Török lobbi a Székelyföldért

– Ma is gyakran visszatér Törökországból a Kárpát-medencébe, így Erdélybe is. Honnan származik e kötődés a magyarok iránt?

– Huszonöt évet éltem vállalkozóként Magyarországon, magyar volt a feleségem, és két gyerekem – a 21 éves lányom és a 26 éves fiam – ma is Magyarországon tartózkodik. Négy éve tértem vissza Törökországba. A magyarság iránti vonzódásom azzal is magyarázható, hogy harminc éve foglalkozom a turáni népek világával, hiszek a magyar–török közös eredettörténetben. Bejártam már az egész turáni világot, és arra törekedtem, hogy a Török Világ Alapítvány keretében egyféle kapocs legyek Törökország és a turáni népek között. Az 1980-ban alakult ernyőszervezet erre ideális keretet biztosított, ennek képviseletében utaztam be az összes olyan országot, ahol török eredetű népesség él.

– Törökországban hogyan tekintenek a magyar–török rokonságra?

– Minket, törököket sokat foglalkoztat népünk eredettörténete.

A történelemtudományban ma már nem az Oszmán Birodalom utóbbi néhány évszázada az érdekesség, hanem a régmúlt idők. Azok az ősi korok, amelyek Attila király korától származtatnak bennünket.

Magunkról azt tartjuk, hogy hunok vagyunk, vagy legalábbis a hunok egy részéből származtatjuk magunkat. Így vérrokonságban állunk a magyarokkal, erre a közös történelmi örökségre pedig sokat adunk. Éppen ez a nyitja a turáni népek közötti rokonság és jó viszony ápolásának, amelyben komoly szerepet vállal az évi rendszerességgel Magyarországon megrendezett Kurultáj rendezvény. Szerintem ma ez Európában a legnagyobb hagyományőrző fesztivál, amelynek százezres létszámú látogatottsága van.

– Ön a Kurultáj összekötő embere Törökországgal. Ők hogyan tekintenek a magyar kezdeményezésű hagyományőrző mozgalomra?

– Nagy szimpátiával és növekvő elkötelezettséggel. Ebben szerepet játszik az is, hogy a Magyar–Turán Alapítvány vezetőjét, Bíró András Zsolt antropológust évente többször is meghívjuk Törökországba konferenciákra és a Kurultáj népszerűsítésére. Sok török egyetemen járt már, több törökországi városba látogattunk el. Az erős lobbinak szemmel látható eredményei vannak: a törökök egyre nagyobb szimpátiával tekintenek Magyarországra. A török kormány anyagilag is támogatja a Kurultáj szervezését, a rendezvény fő támogatója azonban a magyar kormány.

– Többször megfordult Erdélyben is, sokat foglalkozik Székelyfölddel. Alapítványa mit tud tenni a székelyföldi magyarokért?

Magyarországot már jól ismerik Törökországban, a Székelyföldet viszont nem. Erdélynek ez a régiója mifelénk még kuriózum. Barátommal, az idén tavasszal elhunyt Kézdiszéki Székely Tanács elnökével, Péter Jánossal kezdtük el az együttműködési lehetőséget, idén pedig az SZNT vezetőit hívtam meg egy törökországi útra. A magam részéről a török–székely kulturális és gazdasági kapcsolatok fellendítésére látok esélyt. Arra törekszünk, hogy Székelyföld és Törökország között jöjjenek létre testvérvárosok, kulturális kapcsolatok és diákcsereprogramok.

– A hivatalos török politikában Románia kiemelt partnerként szerepel, Bukarest pedig nem akarja önálló régióként elismerni Székelyföldet. Építhető-e a török hivatalosságok bevonásával török–székely együttműködés?

– A török kormány valóban jó kapcsolatokat ápol Bukaresttel, de ez nem azt jelenti, hogy ne támogatná a török–székely kulturális és gazdasági kapcsolatokat. Meggyőződésem, hogy szükség esetén számíthatunk a török állam segítségére is. Az SZNT vezetőinek törökországi útja éppen a kapcsolatépítést szolgálta. Egy weboldalt is működtetek, amelynek mintegy hetvenezres látogatottsága van, és itt gyakran írunk a török–székely kapcsolatokról is. Nyilván el kell jutnunk a gazdasági együttműködéshez is. Olyan befektetésekre lenne szükség, amelyek megőrzik Székelyföld természetközelségét. Ez a turizmus szempontjából paradicsomi állapotokat tudna kínálni. Többször is megtapasztaltam: sem Európában, sem Törökországban nem ismerik a turisták Székelyföldet. Vittem már egy harminc főből álló üzletembercsoportot a régióba, aminek biztosan lesz folytatása.

– A Török Világ Alapítvány kiemelten kezeli Magyarországot és Erdélyt is, ami elsősorban az ön érdeme. Mekkora a szerepe az alapítványnak e kapcsolatépítésben?

– Az alapítvány érdekessége, hogy elsősorban magánemberek támogatják és tartják fenn, tehát nem kormányzati szervezet. 1980-ban alakult, és Törökországban mintegy negyvenezer tagja van több ezer csúcsértelmiségivel, zömében tanárokkal, egyetemi oktatókkal. Jómagam is az alapítvány önkéntese vagyok, miközben anyagilag támogatom is. Negyven éve működő családi vállalkozásunk van, édesapám építész, én viszem tovább az általa elkezdett munkát. Az alapítvány egyféle kulturális hálót képez Koszovótól, Boszniától kezdve Azerbajdzsánig, Kazahsztánig vagy éppen Mongóliáig. Sok iskolát támogattunk Oroszország-szerte, de vannak érdekeltségeink Dél-Koreában is. Ebben a keretben támogatjuk a török–magyar kapcsolatok fejlesztését is, és mint említettem, ez a folyamat mára sikertörténet.

– Magyarország ma végvári harcot folytat Európában a muzulmán bevándorlókkal szemben. A migráció elleni magyar fellépést ön hogyan ítéli meg?

– Igazat adok a magyar kormányfőnek, Orbán Viktornak. A migráció tényleg óriási veszély Európára nézve.

De miért is mennek az arabok Európába? Ott vannak az ő vallásukat támogató gazdag országok –Szaúd-Arábia, Katar, Bahrein –, ahol menedéket találhatnának.

Oda kellene menniük, ahol tudják támogatni a letelepedésüket is. Magyarország jól teszi, hogy nem engedi át őket a határain. Ha most átenged ezret, hamarosan lesz öt vagy tízezer, de százezer is. Az arab szapora nép, pár évtized alatt gyökeresen megváltoztatja az ország nemzetiségi összetételét.

– Nem félti ettől Törökországot, hiszen ma a törökök fogadják be Közel-Keleten a legtöbb menekültet?

–A menekültek zöme a szomszédos országokból érkezett hozzánk. Az igazság az, hogy Törökországban már régi hagyománya van a menekültek befogadásának. Annak idején a szultán Rákóczit és népes kíséretét sem adta ki az osztrákoknak. Sajnos ma már a 3,5 millió menekült –hárommillió Szíriából és ötszázezer Irakból –óriási kihívást jelent az ország számára. Minden migráns egészségügyi ellátást és egyéb támogatást kap a török állam részéről, hogy megfelelő élete legyen. A lendületesen fejlődő török gazdaságnak köszönhetően ugyanakkor a legtöbb menekült felnőtt dolgozik. Törökországban más választása nincs is. Így is a török költségvetésnek eddig mintegy 20 milliárd dollárjába került a menekültkérdés, és ígérete ellenére az Európa Unió a szerződésben rögzített 6 milliárd euróból eddig kevesebb mint egymilliárdot fizetett ki... Ma Európát Törökország védi, de ezzel Nyugat-Európa nincs tisztában, nem veszi komolyan Törökországot. Nem nehéz elképzelni, mi lenne, ha hárommillió ember megindulna tőlünk Nyugat-Európába.

– Recep Tayyip Erdogan török köztársasági elnököt több nyugat-európai ország vezetője nem kedveli diktatórikusnak mondott módszerei miatt. Vajon mekkora szerepe van abban, hogy megromlottak az ország kapcsolatai az unióval?

– Nem szimpatizálok Erdo­gannal, mert más török pártom van, de látni kell mögötte azt a hatalmas erőt, ami sokaknak nem tetszik. Aki eljön Törökországba, és akár rövid ideig itt tartózkodik, hamar rájön, hogy a nyugati lapokban megjelent, Törökországról szóló írások egyszerűen nem igazak. Mitől lenne nálunk diktatúra, amikor szabad választásokkal hatalomra került politikusok vezetik az országot? Érdemes persze megnézni a puccskísérlet hátterét, ami arra irányult, hogy Törökországot tönkre tegye.

Érdekes nyugati jelenség, hogy amikor a vizsgálat elől megszökik egy-egy török gyanúsított, Németországban olykor az államelnök is fogadja. A törökök teljesen másként ítélik meg Erdogan személyét. Többek között azért is, mert a török gazdaság óriási erővel fejlődik, a fiatalok már nem hagyják el az országot. Míg Romániában az aktív lakosság fele külföldön dolgozik, Törökországban mindenki, aki akar, talál magának munkát, így nincs miért elhagynia az országot. Ez mindenképpen az Erdogan-féle vezetés egyik nagy érdeme.