„A magyarókereki mennyezet ismételt megfestésére a Kallós Zoltán Alapítvány keresett meg minket. Ennek előzménye, hogy Válaszúton rendszeresen tanítok bútorfestőket, így már kialakult egy hozzáértő csapat, aminek tagjaival szinte ,,kampányszerűen" festünk meg egy-egy mennyezetet. Szembesülnünk kellett viszont azzal a ténnyel, hogy a faanyag ára napjainkban igen magas, ez esetben mintegy másfélmillió forintot tett ki; egy szponzor segítségével viszont két táborban – a békéscsabaiban és a válaszútiban – már a feladatra koncentrálhattunk. Természetesen némi kutatómunka és alapos előkészítés előzte meg a konkrét munkát. A végeredmény húsz ember kezét dicséri, azonos nyelvet beszéltünk, hiszen mindegyikük a tanítványom volt. Az elkészült anyagot átszállítottuk Magyarókerekére, az utómunkák során még kiegészítő táblákat, szegélyléceket, takaróléceket készítettünk. Az ötvenöt kazettából álló mennyezetet december 4-én avatták fel, az ünnepséget Kató Béla püspök is megtisztelte jelenlétével.
A magyarfülpösi rekonstrukciót az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány kezdeményezte. Egy 1642-ben épült mennyezet festettük újra, hiszen az eredeti kazetták nagyrésze egy vihar következtében – a tetővel együtt – semmisültek meg. Csupán öt eredeti kazetta állt rendelkezésünkre, amiket több mint száz éve adtak el az Iparművészeti Múzeumnak, majd a Néprajzi Múzeumba kerültek. Jelenleg a darabok a sárospataki Rákóczi Múzeumban láthatók. E kiállított tárgyakat a Néprajzi Múzeum tizenegy másik kazettával egészítette ki, de ezek eredete nem igazolt. Munkánk során még egy 1896-os – egy kántortanító által készített – tusrajzra támaszkodhattunk. Az engedélyek beszerzése után látogattam el Sárospatakra, ahol már színkódokat is kikeverhettem. Visszafogott színeket regisztrálhattam, s munkánk során törekedtünk az eredeti árnyalatok visszaadására. Októberben tíz tanítványom segítségével fejeztük be a munkánkat: ötvennégy kazetta készült el. Még nem tudjuk, hogy e kazetták mikor kerülnek a helyükre, mivel az Árpád-kori templom kiemelt műemlék, a tetőzetét nem régen újították fel, s régészeti munkákat is folyamatosan végeztek az Isten házában. A tiszteletes úr nagyon lelkesen támogatott minket, s a helyszínt is ő biztosította munkánkhoz. Különös élményt jelentett számunkra, hogy abban a faluban dolgozhattunk, ahol a kazetták végleges helyükre kerülnek, s a gyülekezettel is találkozhattunk" -- fogalmazott Ament Éva bútorfestő, a Hagyományok Háza oktatója.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.