keresztül a közönséggel ünnepeltek és együtt szórakoztatták egymást. A nézők is kitettek magukért, hiszen végig emberfeletti erővel buzdították a lányokat és a legfontosabb pillanatokban hajtották őket, szinte végig zúgott a „hajrá, ETO!”. Ugyanakkor érdekes volt látni, hogy a Vardar szimpatizánsai mellett minden egyes macedón gól örömujjongást váltott ki nemcsak a semleges podgoricai, de a románok szurkolótáborában is.
A hivatalos díjátadót a közönség hatalmas ovációja közepette szintén pompás fénytechnikával oldották meg. Folyamatosan zengett a „Szép volt, Győr!” és a „Ria-Ria-Hungária!”.
A hivatalos érem-és serlegátadás után a szpíker győri városünnepről jelentett, vagyis a késő este hazaérkező csapat részére Győr városában a lányokkal való közös ünneplés következett, mert az éjjel soha nem érhet véget...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.