Nem az engedélyezett lőfegyver a veszélyes

– A cseh belügyminiszter olyan alkotmánymódosítási szöveget terjesztett a parlament elé, amely szavatolná a polgárok szabályozott fegyvertartási és fegyverviselési jogát. Mennyire újdonság Európában az, hogy egy EU-tagállam amerikai modell alapján szeretné kiterjeszteni a fegyverviselési jogot?

– A cseh kezdeményezés kivédené az Európai Bizottság beavatkozási kísérletét. Már a jelenlegi helyzetben is Európa egyik legjobb fegyverjogi szabályozása érvényes Csehországban, tehát szó sincs valamiféle „amerikai modell” bevezetéséről. A cseh alkotmánymódosítás sem terjeszti ki a jogot, mert továbbra is egyéb jogszabályban rögzített feltételekhez köti. A mostani alkotmánymódosítás – ebben a szakmai kommentárok egyetértenek – az Európai Bizottság beavatkozására adott válasz. Parlamenti elfogadása egyelőre kétséges, de kövezi az utat a cseh kormány elutasításához, ami akár vétóhoz is vezethet. Nagyon hasonló az eset a magyar kormány migránskérdésben követett politikájához. Én csak örülni tudnék annak, ha ez lenne a formálódó közép-európai együttműködés következő közös témája, mert így a magyarországi polgári lőfegyvertartás jogi szabályozásában is végre át lehetne lépni a bolsevik múlt árnyain. A csehek ezen kívül védik a hazai iparukat. A cseh kézi lőfegyvergyártás nagy múltra tekint vissza, és napjainkban a referenciának tekinthető amerikai piacon is jó helyet foglal el. Ennek persze – ha nem is kizárólagos, de – fontos feltétele a stabil hazai piac, amit nyilván nem fognak kockáztatni ilyen ostoba bizottsági ötletelés miatt.

– Mi lehet az oka annak, hogy a brüsszeli bürokraták a mostaninál is jobban visszafognák a fegyverviselési jogot?

– A fegyvertartást és fegyverviselést megkülönböztetik a fejlett jogrendű országokban. Az uniós biztosok viszont bizonyos fegyverkategóriákat teljes egészében betiltanának. Nem lehet ésszerű indokot találni az Európai Bizottság javaslataira. A politika mindig is hajlamos látszatintézkedésekre, valamilyen nagy közfigyelmet kapott esemény (márpedig az európai terrortámadások ilyenek) kapcsán késztetést éreznek arra, hogy lázas tevékenységet mutassanak fel. Az EU vezető szerveit egyelőre még átható liberális világszemlélet mindig is korlátozó módon viszonyult a polgári lőfegyvertartáshoz. Ennek nehéz tényszerű magyarázatát adni, lehetséges, hogy nincs is ilyen, hanem az érzelmi viszonyulás kerekedik felül a liberális elv képviselőinél.

– A polgári lakosság fegyverviselése kapcsán folyamatos a vita. Ellenzői számos érvet hoznak fel ellene, többek között azt, hogy az Egyesült Államokban a lakosok tulajdonában levő fegyverek miatt Európához képest sokkal többen halnak meg. Mennyire valósak az érvek?

– A fegyvertartás ellenzői sokszor eltorzítják a valós tényeket. Például amikor azt mondják, hogy az Amerikai Egyesült Államokban évente 33 ezer ember hal meg lőfegyverek által, akkor nem teszik hozzá, hogy ebben a bandaháborúk és leszámolások áldozatai is benne vannak, akiket természetesen illegálisan tartott fegyverekkel öltek meg. A jogszerűen, engedéllyel tartott fegyverekkel világszerte kevés bűncselekményt követnek el. Nem a fegyver öl, hanem az ember, teljesen értelmetlen pótcselekvés tehát a fegyverek betiltását követelni egy-egy kirívó esemény kapcsán ahelyett, hogy a mögöttes okokat vizsgálnánk. Betiltani csak legálisan tartott fegyvereket lehet, mivel a többi eleve illegális. Az ilyen kampányok olyan törvénytisztelő polgárok jogai ellen irányulnak, akik eleve törvényesen birtokolják és használják fegyverüket, ahogy arra az előbb már utaltam. Örvendetes egyébként, hogy – élve az európai összefogás lehetőségével – európai uniós szintű érdekképviseleti szervezet alakult Firearms United néven, és nagy lendületet adott neki az Európai Bizottság fegyverbetiltásra vonatkozó fenyegetése.

– Mekkora elrettentő szerepe van az önvédelmi fegyvernek? Ha történetesen egy nyugat-európai vagy törökországi típusú terrortámadás szenvedő alanyaként valaki önvédelmi fegyvert használna, azzal felvehetné-e a tűzharcot egy sokkal erősebb és lopott katonai lőfegyverrel?

– Ahhoz, hogy a polgár megállíthasson egy terrortámadást, az adott pillanatban először is fegyverrel kell rendelkeznie. Sokkal nagyobb esélye van egy veszélyes helyzetben egy fegyveres polgárnak, mint egy fegyvertelennek. A rejtetten viselt önvédelmi fegyver esetén a polgár választhat, hogy az adott helyzetben használja-e fegyverét. Ha olyan a helyzet, hogy nincs lehetőség fegyverhasználatra, akkor dönthet úgy is, hogy kivár és a megfelelő pillanatban fogja használni azt. A fegyvertelen polgár számára viszont csak a menekülés vagy a támadók kényére-kedvére történő kiszolgáltatottság marad. Elképzelhető olyan helyzet, amiben a fegyveres polgár is tehetetlen, de sokkal több olyan, amit éppen a fegyverével meg tud oldani. A fegyveres polgárok nyilván nem veszik át a rendőrség szerepét. Azonban a hatóságok reakcióideje miatt a helyszínen lévő fegyveres polgár megállíthat egy támadót már a cselekmény kezdetén, mielőtt az események jobban elvadulnának, megóvva ezzel saját és polgártársai életét. Természetesen ne tartson fegyvert az, aki idegenkedik tőle, ez így helyes. A fegyverét engedéllyel, rejtve viselő polgár a fegyvertelen polgártársai biztonságát is növeli. Az önvédelmi fegyverek elrettentő szerepére főleg amerikai példák léteznek, mivel ott nemcsak széleskörű a fegyvertartás és -viselés, de a helyi törvények változatosan szabályozzák ennek módját. Egyértelműen kimutatható, hogy a polgári fegyvertartás és -viselés előretörése jelentősen csökkenti az erőszakos bűncselekmények előfordulását. Ennek fordítottjára is van példa: az Egyesült Királyságban pár éve betiltották a polgári lőfegyvertartást, és nagyon megnövekedtek a főleg késsel elkövetett erőszakos bűncselekmények. Viszont évente egymillió alkalommal védik meg magukat amerikai polgárok jogszerűen tartott fegyverükkel, a hazai (és az európai) médiába viszont csak a néhány kirívó eset jut el, ezért a hazai közvéleményben torz kép alakul ki az amerikai viszonyokról.

– A jelenlegi szabályozások szerint milyen önvédelmi fegyverek a megengedettek a Kárpát-medencei utódállamokban, és mennyire nehéz ezek viseléséhez engedélyt szerezni?

– Országonként változó a helyzet. Minden utódállamban liberálisabb a jogi szabályozás, mint Magyarországon. Még Romániában is: az állampolgárok, bár nehezen jutnak „éles” lőfegyverekhez, alanyi jogon juthatnak hozzá egybeszerelt gumilövedékes lőszert kilövő kézifegyverekhez. Az ilyen nem halálos hatású önvédelmi eszközök elkülönített kategóriát jelentenek a kézi lőfegyverektől. Ide tartoznak a gázpisztolyok, gázspray-k, amelyek ma már mindenik közép-európai országban szabadon megvásárolhatók, bár viselésükhöz több országban (így Magyarországon is) engedély szükséges. Magyarországon az egybeszerelt gumilövedékes lőszerrel működő fegyverek – bár semmi nem indokolja – lőfegyver kategóriába tartoznak, így gyakorlatilag megszerezhetetlenek. Ezért mindenféle jogi kiskapura van utalva az, aki az otthona védelmére gumigolyó kilövésére alkalmas eszközt akar tartani. A nem halálos hatású önvédelmi eszközök jó alternatívát kínálnak önvédelemre, de csak megszorításokkal. Teljes biztonságot – már egy késsel felfegyverzett támadóval szemben is – csak a lőfegyverek garantálnak. Ezen a téren Szlovákia és Csehország jogi szabályozása példaértékű. Megfelelő feltételrendszert támaszt az igénylőkkel szemben, de a feltételek teljesítése esetén az engedély nem tagadható meg. Csehországban a polgárok által jogszerűen tartott lőfegyverek száma négyszerese a magyarországinak és ez semmilyen problémát nem okoz. Ausztriában még sokkal jobban eltérnek az arányok: a felnőtt lakosság 3,3 százaléka fegyvertartó, míg Magyarországon ez az arány 0,5–0,6 százalék. Ausztriában engedély nélkül tartható tár nélküli sörétes fegyver (mint például egy sörétes dupla puska), így ezek nem is szerepelnek a statisztikában, a polgári kézben lévő fegyverek száma a magyarországit több mint ötszörösen haladja meg. Szerbia és Ukrajna külön világ, mindkét országban azzal küzdenek, hogy magas az illegálisan tartott fegyverek száma. Az illegális kereskedelem miatt ez veszélyt jelent a környező országokra is.

– A magyarországi joggyakorlat szerint egy bírósági perben milyen mértékben ismerik el a jogos önvédelmet, ha valaki például legálisan tartott önvédelmi fegyverét használja, és azzal megsebesíti vagy megöli támadóját?

– Magyarországon elenyésző a legálisan tartott önvédelmi lőfegyverek száma: mintegy 6000 engedélyt adtak ki és a rendőrhatóság ezt folyamatosan szűkíti. A magyarországi Büntető Törvénykönyv (Btk.) 2013-as módosítása pozitív módon kiszélesítette a jogszerűen védekező polgár jogait, de ezzel párhuzamosan a jogalkotó sajnos nem biztosított hatékony eszközöket az önvédelem jogának gyakorlására, például önvédelmi lőfegyvereket. A módosítás lassan megy át a hatósági gyakorlatba, a rendőrség még a régi reflexek szerint dolgozik, így nem igazán vizsgálja az önvédelem jogszerűségét. Minden érintett felet egy kalap alatt kezel, sőt garázdaság miatt eljárást indít a jogszerűen védekező fél ellen is, és meglehet, hogy akár előzetes letartóztatásba helyezi. Ügyészségi szakaszban már érezhető, hogy a jogos védelem fennállása esetén egyre többször szüntetik meg az eljárást, de még mindig kerülnek bíróság elé ilyen ügyek, és bizony nem árt a szakavatott ügyvéd segítsége, mert különben előfordulhat, hogy valamilyen formában felelőssé tehetik a jogosan védekezőt, legalábbis első fokon. A fellebbviteli bíróságok előtt már jobban érvényesül a Btk. módosítás hatása, és talán nem hiú remény, hogy néhány év alatt ez az alsóbb szintekre is leszűrődik. A nagyobb kellemetlenségek elkerülése végett mindenesetre ilyen ügyben rendőrhatóság előtt nyilatkozatot, vallomást aláírni még mindig csak ügyvéd jelenlétében tanácsos.