A Maros KK (majdnem) tökéletes idénye

Kádár Zoltán 2013. június 27., 20:15

Története legnagyobb sikerét aratta az idei férfikosárlabda-bajnokságban a Maros KK együttese. A „surranópályán” szinte célba érő együttestől immár kimondatlanul is aranyérmet várnak a marosvásárhelyi szurkolók.

galéria

Lényeges változásokkal indult a 2012-13-as kosárlabda idény Marosvásárhelyen. Új elnök „költözött” a Ligetbe: Szalkay József korábbi klubvezető egészségi okokra hivatkozva visszalépett, helyettese – szoros szavazás után – Cornel Lungu helyi vállalkozó lett. Az új vezető első és leglényegesebb feladata az volt, hogy megtartsa vezetőedzői tisztségében a szerb Szrecsko Szekulovicsot, akit tavaly idény közben Déri Csaba helyettesítésére hoztak el a magyar bajnokságból. A 2011–12-es idényben hazai szintű sztárokkal és sztárocskákkal megtűzdelt csapatot örökölt Szekulovics, aki az első két hatalmas bravúrja után nem tudta igazán kézben tartani az együttest. Több konfliktus után még a bálványnak tartott Cooley is „megszökött” Vásárhelyről, a hátsó ajtón távozása volt a helyi szurkolók legnagyobb csalódása.

 Szabad kéz az edzőnek

A magyar bajnokságban korábban már aranyig jutó edzőnek teljesen új csapatot kellett építenie: csak Liviu Dumitru és Baczó Balázs maradt, illetve néhány fiatal tehetség az U18-as csapattól. Visszatért Marosvásárhelyre Jakab Krisztián, Teodor Jucan áthelyezte a székhelyét Szászmedgyesről Marosvásárhelyre, majd sorra érkeztek a légiósok. A szerb kosárlabda ismerői tudják: ott nemigen szeretik az amerikai stílust, Szekulovics ennek megfelelően sorra igazolta le honfitársait. Szabad kezet kapott az elnöktől és az időközben kinevezett Bruno Roschnafsky menedzsertől – utóbbi érkezését a mai napig sokan nem értik, de mivel marad még egy idényt, bizonyíthat.

Elsősorban Cooley hatéves „dominanciáját” kellett elfeledtetnie az új játékirányítónak, Matija Cseszkovicsnak, mellette Branko Csuics volt a nagy meglepetés. Csuics Kolozsvárral bajnokságot nyert, aztán négy év után Temesvárt választotta, hogy közelebb legyen a családjához, 2012 ősze pedig már a Maros parton találta a 35 éves játékost. Irányítónak Daniel Tudosăt sikerült leigazolni, újabb nagy dobásnak pedig Vaidotas Peciukas szerződtetése tűnt. A litván triplagyáros 2009-2010-ben már játszott egy évet a ligeti sportcsarnokban, a szurkolók nem felejtették el. Szekulovics pedig magával hozta Magyarországról a kissé mackóalkatú Andrija Csiricset, és került két beállós is: a nagyon fiatal szerb Darko Balaban és a nigériai Temidayo Adebayo, aki szintén kevés tapasztalattal rendelkezett. Utóbbi nem is tudta megszokni az európai stílust, a szerb fiú pedig egy mérkőzésen villant, aztán eltűnt a süllyesztőben.

 Sorsforduló Brazi-on

A Románia-kupa kudarca után – a csapat az első csoportkörben Nagyváradtól vereséget szenvedve nem jutott tovább – következett az első hazai mérkőzés, amelyet azóta is emleget az immár román bajnoki ezüstérmes edző, ugyanis csapata hazai környezetben 13 pontos vereséget szenvedett a döntőről álmodozó Temesvártól egy olyan találkozón, amelyen végig alárendelt szerepet töltött be. Ekkor már sokan – még a klub vezetőségéből is – temetni kezdték a csapatot. Tisztában volt mindenki, hogy az első három fordulóból: azaz Temesvár, a címvédő Ploieºti és afantasztikusan erősítő Szászmedgyes ellen egy győzelem is bravúr lenne – ezt mindenki Temesvár ellen várta. Ennek megfelelően az elnökség is a rájátszásba kerülést tűzte ki célul az alapszakasz végére.

Brazi-on viszont olyasmi következett, amire senki sem gondolt: hosszabbításos Maros KK győzelem a szenzációsan játszó Balabannal a főszerepben – 13 pont és 19 (!) lepattanó –, aki beárnyékolta a volt „tigrist”, Románia egyik legjobb centerét, Virgil Stănescut, Cseszkovics pedig Adrian Tudort szorította háttérbe. Ezt követően megélénkült a Dzsungelként ismert marosvásárhelyi sportcsarnok, jött Medgyes ellen egy újabb fantasztikus és sima győzelem, amely mindenkinek szárnyakat adott a Maros partján. Már akkor majdnem bajnokként ünnepelték a csapatot a szurkolók, kevesen gondolhattak arra, hogy 2013 június 4-én hajnalban szintén majdnem bajnokként fogadják majd őket az elveszített döntősorozat után.

A csapat ugyanis továbbra is szárnyalt, elsősorban a távoli dobásokkal „végezték ki” az ellenfelet, Csuics varázsolt, irányított, vitatkozott a bírókkal, a többiek pedig szépen csendesen teljesítették a feladatokat.

Amikor azonban vízumproblémák miatt Szrecsko Szekulovicsot nem engedték vissza az országba – a papírok három hét alatt készültek el – csapata két nyerhető mérkőzést is elveszített: előbb Tg. Jiun, majd hazai környezetben a Bukaresti CSM ellen kapitulált. Ez volt azonban az utolsó hazai vereség a bajnoki nagydöntő második mérkőzéséig, azaz több, mint fél éven keresztül veretlen maradt saját közönsége előtt a kék-fehér alakulat.

 Ezüstérmes bajnokok

Szekulics visszatérése után Kolozsvár volt az első áldozat, aztán egy halomra sérült csapattal súlyos pofonba szaladtak bele a meglepetés-éllovas Nagyvárad otthonában. Télen több változást is eszközöltek a csapatnál, megváltak a két gyengén teljesítő centertől, Temesvárral elcserélték Daniel Tudosăt Dan Păltiniºanuval, decemberben leigazolták Ousmane Barrot, a szenegáli centert Szekulovics jól ismerte a magyar bajnokságból. A vásárhelyi sportcsarnokban nem igazán kedvelt néhány játékosból immár három – Jucan, Csuics és Păltinisanu – is a csapatban volt, de ez nem befolyásolta a sportolók és a szurkolók közötti kapcsolatot, olyannyira befogadták őket, hogy „Zsuki”és „Pălti” a következő idényt is a Ligetben játssza. Cseszkovics sérülése után szükségessé vált egy másik irányító, extratranszferrel Nagyváradról érkezett egy újabb mellőzött, a litván Gediminas Navickas, aki mindjárt bemutatkozásakor extrát teljesített. Innen már csak egy ugrás volt a rájátszás, a tavaszi idény mindössze két veresége után, az alapszakasz utolsó mérkőzésén pedig több, mint ezer szurkoló lélegzet-visszafojtva várta a Craiova–
Nagyvárad mérkőzés végeredményét: alapszakaszgyőztes lett a Maros KK!

A rájátszásban két sima és egy nehezebb győzelem illetve egy vereség mellett 3:1-el búcsúztatták a Bukaresti CSM-t, majd jött Medgyes, amelyet már nem is oly nagy meglepetésre sima 3:0-lal ejtettek ki. Marosvásárhely megbolydult: a helyi férfi kosárlabda történetében először játszhat nagydöntőt! A jegyek pillanatok alatt elfogytak, az első kettős párharcon viszont elúszott a pályaelőny: 91:81-es győzelmet követően, a másnap Ploieºti-i CSU Asesoft győzött 5ponttal. Már ekkor érződött a nyolcszoros bajnokot segítő hátszél. A harmadik, idegenbeli mérkőzésen fantasztikus dobóteljesítménnyel a Maros KK nyert mintegy 30 ponttal, másnap viszont megint fordult a kocka, az erdélyiek gyengébb koncentrálása mellett a Ploieºti nyert tízzel. Május 30-án fantasztikus találkozón ismét tudott győzni a Dzsungelben Vladimir Arnautovics csapata, a szurkolók pedig szokatlan koreográfiával lepték meg a bírói támogatást is sokszor élvező ókirályságiakat: fekete pólóban, a pályának háttal állva, néma csenddel tiltakoztak a hazai kosárlabdában eluralkodott korrupció ellen. A döntő hatodik mérkőzésén aztán megvédte címét a CSU, pedig sokáig a Maros KK vezetett.

Hajnalban viszont több, mint száz szurkoló várta a hősöket a marosvásárhelyi sportcsarnok előtt, mindegyikük számára egy-egy aranyérmet és a csapat számára egy nagy kupát rendeltek: „Nekünk ti vagytok a bajnokok!” felirattal. Ez egy picivel jobb centerteljesítménnyel talán elérhető lett volna.

A hatalmas bravúr elmaradt, a bajnokságban a surranópályán célba érő, a távoli dobásokkal nagyon jól gazdálkodó együttes végül megérdemelten lett ezüstérmes. Idén tehátelveszített egy döntőt, de nyert egy ezüstérmet a Maros KK. Mi lesz jövőre? 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.