A gyerekek gondolkodását gyorsítja a foci

Kiss Előd-Gergely 2016. december 02., 21:52

Nemrég ünnepelte ötéves születésnapját a Dribli Erdélyi Gyerekfociklub. Az elsősorban tömegsportot előtérbe helyező klub ma már utánpótlás-neveléssel is foglalkozik. Ebből az alkalomból beszélgettünk Könczei Somával, a klub alapítójával.

galéria


– Hogyan vált labdarúgóedzővé?

– A futball gyerekkori szerelmem. Folyamatosan fociztam, így több, a labdarúgásban dolgozó barátra tettem szert. Földrajztanári diplomát szereztem, de az egyik barátom felhívott, hogy a Baráti Bőrlabda FC keres edzőt és engem javasolt, mert úgy látta, értem a játékot, és pedagógus is vagyok. Elkezdtem dolgozni, és megszerettem a munkát. Elvégeztem a szükséges edzőtanfolyamokat is. Azóta is folyamatosan képzem magam, tanfolyamokon veszek részt, igyekszem a tapasztaltabb edzők munkájába is betekinteni.

– Budapesten 19 évet élt. Mi vette rá, hogy hazajöjjön Kolozsvárra és megalapítsa a Driblit?

– Elég régóta ért bennem a gondolat, hogy hazajöjjek. Egy idő után úgy éreztem, elég sokat tanultam a Baráti Bőrlabdánál a szakmáról, és ezt itthon tudnám kamatoztatni.

– Mennyire volt nehéz kezdetben megtalálni a megfelelő edzőket és rávenni a kolozsvári gyerekeket, hogy járjanak edzésre?

– Külön választanám a két kérdést. Edzőkollégákat eleinte úgy találtam, ahogy korábban engem is felvettek a Bőrlabdához, azaz ismeretség alapján. Az első edző Barabás Loránd barátom volt, aki rezidens orvos, jó úton halad afelé, hogy szívsebész legyen. Először ő segített nekem, aztán egy régi kapcsolatnak köszönhetően csatlakozott Ficzus László, ő már igazi szakmabeli, hiszen testnevelési egyetemet végzett. A jelenleg Kalotaszegen edzősködő Csüdöm Norbert pedig megkeresett. Az elején azért volt nehéz, mert meg kellett az embereket győzni az ügy fontosságáról. A mostanra kialakult csapat esetében nyugodtan kijelenthetem: jó edzői gárdánk van, emberileg és szakmailag egyaránt.

A gyerekek toborzása nehezebb volt, mert Kolozsváron hagyománya van a labdarúgásnak. Sok focicsapat van, az iskolában is focizgatnak a gyerekek. Nem volt egyszerű meggyőzni az embereket, hogy ha szervezett körülmények között zajlik a munka, az más, mint amikor a gyermek a suliban rúgja a labdát. Azt is nehéz volt elérni, hogy a szülők minket válasszanak, és ne a többi klubot. Főleg azért, mert egy ideig nem volt semmi a hátunk mögött.

– Mennyit számított, hogy Közép-Erdélyben kizárólag a Driblinél oktatnak magyar nyelven?

– Ez nagy vonzerőt jelentett, hiszen a klub hiányt pótolt azzal, hogy anyanyelvű képzést kínált a magyar gyerekeknek. A foci már évtizedek óta elrománosodott sport volt. Ha be is kerültek a hazai élvonal vérkeringésébe magyar játékosok – bár kétségkívül sokan meg tudták őrizni identitásukat –, sokuknak már csak a nevük magyar. Az utánpótlás-nevelésben az a legfontosabb, hogyan szólunk a gyerekhez. Ezért fontos az, hogy az edző elsősorban pedagógus legyen és képletesen, valamint ténylegesen is beszéljen a gyerekek nyelvén. E nélkül nehezebb megtalálni a közös hangot.

– Minek köszönheti a Drib­li, hogy ma már Kolozsvá­ron, Bánffyhunyadon, Ka­lo­ta­szentkirályon és Besz­tercén is jelen van a Drib­li?

– Elsősorban a jó szakmai munkának köszönhetjük jelenlegi ismertségünket, hiszen ez is volt a célunk. Nem csupán az anyanyelvi képzés. Romániában az a jellemző stílus, hogy az edző leüvölti a gyerek fejét, ezt természetesnek veszik. Magyarországon ez visszaszorulóban van, a gyerek elsősorban gyerek, és csak másodsorban futballista. Edzőink úgy vezetik az edzéseket, hogy a gyerekek játszva fejlődnek, és észre sem veszik. Mind pedagógiai szempontból, mind a futball szakmát tekintve olyan munkát végeztünk, ami kellően meggyőző volt.

– A sztereotípiákkal is küzd a Dribli, a társadalomban számos tévhit él a labdarúgásról, például hogy kizárólag a fiúk sportja. Mennyire sikerült lebontatni ezeket az előítéleteket?

– Az volt a legnehezebb, hogy meggyőzük a szülőket, a lányoknak is épp olyan fontos a mozgás, mint a fiúknak. Sokáig tartott, amíg elmozdultunk a holtpontról. Most már akad olyan csoportunk, ahova több lány is jár. Ez is egy nagy sikere az elmúlt öt évnek. Amíg csak egy-egy lány jött, egy idő után abbahagyta, de most, hogy barátnők már együtt járnak edzésre, reményt ad arra, hogy egyre többen lesznek. Az is sztereotípia, hogy a futball a bunkók sportja, ezt is le kell bontanunk. Egyszerű játék a foci, ez az oka a népszerűségének is, másrészt pedig elég bonyolult. Hiszen sosem birtoklod a labdát, nem foghatod meg kézzel, ha nem te vagy a kapus, a játékszer mindig csak ott van melletted, éppen ezért soha nem vagy biztonságban. Ez azzal jár, hogy folyamatosan gondolkodnod kell, mert folyamatosan változik a játék képe. Ez is az egyik legfontosabb feladatunk, hogy a gyerekek gondolkodását felgyorsítsuk a futballpályán, ám ennek a tulajdonságnak az a gyerek is hasznát veszi, aki végül nem lesz labdarúgó.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.