Bartók Béla magyar és román Erdélye

A vegyeskarra és zenekarra, tenor- és baritonszólóra írt darabot a szerző 1930-ban fejezte be. A húszperces alkotást minden bizonnyal egy ciklus első darabjának szánta, a román szövegre komponált kantátát egy szlovák és egy magyar tárgyú követte volna. Bartók kedves darabja volt, a textust „Volt egy öregapó./Volt néki/ Kilenc szép szál fia” maga is felmondta lemezre, így a Bartók archívum egyik legtöbbet játszott felvételévé vált. A tenor szóló befejező mondata: „A mi szájunk többé/Nem iszik pohárból/Csak hűvös forrásból” pedig – egy levél nyomán – „tiszta forrásra” módosítva a nagy magyar zeneszerző hitvallása is egyben.
A mű a társművészetekre is nagy hatással volt, Szervátiusz Jenő fából készült domborműve az MTA Zenetudományi Intézetében, Labortz Ferenc reliefje Rákoskeresztúron tekinthető meg. A budai Királyhágó téren díszkúton jelenik meg a motívum. Fodor András Bartók-versét is a dalmű ihlette.

A zenei alkotás kolinda szövegét Bartók még a Nagy háború előtt gyűjtötte 1914-ben a Maros-Torda megyei Idecspatakon és Felsőorosziban. A szabadságra vágyó ifjak pogány kort idéző témája az idővel karácsonyi dallammá szelídült. A szöveg Erdélyi József fordításában a Nyugat folyóiratban is megjelent, s Babits Új Nemzedéke is közkinccsé tette.

A mű némi politikai vihart is kavart a Trianont követő román–magyar kapcsolatok mélypontján, így Bartók a bemutató helyszínéül 1934-ben Londont választotta, s a BBC-ben hangzott el először.

Két évre rá hallhatta a közönség itthon Rösler Endre és Palló Imre szólójával, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát Dohnányi Ernő vezényelte. A feszültségeket enyhítendő, Bartók eltekintett a Cantata profana eredeti román szövegű előadásától.

A Világi kantáta gyakran került szóba a Magyar Televízióban is. Nagy sikert aratott akkoriban Gaál István rendező és Várbíró Judit szerkesztő Gyökerek című háromrészes dokumentumfilmje, amelyet az alkotók 1997 és 2001 között készítettek, s az MTV Bartók 120. születésnapján, 2001. március 25-én tűzte műsorra. Az alkotás jelentős utat járt be, számos ország Magyar Kulturális Intézetében mutatták be, s filmfesztiválokon is láthatta a közönség. Marosvásárhelyen, a Bolyai Líceum dísztermében rendezett Bartók-emléknapokon az ifjabb nemzedék is megismerhette, DVD-n a Hungaroton gondozásában is megjelent.

A nagyszabású filmalkotás kizárólag hiteles dokumentumok, Bartók levelei és írásai, valamint zeneműveinek felhasználásával mutatja be a zeneszerző életét, munkásságát,

a zeneköltőt Szakács Sándor hangján halljuk. A film a harmadik részben foglalkozik a Cantata profana keletkezésével, elviszi a nézőt a már említett gyűjtés színhelyére, Felsőorosziba, az erdők és a csörgedező patakok filmkockáival idézve az egykori atmoszférát. Az összeállításban megszólalt a 73 éves Moldovan Marița asszony (portrénkon), aki még tudta és elénekelte az alapmű általa ismert változatát.

Közben teltek az évek, s közeledett Bartók Béla születésének 125. évfordulója. Várbíró Judittal más ügyben Erdélybe utaztunk. A hosszú út során felvetődött, hogy meg kellene keresni Marița asszonyt, s a népi adatközlőt Budapestre is talán meg lehetne hívni. Nem igazán hittünk az ötlet megvalósításában, de Csíky Boldizsár marosvásárhelyi zeneszerző – aki a film erdélyi forgatásainak szaktanácsadója volt – felkarolta kérésünket. Meglátogatta a már 81 éves hölgyet, aki szép kora ellenére szívesen vállalkozott a hosszú útra, noha élete során ritkán mozdult ki falujából.
Ekkor felgyorsultak az események. A Magyar Televízió Művelődési és Kulturális Főszerkesztősége, két külhoni tematikájú műsor, az Átjáró és a Kárpát Expressz Szerkesztősége, valamint az Uránia Nemzeti Filmszínház nagyszabású estet rendezett Bartók születésének évfordulójára a filmpalotában. Erre a jeles alkalomra hívtuk meg a filmben szereplő adatközlőt.
Az adminisztráció kissé nehézkesen indult, magyar–román nyelvű meghívólevelet küldtünk Marița néninek, s kísérőjének, Moldovan Margareta asszonynak biztosítva útiköltségüket és ellátásukat. A pályaudvaron vártam a vendégeket, akik a Magyar Rádió vendégházában kaptak szállást. Egész nap velük voltam, a társalgást nehezítette, hogy ők nem beszéltek magyarul, én pedig nem tudtam románul. Így városnézést iktattam be, megnéztük a Mátyás-templomot és a Parlamentet, délben stílusosan a tabáni Aranyszarvas étterembe vittem őket ebédelni.

Este a koncert előtt a vendégek átöltöztek,

Marița néni gyönyörű népviselete, szépen hímzett keményített inge illett az ünnepi esthez.

Már jó előre a helyszínen voltunk, régi kedves tévés kollégám, Bakos Edit, az Uránia igazgatója fogadta a vendéget, a szereplők mikrofonpróbát tartottak, s a ref­lektorokat is pontosan beállították. Megnyugodtam, hogy az MTV stábja is időben megérkezett, felhívtam a szerkesztő figyelmét az est román díszvendégére.

Az Urániában telt ház előtt megrendezett ünnepi vetítés meglepetéseket is tartogatott a nézők számára. A film egyes részei között rendkívüli program részesei lehettek az érdeklődők. Kovács Sándor zenetörténész, Bartók-kutató Kocsis Zoltán zongoraművész-karmesterrel Bartók Béla archív lemezfelvételeiről, az előadókra gyakorolt hatásáról, a Bartók-művek továbbéléséről beszélgetett. Majd Kocsis – aki egyben korunk legjelentősebb Bartók interpretátora volt – a Mikrokozmosz részleteiből játszott. Hollós Máté, a Hungaroton igazgatója a megjelent DVD-t méltatta, s elismeréseket adott át. Természetesen Csíky Boldizsár is helyet foglalt a színpadon, s értékes gondolataival gazdagította az eseményt. Ezt követte Marița asszony előadása.

Az idős hölgy minden megilletődöttség és izgalom nélkül énekelte el a szarvassá változott fiúk legendáját – kristálytisztán, szuggesztíven.

A végén még egy rövid ráadásra is vállalkozott, s szűnni nem akaró taps mellett vonult le a színpadról. A jeles bemutató méltó volt Bartók szelleméhez, a nézők soraiban sok zenész és a Bartók életműve iránt érdeklődő foglalt helyet.
A vendégek elégedetten távoztak, a büfében söröző MTV-s stábnak megköszöntem fáradságukat, s érdeklődtem, mennyit is forgattak a programon. A húszperces vágatlan anyagra vonatkozó adat nem nyugtatott meg, s másnapra hagytam a felvétel megtekintését. Ez hidegzuhanyként ért.

A beszédek s a vita hosszasan szerepeltek a szalagon, Marița néni előadásából viszont alig két percet vettek fel.

A stáb tagjai nem értették felindulásomat, utólag visszatekintve sokba került a magyar zenetörténetnek a már említett sörözés: a Bartók-kutatás szegényebb lett egy forrásértékű anyaggal.