Brazíliai félkörök

Hollandia és Németország önmaga számára is magasra állította a lécet. Brazília és Argentína a kötelező minimumot szállította. Spanyolország temetése még igencsak korainak tekinthető, a mérhetetlenül megöregedett Uruguay viszont agonizálni látszik. Anglia és Olaszország még bárhová odaérhet, Costa Rica és Bosznia-Hercegovina pedig vaskos meglepetések ígéretét hordozza. Nagyjából hasonló címszavakban lehetne összefoglalni az első vb-kanyar történéseit.

A második forduló azonban már vélhetően máshová helyezi a hangsúlyokat. A bemutatkozás izgalmain, a körülményekkel való első, tétre menő ismerkedés után ugyanis immár a mérkőzések emlékét, súlyát is cipelni kényszerülnek a csapatok. A számolgatáson túl mindez kényszerpályákat is megnyithat, hiszen a hátrányba került csapatoknak alapvetően át kell értékelniük eredeti elképzeléseiket. Amiből aztán lehet eső, lehet sár, hiszen váratlan erények mellett nem sejtett hiányosságok is a felszínre kerülhetnek.

Több válogatott is győzelmi kényszerrel lép majd pályára. Így az első forduló két nagy vesztese, Uruguay és Anglia számára igencsak vagylagos a kérdés az egymás elleni találkozón, de Spanyolországnak sem szabad botlania a jól rajtoló Chile ellen. Nigéria és Bosznia közül minden bizonnyal véget ér a vb annak, aki az egymás elleni találkozón vesztesként jön le a pályáról. Portugália is az utolsó kártyáját játssza ki a váratlan győzelmével meglehetős kényelmi pozíciót felvevő Egyesült Államok ellen.

A második kör minden bizonnyal a csapatoknak a bíráskodáshoz való eredményesebb alkalmazkodását is hozza majd. Az ugyanis bőven valószínűsíthető, hogy a sok tizenegyes befújása mögött általános játékvezetői koncepció húzódik, ami a büntetőterületen belüli birkózások visszaszorítását célozza. Érdekes kihívásnak ígérkezik, kinek milyen mértékben sikerül majd átállítani a védekezési mentalitását egyik meccsről a másikra: akinek nem megy, igen rosszul jöhet ki a stratégiák harcából. Egyre inkább előtérbe kerül a rekuperációs tényező is: a pokoli hőség és páratartalom által megviselt sportolói szervezetek gyors felfrissítése és felpörgetése olyan sportorvoslási teljesítményt igényel, aminek elmaradása alapvetően átrajzolhatja a tudásbeli viszonyokat.

A történelmet persze továbbra is a pályán írja Van Persie, Messi, Neymar vagy Müller. A sportorvosok nevét csak egészen kivételes esetekben szokták rögzíteni a krónikák.