– Tizenkét év után nemrég vezetőségváltás volt az erdélyi református nőszövetség élén. Mondhatjuk azt, hogy generációváltás?
– Az volt a célom, hogy jöjjön egy újabb, fiatalabb nemzedék, azért nem vállaltam tovább az elnöki tisztséget. Az új vezetőség tagjai 40 év körüliek: azért tartottuk fontosnak, hogy ők vegyék át a nőszövetség vezetését, mert bízunk abban, hogy meg tudnak szólítani egy fiatalabb generációt új eszközökkel, új módon. Szükség van arra, hogy megszólítsuk a fiatalokat, a fiatalabbakat, bevonjuk őket is a nőszövetségi szolgálatba.
Azt tapasztaljuk, hogy sokkal inkább önmagukra figyelnek, maximum a legkisebb közösségre, a családra. A nagy közösségekben, gyülekezetekben már kevesebb feladatot vállalnak, mert úgy gondolják, hogy éppen elég nekik saját magukkal és a családjukkal foglalkozni. Saját kényelmük, boldogulásuk, jólétük, a családjuk kényelme és boldogulása a legfontosabb. Kifele, a nagyobb közösségekre nagyon keveset figyelnek, és ez nemcsak az egyházra vagy a nőszövetségre érvényes, hanem általában a társadalom minden részére, a teljes civil társadalomra. Azzal, hogy új nemzedék kerül a nőszövetség élére, arra gondoltunk, hogy más módon tudja megszólítani nemcsak a fiatalokat, hanem a gyülekezetek tagjait is.
Azért most is vannak olyan közösségek, ahol a fiatalok bekapcsolódnak a nőszövetségi munkába. Székelyföldön, Szárazajtán voltam szeptember végén konferencián, ahol nagyon sok volt a fiatal. Megtalálják azt az közösségi élményt, megnyilvánulási lehetőséget, amely odavonzza őket. Persze vannak olyan helyek, olyan vidékek is, ahol az az öt idős asszony jelenti a nőszövetséget, mint eddig is. Nem mindenhol mérték fel, értették meg, hogy megváltozott a világ, valamit változtatni kell a nőszövetségi tevékenységeken is. A nőszövetség célkitűzései ugyanazok kell
maradjanak, de a módszereken, a témákon változtatni, időszerűsíteni kell azokat.
– Van olyan téma, és olyan rendezvény, hogy megtalálja a helyét, ahol fel tud töltődni a 30 éves, az 50 éves, a 70 éves is?
– Idén az észak-erdélyi régió konferenciája a környezetvédelemről szólt. Az előadás nagyon jó volt, ahol minden generáció fel tudta találni magát, a fiatalabbak is.
A téma a fiataloknak is fontos volt, hiszen sokan odafigyelnek a környezetvédelemre, fontos számukra, hogy a gyerekeik milyen környezetben nőnek fel, fontos a szelektív hulladékgyűjtés, a komposztálás. De ez fontos a középkorúaknak és időseknek egyaránt, akik unokákra vigyáznak, őket nevelik, mindenképp nekik jót akarnak. De több helyen be lehetett vonzani a fiatalokat a mama-anya-lánya hangolókba. Ezeket nagyobb ünnepek körül szokták tartani, ahol három generáció is jelen van. Ilyenkor játékos módon beszélgetnek az egy családba, de különböző nemzedékhez tartozó hölgyek olyan témákról is, amelyeket hétköznap nem beszélnek át, pedig fontos volna. Biztos vagyok benne, hogy számos más olyan téma, módszer is van, amelyet a nőszövetség használni tud, hogy minél szélesebb réteget szólítson meg. Ilyen lehet a nőszövetség közösségi oldala is, ahol rendszeresen igéket is megosztanak.
– Beszéltünk a nőszövetség élén történt generációváltásról, de fogalmazzuk meg, hogy tulajdonképpen mi is a nőszövetség?
– A két mandátumom egyik legfontosabb kérdése, célkitűzése az volt, hogy tegyük helyre, értessük meg az emberekkel, hogy mi a nőszövetség. Mi a szerepe az egyházban, a társadalomban? Milyen feladatai, milyen célkitűzései vannak? Hiszen a nőszövetség nem csak egy egyszerű női közösség. Nemcsak az a célja, hogy a tagok jól érezzék magukat, hanem van egy plusz vállalás, plusz feladat. Ez
Azt hiszem, hogy a nőszövetségnek ez a legfontosabb feladata, átadni a Biblia tanítását, az örömhírt. Hitelesen megélni és átadni gyermekeinknek, unokáinknak a keresztény értékeket. De emellett a nőszövetség szociális feladatokat is el kell lásson, meglátogatni az időseket, árvákat, rászorulókat, lehetőség szerint segíteni, támogatni őket. És nem utolsó sorban a nőszövetség a gyülekezeti, szervezési feladatokban is be tud segíteni. Mert egy közösség megszervezése – mint amilyen az egyházi, a gyülekezeti közösség –, nem csak egy embernek, a lelkipásztornak a feladata. Ha egy szeretetvendégség alatt valaki teát főz, vagy citromot hoz bele, vagy elmosogat, az is nagy segítség. Ezek olyan feladatok, amiket úgymond nem tartunk fontosnak, azt hisszük, hogy ezeknek nincs jelentősége, holott fontosak. Mert ma már önkéntesen nagyon kevesen tesznek meg valamit. Ha pedig igen, akkor sokan nem hiszik el, hogy neki abból nem származott haszna. Pedig lehet, csak annyi haszna származott, hogy jól érezte magát.
– A kétszer hatéves mandátum alatt sok minden történt, de sok tervre rányomta a bélyegét a koronavírus járvány, a bezártság is.
– A járvány előtt a nagy, régiós konferenciáinkra 500-nál több asszony jött el. Mindig nagy rendezvényeink voltak, de a járvány két évig megakasztott, így nem volt lehetőség ezeket megtartani, ami nagy érvágás volt a Nőszövetségben is. Az elszigetelődés, a bezártság miatt sokakban megváltozott a hozzáállás a nőszövetségi szolgálatokhoz is. Újra fel kellett építeni mindent, amit a járvány lerombolt, megakasztott. Ki kellett találni, hogy lehet-e ugyanazon az úton tovább haladni, vagy más módszerek, célok kellenek? Elkezdtünk egy stratégián dolgozni, ahova nem csak ezt a három területet hoztuk be – hitápolás, szociális érzékenység és kulturális, közösségi események szervezése –, hanem beszéltünk kisebb-nagyobb találkozókon, konferenciákon a teremtett világról, a teremtésvédelemről, a keresztény értékek, a család védelméről is.
Az új vezetőség majd eldönti, hogy mit tart meg ezek közül és mit tesz hozzá, hogyan folytatja a szolgálatot.
– Nagy hír volt a mandátuma alatt, hogy az Erdélyi Református Nőszövetség megkapta a Maros megyei Bonyhán levő Bethlen-kastélyt. Mit lehet erről tudni?
– Három évi munka után teljesen megújult a kastély, jelenleg egy magáncég adminisztrálja, próbálja ismertté tenni, bevonzani a turisztikai körforgásba.
Az egyik teremben a kastély építéstörténetét mutatják be magyar, román és angol nyelvű ismertető anyagokkal, fényképekkel. A második terem az egyház és az arisztokrácia, a nemesi támogató családok kapcsolatát szemlélteti. A harmadik teremben pedig a Bonyhán született Árva Bethlen Kata mentor programját ismerteti, az életét, az egyház, a helyi közösségek javára végzett munkáját. A kiállítások mellett meg lehet látogatni az egész kastélyt, ahol szálláshelyeket is kialakítottak. A nőszövetség idén is családi napot szervezett a kastély udvarán, lehetőséget teremtve a családoknak, hogy együtt imádkozzanak, zsoltárokat énekeljenek, találkozzanak. A magáncég megbízatása után mi lesz a kastély rendeltetése, azt az új egyházkerületi és nőszövetségi vezetőség dönti majd el.
– Gyors léptekkel közeledik Jézus Krisztus születésének ideje. Kérem ossza meg velünk egyik kedves karácsonyi emlékét.
– Sokszor eszembe jut, hogy az utolsó gyülekezetünkben, Somosdon szokás volt a kántálás. Szenteste, amikor lejárt az istentisztelet, a gyermekműsor, a kórus fellépése, elindultak külön a házasemberek és külön a legények kántálni. A somosdi parókiának két ajtaja volt: amikor az ablak alatt kántálni kezdett az újabb csoport, akik már bent voltak, azok az hátsó ajtón távoztak, helyet készítve az újabb csoportnak. Jól érezték magukat nálunk, a fiatalok leültek a földre is, beszélgettünk, és volt egy pohár bor, kalács és jó hangulat. Ezekre az alkalmakra mindig szívesen és örömmel gondolok vissza, nemcsak karácsonykor.
Székelyföldi fiúként került Kolozsvárra, a katonaságban tanult meg románul. Illyefalván lelkipásztorként úgy munkálkodott, hogy sokan csodájára jártak. 12 évig püspökhelyettese, majd újabb 12 évig püspöke volt az Erdélyi Református Egyházkerületnek.
Olvasás közben magunk mögött hagyjuk a stresszt, megnyugszunk, olyan, mintha meditálnánk. A mai rohanós tempójú életmódunkban kimondottan jót tesz, ha időnként szünetet tartunk – vallja Birta-Székely Noémi kolozsvári irodalomterapeuta, egyetemi oktató.
Felvidéken született, Magyarországon járt egyetemre, de több mint húsz éve Erdélyben ragadt. Fiatal teológusként érkezett Kolozsvárra, ma már négygyermekes anyuka és könyvtáros. Kurta Bozsenával beszélgettünk.
Gőzerővel dolgozik az első nagylemezén a szászrégeni DreamFlow zenekar, amely november közepén megnyerte az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete (EMKISZ) által szervezett Legszebb Erdélyi Magyar Dal (LEMD) pályázat fődíját.
A Kárpát-medencei magyar tévénézők türelmetlenül várják a Hunyadi János életét bemutató tízrészes magyar filmsorozat tv-premierjét. A film kapcsán Köő Artúr erdélyi származású, Budapesten élő történésszel a román és magyar történetírásról beszélgettünk.
Az 1976–1981 között működő Garabonciás együttes frontembere, Csutak István az utóbbi öt évtizedben számos költőnk versét megzenésítette. Legújabb szerzeményei a Kolozsváron élő Mihály István rádiós szerkesztő három költeménye.
Sokan kedvelik a megzenésített verseket, ettől a költemény új dimenziót kap. Erről beszélgettem Mihály István újságíróval Kolozsváron, akinek megzenésített versei a Garabonciás együttes fontemberének, Csutak Istvánnak köszönhetően új életre keltek.
Tamássy Éva operaénekes öt éve hunyt el Kölnben. 1951-ben, tizennyolc éves korában lépte át művészként először a Magyar Állami Operaház kapuját, s magánénekesként az akkori idők minden híres sztárjával fellépett. 1958-ban elhagyta Magyarországot.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.