Sok csapat van, de nincs minőség. Kevés az erős klub, amelyeknek junior csapataival a különböző korosztályokban komoly bajnokságokat lehetne szervezni. Lejár egy bajnokság, és alig akad olyan mérkőzés, amelyen nehézségekkel küszködne egy jobb együttes – mondta Fikker Ferenc. Nem kerülnek elő a problémák, amelyeknek megbeszélésével fejlődhetnének a fiatalok. Amikor a 18. életévüket betöltik, nem elég képzettek ahhoz, hogy felkerüljenek az első- és másodosztályban játszó együttesek keretébe. Ezért történik meg, hogy a Liga 1-es csapatok egy része külföldről szerződtet játékosokat.
Könczei Soma azt emelte ki, hogy az edzőkollégák túl eredményorientáltak, amely nem tesz jót a versenynek. A lényeg a játékosok nevelésén lenne, ám ez többnyire háttérbe szorul – magyarázta Könczei. Néha megtörténik, hogy egyes edzők gyengébb csapatokat keresnek, hogy együttesükkel „jól megverjék”, és ezzel saját hozzáértésüket emeljék ki, noha a fiatalok így nem tudnak fejlődni.
Nincs pénz szakemberekre
Gond, hogy a focisulit alapító vagy vezető – többnyire edzőként is dolgozó – személyeken kívül más alkalmazottra nem jut elég pénz. Jó lenne, ha a szervezői feladatokat menedzser látná el, a csapatoknál pedig foglalkoztatnának kapusedzőket, sportorvosokat és sportpszichológusokat is. Nálunk az utánpótláscsapatoknál mindössze egy-két személy dolgozik, míg a nyugati kluboknál 6-8 szakember foglakozik a fiatalokkal – hangsúlyozták a beszélgetésen részt vevő szakemberek.
Fikker arra figyelmeztetett, hogy míg tíz éve 2500 gyerekből válogatta ki az Ardealul a Chiricheş, Răduţ és Maxim által fémjelzett generációt, addig manapság évente száz gyerek közül tudnak szelektálni. Igaz, azóta több focisuli kezdte meg működését, tehát a szórás nagyobb. Ám a nagy számok törvénye alapján most is érvényes: minél több gyermek jelentkezik egy sportágban edzeni, annál nagyobb az esély arra, hogy több tehetséges sportoló kerüljön ki közülük. Másrészt egyre kevesebb a bentlakásos focisuli. A gyermekek rendszerint „bejárnak” az edzésekre, mert iskolába kell menniük, így sokat ingáznak, emiatt eleve fáradtak, amikor a foglalkozások megkezdődnek. A heti két-három edzés nem elég ahhoz, hogy a fiatalokat felkészítsék arra, hogy felnőtt korban 11-12 km-t szaladjanak egy-egy komoly mérkőzésen.
A focisuli megnevezést is sokan helytelenül használják – magyarázta Fikker Ferenc. Ahhoz, hogy ezt a megnevezést egy sportakadémia elnyerje, több kritériumnak kell megfelelnie: például az összes kategóriában kell lennie csoportnak, vagyis U12, U14, U16, U18.
A szülők is hibásak
Mindhárom edző egyetértett abban, hogy sok esetben a szülők is hibásak a nem megfelelő szakmai munkáért. A papa és a mama azt szeretné, ha fiacskája állandóan a kezdőben kapna helyet, mert „ők ugyebár fizetnek”. Több vitára és veszekedésre került sor már emiatt. Ezért lenne jó más úton megoldani az anyagi problémákat, hogy ne kelljen a szülők által fizetett havi hozzájárulásokból gazdálkodni, amely legtöbb esetben a pályabérlésre és az edző fizetésére elég, de felszerelésre, kiszállásra és más járulékos költségre viszont nem – magyarázta Tatár Tamás. Ám nemcsak a szülők mentalitásával van gond. A gyerekek sem úgy jönnek sportolni, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor mindenki focizni akart – osztotta meg tapasztalatait Fikker Ferenc. Ma már a körülmények is fontosak. Beérkeznek a szülők az autóval a pálya közelébe és szemrevételezik, hogy pénzükért mit kapnak cserébe. Ha nem megfelelő, továbbállnak, vagy a csemetének más sportágat választanak. Sőt, a mentalitás terén gond van azokkal is, akik a különböző edzői licenceket „halomra” vásárolják. Megnyitják a focisulit, mert minél hamarabb szeretnének meggazdagodni, de a szakmai munka már kevésbé érdekli őket.
A tehetségelszívó Hagi Akadémia
A beszélgetésen elhangzott, hogy a román szövetség regionális tehetséggondozókat hozna létre, amely nem rossz elképzelés, de a kivitelezésével gondok vannak. Miután a helyi focisulik több éven keresztül kinevelték játékosaikat, nem fogják odaadni a tehetséggondozóknak – hangsúlyozták a beszélgetők.
Romániában a legjobb felszereltséggel a Hagi Akadémia rendelkezik, amelynek óriási a tehetségelszívó hatása. Kis- és nagypályák, bentlakás, modern infrastruktúra, erőnléti- és kapusedzők, pályaedzők, valamint más szakemberek állnak rendelkezésre. Lehetősége van arra is, hogy az egész országban toborzókat rendezzen, és a legjobb, legtehetségesebb játékosokat kiválassza. Nem csoda, ha a legtöbb junior- és ifibajnokságot Romániában az akadémia ifjai nyerik. Ezeket a csapatokat nemcsak itthon, a bajnokságban versenyeztetik, hanem külföldi turnékra is el tudják vinni, ahol neves klubok utánpótláscsapataival mérkőzhetnek. Ráadásul tőlük hívják meg az ország ifjúsági korosztályos válogatottjaiba a legtöbb játékost.
Tatár Tamás elmondta: az idén indított csoportjával ő is járt külföldön, igaz, csupán Debrecenbe jutottak el augusztusban. De az is nagy öröm volt a gyerekek számára. Anyagi okok miatt nem sikerült többnaposra a kiszállás, hiszen a költségeket a szülőknek kellett fizetniük. Másfél nap alatt öt mérkőzést játszottak, és elámultak, milyen jó körülmények között készülhetnek a gyerekek a debreceni akadémián, valamint az ugyancsak jól felszerelt Oláh Gábor Centrumban. Tatár Tamás arra hívta fel a kolozsvári belvárosi magyar iskolák figyelmét, hogy érdemes lenne műfüves pályát létrehozni, hogy ezzel is segítsék a focisulik munkáját, ugyanakkor a pályabérekből bevételhez is jutnának.
Ha mi is olyan infrastruktúrával rendelkeznénk, mint amilyennel Magyarország – műfüves pályák, stadionok, kiváló felszereltségű sportakadémiák –, akkor a rendelkezésünkre álló szakember- és gyermekanyaggal valószínűleg kiváló eredményeket érnénk el – vonta le a következtetést Fikker Ferenc.
A sor végén
Az idén Magyarországról mindössze három U20-as magyar labdarúgó szerződött külföldre az NB I-nél erősebb bajnokságba. A 20éves Bobál Gergely kölcsönbe került a német Wolfsburg negyedosztályban szereplő második csapatához, a 16 éves győri Szabó Levente az olasz Atalanta utánpótlásában folytatja. Mervó Bence az MTK-tól a svájci Sionhoz igazolt, bár ő csak januártól léphet pályára új klubjában. Magyarországnál csupán Bosznia-Hercegovina (0 játékos), Montenegró (1), kisebb meglepetésre Szlovákia (1), valamint Csehország (0) delegált kevesebb fiatalt külföldre. Horvátországból (3), Romániából (4), Szerbiából (9) és Szlovéniából (4) viszont idén is jobbnál jobb csapatokhoz kerültek a fiatalok. Hogy csak a legérdekesebb transzfert említsük: a 18 éves Cristian Maneáért 2.7 millió eurót fizetett a Chelsea a Hagi Akadémiának, ahonnan egyébként a Rómába és a Fiorentinába is igazolt játékos. Ianis Hagi játékjogát a firenzei alakulat 1 millió euróért vásárolta meg. Mindhárman ugyanarról, a csupán hat éve (!) alapított akadémiáról.
De a Chelsea Szerbiából szintén vásárolt fiatalt, ahogyan a Manchester United, a Real Sociedad vagy a Bordeaux is. Szlovéniából Zlatko Zahovic fiának, Lukának a játékjogát 700 ezer euróért vette meg a holland Heerenveen, de a Borussia Dortmund és a Bologna is igazolt szlovén játékost.
„Amikor elkezdtem, a gyerekek még salakpályán edzettek, olyan körülmények között, amelyek össze sem hasonlíthatók a jelenlegiekkel. Ugyanakkor egy-egy nemzetközi torna után rendre érdeklődtek utánuk a külföldi klubok képviselői, akik láttak bennük fantáziát, és el is tudtak igazolni. Ehhez képest most a nullával egyenlő az érdeklődés a csillogó-villogó akadémiákról a válogatottba kerülő játékosok iránt. Ez azért mélyen elgondolkodtató” – fogalmazott Paunoch Péter FIFA-licences menedzser.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.