Nagy Péter, akinek élete összefonódott a könyvkiadással

Nánó Csaba 2019. július 05., 08:30

Nagy Péter olyan ember, akit a szakmájában nem lehet becsapni. Végigjárta a szamárlétrát, büszke arra, hogy a legalacsonyabbról a legmagasabb fokra jutott el. Szerencsére nem megosztó jellem, másként nem tudná elvégezni szerteágazó tevékenységét.

Nagy Péter számára a kulturális tevékenységekben való részvétel egyfajta életformát is jelent Fotó: Nánó Csaba

– Harminc éve a Gutenberg-galaxisban forogsz. Hogyan kerültél közel a könyv világához, a szakmához?

 0150 Kolozsváron 1990-ben fiatalokat kerestek két induló nyomdához: a Gloriához és a Misztótfalusi újrainduló műhelyéhez. Ennek az volt az előzménye, hogy a rendszerváltás után Bálint Lajost, a neves műszaki szerkesztőt megkérdezték Magyarországról, miben segíthetnének neki, illetve az erdélyi könyvkiadásnak. Ő azt válaszolta, ne küldjenek semmit, csak fogadjanak be fiatalokat, vállalják a képzésüket. Így kerültünk ki a debreceni Alföldi Nyomdába tízen. Háromhónapos gyorstalpalón vettünk részt. Addig fogalmunk sem volt a szakmáról azon kívül, hogy gyerekkorunkban az iskolánk mögötti nyomda szemetéből gyűjtögettük az ólombetűket.

 – Debrecenben már az új technológiákat tanultátok, hiszen az ólomszedés lassan el is tűnt.

– Ott már jó ideje ofszet technológiával dolgoztak, formakészítésből kaptunk egy tanúsítványt. Volt elméleti rész, gyakorlat, végigvezettek az előkészítéstől kezdve a nyomtatáson keresztül a kötészetig.

Az induló Gloria nyomdában kezdtem segédmunkásként, már a gépek érkezése előtt ott voltam, mozaikot csiszoltam, gépet őriztem karácsony estéjén.

Segédmunkásként az volt a fő feladatom, hogy a közeli kocsmából a vizesítő kannában sört vigyek az öreg szakiknak. Onnan bekerültem a nyomda előkészítő részlegére, de az volt az álmom, hogy számítógépek közelébe kerüljek. Végül az akkori igazgató felkarolta az ötletemet, és elhelyeztek a tördelőkhöz. Fél évig szedő voltam, gépeltem be a szövegeket, ez volt az ára annak, hogy tördelő legyek. Sokat dolgoztam Bálint Lajossal, rengeteget lehetett tanulni tőle, ő mindent tudott a szakmáról.

– Bálint Lajos 2015-ben elhunyt. Vannak utódai, egyáltalán létezik még ez a szakma?

– A műszaki szerkesztői szakma lassan kihalt. Emlékszem,

amikor Bálint Lajos behozott egy könyvet tördelésre, megadta hozzá a receptet: hány pontos betűvel, milyen sorközzel kell készülnie, mi legyen az első, a második oldalon, mekkorák a címek, hova kerüljenek a lábjegyzetek, és a könyv a hányadik oldallal érjen véget.

Ha betartottad mindazt, amit ő eltervezett, minden tökéletesen működött. Ma már másként történnek a dolgok, a lehetőségek is kinyíltak, de megvan a fejlődésnek a veszélye is: mindenki azt hiszi, tördelő, grafikus, holott ez nincs így. Könczey Elemér grafikus kollégám szokta mondani: attól, hogy a Coreldraw programot ismered, még nem vagy grafikus, ahogyan attól, hogy tudod használni a Worldot, még nem vagy író.

– Mikor váltottál nyomdát?

– A Gloriából 1993-ban hívott el az Idea Nyomdába Nădăşan Timotei, a mostani cégtársam. Ő magasra tette a mércét, sokat tanultam tőle, és megadta nekem a lehetőséget a kibontakozásra. Az első alkalmazottai között voltam, eleinte nem is nyomda volt, hanem szitaműhely, családi vállalkozásként működött. 1994-ben érkezett az első nyomdagép. Rá egy évre részvényeket adott át, és 1997-ben a cég teljes vezetését.

Szépen fejlődött a nyomda, művészkatalógusok tervezése és nyomtatása volt a fő profilunk.

– Hol vettél részt menedzsmenti képzésen?

– Az Open University távoktatási szakán vettem részt menedzsmentképzésen, ezzel párhuzamosan dolgoztam. 2005-ben a Gloria nyomda üzemeltetésére kerestek jelentkezőt, az állást pedig megpályáztam. Aláírtunk egy menedzselési szerződést, szokatlan helyzet volt, hiszen egy világi nyomda vezetésébe került egy egyházi nyomda. Az első év végére sikerült lenullázni a régi tartozásokat, átlendültünk a holtponton. Kilenc évig a két nyomda párhuzamosan működött, végül egybeolvadt a kettő, de az alkalmazottakat megtartottuk. 2008-ban Könczey Elemérrel megalakítottuk az Idea Plus grafikusműhelyt, ez a cég arculattervezéssel, könyv- és kiadványtervezéssel, nyomdai előkészítéssel foglakozik.

– Ameddig ez a cég megalakult, külsős szakemberekkel dolgoztatok?

– Volt saját grafikusa is az Ideának, ám Könczey Elemér javarészt magyar kulturális és civilszférával dolgozott együtt, és ez kihatással volt sok mindenre. Egy holland nyugalmazott lelkipásztor ösztökélésére 2009-ben megalakult az Exit Kiadó. Az volt a cél, hogy fordítsuk le magyarra a fontos gyakorlati teológiai kiadványokat, amelyek hiánypótlók lehetnek Erdélyben és Magyarországon egyaránt.

– Hogyan viszonyultál az ötlethez?

– Új kihívást jelentett, nem kellett sokat ösztökélni, belevágtunk. Tíz év távlatából nézve beigazolódott: jó ötlet volt, hiszen a Praxis-sorozatban 35 cím jelent meg eddig. Jelentős része nagy sikernek örvend, több címből után­nyomás is született az évek során. Kiadóként immár a tartalomhoz is hozzá tudtunk nyúlni, alakítani, gondozni. Az első, teológiai sorozaton kívüli könyv Könczey Elemér Fejadag című kötete volt, aztán következtek a többiek.

Látva, hogy az erdélyi magyar kiadók milyen gondokkal küszködnek – könyvterjesztés alig létezik –, egyre inkább foglalkoztatott az ötlet, hogy hozzak létre az erdélyi magyar kiadók számára egy boltot.

Így született meg az Idea Könyvtér, amely egy utcai standdal indult, majd a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karának Tordai úti épületében kaptunk jutányosan helyet könyvesboltunk számára. 2018. április 11-én, a magyar költészet napján nyitottuk meg immár a központban könyvesboltunkat, a Vallásszabadság Házában.

– Hogyan sikerült meggyőzni az unitárius egyház vezetőségét, hogy az egykori püspöki palotába könyvesboltot nyissatok?

Működött a gondviselés. Amikor már letettem arról, hogy a központban legyen könyvesboltunk, megkerestek az egyháztól. Megfelelő házbért ajánlottak, mi megterveztük a boltot, megnyitottuk, és jó volt a fogadtatása. Egy év alatt a forgalom a három-négyszeresére nőtt.

– Három magyar könyvesbolt van jelenleg Kolozsváron. Sok vagy kevés?

– Szerintem a város magyarsága ennél többet érdemel. Mindegyik valamennyire szakosodva van, jól megférünk egymás mellett. Szerintem van igény az olvasásra, a könyvkiadás reneszánszát éli. 2016-ban Nyugaton az e-book népszerűsége első alkalommal kezdett csökkenni, a hagyományos könyvkiadás pedig nőni. De sok függ például az oktatóktól, hogy mennyire viszik a gyerekeket a könyv közelébe. Az erdélyi magyar könyvkiadás sebezhetősége abban rejlik, hogy támogatásoktól függ. Ha valamelyik támogató kiesik, nagy bajba kerülünk.

– Nemrégiben átvetted a Vallásszabadság Háza kulturális rendezvényeinek szervezését is. Erre hogyan került sor?

– Az épületet gyönyörűen felújították, megragadott az unitárius egyház nyitása. A felújítást követően nem Bálint-Benczédi Ferenc püspök költözött be, hanem vissza akarta adni a közösségnek. Mivel naponta legalább egyszer erre jártam a könyvesbolt miatt, eljátszottam a gondolttal, mi lenne ha… Életemben először jelentkeztem állásinterjúra, felvázoltam az elképzeléseimet, és végül rám esett a választás. Utólag jöttem rá, valószínűleg kiterjedt ismeretségi köröm is sokat számított, hiszen rengeteg emberrel, egyházi, kulturális és civilszervezettel álltam kapcsolatban az utóbbi években.

Nemcsak könyvbemutatókat, hanem koncerteket, egyházi, tudományos és kulturális előadásokat, konferenciákat, felolvasóesteket rendezünk.

Minden meghívott örömmel jön, a háznak nagy a vonzereje. A legfontosabb, hogy itt mindenki jól érzi magát.

– Marad szabadidőd, vagy erről letettél?

– Amikor valamit passzióból végzel, magadért teszed. De amikor a közösségért dolgozol, az megfizethetetlen. Igaz, reggel hétkor kezdek, s gyakran este tízkor ér véget a napom, elfáradok, de amin dolgozom, az engem is előrevisz. Ami már fel van építve, működik nélkülem is. Ezért mindig az újdonság jelenti a kihívást. Persze azokkal is foglalkozom, de olyan munkatársaim és cégtársaim vannak, akikben megbízhatok. Minden intézmény a csapattól függ, nem egy embertől. Számomra természetes, hogy ezt kell tenni. Hamar megértettem: valami maradandót kell tenni az életben, ha nem is leszünk ettől milliomosok.

 

Nagy Péter
Kolozsváron született 1969. január 10-én. 1990-ben a Gloria nyomda első munkásainak egyike, 1997-től az Idea társtulajdonosa és ügyvezető igazgatója. 2005-től a Gloria igazgatója, 2008-tól a kolozsvári Idea Plus grafikusműhely, 2009-től az Exit Kiadó ügyvezetője és társtulajdonosa. 2011 és 2018 között az Encyclopaedia Egyesület elnöke, 2015 januárjától a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség főgondnoka. Elismerések, díjak: 2014-ben Könczey Elemérrel együtt a Kolozsvár Társaság által adományozott Kolozsvár büszkesége oklevelet vehette át a legjobb erdélyi könyvkészítői hagyományok sikeres folytatásáért. 2016-ban a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést kapta meg a kolozsvári magyar nyelvű könyvnyomtatás és könyvkiadás terén meghatározó munkája elismeréseként. Tavalyelőtt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Gróf Mikó Imre-díjban részesítette. Az indoklás szerint közügynek és szívügyének tekinti a nyomdászatot, a szakmai utánpótlást, múltunk és jelenünk dokumentálását.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat