Toró T. Tibor: közös ügy megoldást találni sérelmeinkre

– Visszafogott volt az európai parlamenti választások előtt az Erdélyi Magyar Néppárt. Miért nem vettek részt a kampányban?

– Az Erdélyi Magyar Néppárt következetesen valódi összefogást ajánlott a többi magyar pártnak. Mi ezt láttuk megoldásként arra, hogy az erdélyi magyarok megőrizzék három képviselői mandátumukat az Európai Parlamentben. Az RMDSZ ezt visszautasította, fontosabb volt számára a pártérdek, mint az erős magyar képviselet. Ezek után nehéz lett volna hitelesen kampányolni, ezt saját támogatói bázisunk iránti tisztelet miatt sem tehettük volna meg: sem tisztességes, sem eredményes nem lett volna. Nem maradt más eszközünk, mint a visszafogottság.

– Hogyan értékeli az RMDSZ eredményét?

– Az, hogy sikerült átlépni a választási küszöböt, mindenképpen teljesítmény, amihez csak gratulálni lehet. Még akkor is, ha az RMDSZ legfőbb kampányarca és húzóembere a nemzet miniszterelnöke volt. A statisztikák ezt őrzik meg az utókornak és nem azt, hogy meg lehetett volna a három mandátum is, amennyiben megvalósul a magyar összefogás. Az pedig már vágyálom, hogy választási sikert pozitív üzenetekkel lehet elérni.

Nehezen tudom feldolgozni magamban, hogy a politizálás lassan csak erre korlátozódik és egyre kevésbé a közösségi célok érdekében kifejtett cselekvésre.

– Kemény viták alakultak ki az erdélyi magyar képviselet jövőjéről. Sokan annak drukkoltak, ne jusson be az RMDSZ az EP-be. Hisz abban, hogy egy kudarc közelebb vitte volna az erdélyi magyar pártokat az igazi összefogáshoz?

– Kétségtelen, hogy a kudarc inkább késztet önreflexióra és pályakorrekcióra, mint a siker. De az okos embernek – és ha politikus, annál inkább – nemcsak a kudarcokból, hanem a győzelmekből is tanulnia kellene. Én továbbra is abban hiszek, hogy az erdélyi magyarság sokszínű, és az egypártrendszer szűk gúnyájába nem fér bele. Ha pedig belekényszerítik, nem érezheti jól magát benne. Viszont arról is meg vagyok győződve:

amíg a román nemzetpolitikai stratégia kerete a homogén nemzetállam fenntartása, amelybe nekünk csak egyénként és nem közösségként van helyünk.

– A választás után vajon mekkora esély van az együttműködésre?

– Csak remélni tudom, hogy a diadalmas győzelmi kommunikáció harsonája nem nyomja el azokat a hangokat az RMDSZ-ben, amelyek önreflexiót szorgalmaznak. Ugyanis a parlamenti, de sok helyen az önkormányzati választás – és ezáltal a közösségi érdekérvényesítés – sikere azon fog múlni, sikerül-e megtalálni az együttműködés leghatékonyabb formáját. Most nem sikerült. E keresésnek csakis a párbeszéd az útja, bármennyi sérelem gyűlt fel bennünk az elmúlt évtizedekben. Mi készen állunk erre.

– Látni lehet, hogy Erdélyben sok magyar román pártokra szavazott. Mekkora veszélyt jelent ez hosszabb távon a magyar képviseletre?

– Az etnikai alapon szerveződő politikai és választói közösség egyben tartása mindaddig szükségszerű, amíg nincsenek törvényi garanciák és megfelelő társadalmi környezet a közösségi önazonosság megőrzéséhez. Vagyis a magyarként való megmaradáshoz szülőföldünkön. Ugyanakkor látni kell:

A román pártokra való szavazás még nem érte el azt a szintet, ami a magyar képviselet létét veszélyezteti, de a jelenség létezik. Azzal viszont nem értek egyet, hogy úgy lépjünk fel ellene, mintha megbélyegeznénk és árulónak tekintenénk azokat, akik erre hajlanak. Már csak azért sem, mert ők leginkább a tudatosan választók köréből kerülnek ki, akiket célok és tervek felmutatásával lehet megnyerni, nem félelemkampánnyal elrettenteni. A néppárt ezt tekinti egyik feladatának: életképes alternatívát ajánl e csoportnak. De ez is munkamegosztásos együttműködést feltételez a magyar pártok között.

– Az EMNP vezetői a márciusi tisztújító kongresszuson megerősítették, hogy erős jobboldali pólust szeretnének létrehozni a Magyar Polgári Párttal. Van-e előrelépés e téren?

– A magyar érdekképviselet hatékonyságának egyik kulcsa a verseny és az együttműködés intézményes kereteinek megteremtése és a kettő közötti helyes arány megtalálása. Az RMDSZ pártérdekből olyan centrális erőtért akar fenntartani, amelyben a két kisebb pártot egymás ellen kijátszva meg tudja őrizni képviseleti egyeduralmát. Eddig ezt sikerrel tette. Nekünk az lenne a dolgunk, hogy ezt ne engedjük. Ezt nemcsak a néppárt vagy az MPP érdeke kívánja, ez kőkemény közösségi érdek is. Csak remélni tudom, hogy az MPP új vezetése ezt felismeri, és lesz kellő bátorsága elmozdulni az ilyen jellegű együttműködés irányába. Mi azon vagyunk, hogy ennek fontosságáról meggyőzzük őket. Ajánlatunk nem titok:

Ha nyár végéig nem sikerül megtalálni a közös nevezőt, akkor kénytelenek vagyunk egyedül elindulni, bármennyire is könnyebb lenne együtt. Az idő rövid, de elegendő a megegyezésre, ha erre van szándék.

– Hogyan érinti a néppárt hitelességét az elnökválasztás után kirobbant vita, amiben az alulmaradt jelölt bírósághoz fordult?

– A román igazságszolgáltatástól várni az igazságot egy párt belső ügyeiben biztos, hogy nem célravezető. Aki ezt teszi, az nem a párt hitelességét veszélyezteti, hanem magáról állít ki elégtelen bizonyítványt. A néppárton belüli bizalmat és a csoportkohéziót a közös értékek és érvényesítésük érdekében kifejtett közös munka adja. Értékeink és politikai prioritásaink változatlanok, nincs okunk ezt felülvizsgálni, az utóbbihoz pedig az önkormányzati választásokra való felkészülés bőségesen teremt keretet és lehetőséget. Csomortányi István személyében olyan fiatal és nagy munkabírású vezetőt kaptunk, amely esélyt jelenthet a megerősödésre és a fejlődésre. Minden erőmmel és tapasztalatommal azon leszek, hogy munkáját segítsem.

– Az EP-választások után gyökeresen átrendeződhet a román belpolitika. Mire számít?

– Bár a választás nem erről szólt, az eredmények azt mutatják, a kormánypártokba vetett bizalom megroggyant, az ellenzék pedig megerősödött. Régóta mondjuk: megengedhetetlen a magyar közösségi érdekérvényesítést ilyen szorosan hozzákötni egy nyilvánvalóan korrupt hatalomhoz. Nem lesz könnyű ezt meg nem történtnek tekinteni és letudni azzal, hogy a kampány végén az RMDSZ felmondta az együttműködési megállapodást a kormánypártokkal. Ezzel akkor is el kell számolni, ha a közösség többsége úgy döntött: az EP-választások alkalmával ezt nem kéri számon a szervezettől. Amúgy

A mi dolgunk most az, hogy minél pontosabban fogalmazzuk meg a közösségi érdeket, amelyet szem előtt kell tartani a tárgyalások során. Ennek érdekében egyeztetést kezdeményezünk az RMDSZ-szel. Nem szabad megengedni, hogy a szűk pártérdek – a Bukarestben megszokott politikai játszmák szempontjai – ismét háttérbe szorítsa a magyar megmaradást jelentő megoldásokat.

– Úzvölgye, MOGYE-ügy, magyar feliratok büntetése – három olyan nagyobb jogsértés, amivel az erdélyi magyarság szembesül. Milyen esélyt lát ezek megoldására?

– Ez csak három ügy abból a hosszú listából, amelyet a magyarság nevében tárgyalóknak érvényesíteniük kell a politikai egyeztetések során. Igen, most esély mutatkozhat ezek rendezésére is. Pontosabban: nem szabad olyan megállapodásokat kötni, amelyek nem tartalmazzák e kérdések rendezését.

– Az EP új felállásában milyen esély mutatkozik az őshonos nemzeti közösségek kollektív jogainak elismerését kidolgozó európai törvénykezésre?

Nem látom, hogy ebből a szempontból az EP-választás változást hozott volna. A feladat a régi, a keret változatlan. A magyar nemzetpolitika feladata az, hogy a keresztény Európa identitásának megőrzéséért vívott harc közepette – amelyben a hagyományos európai pártcsaládok keretei is átrendeződhetnek – olyan szövetségeket kössön, amelyek nem kényszerítik arra, hogy az őshonos nemzeti közösségek ügyét akár ideiglenesen is zárójelbe tegye. Számunkra nem a homogén nemzetállamok, hanem a nemzetek és nemzeti közösségek Európai Uniója jelenthet védelmet a román politika asszimilációs törekvéseivel szemben.