HIRDETÉS
– Az egészségügyi minisztérium idei költségvetése 22 százalékkal kisebb, mint a tavalyi, a hiányzó 11 milliárd lej még a régi pénznemben is soknak számítana.
– Sajnos a pénzügyminisztérium utasítására így kérte a szaktárca. Hogy miért, jómagam sem értem. Cseke Attila kollégámnak már a tárgyalások alatt feltűnt, hogy az egészségügyi szaktárca az egyetlen, amely jóval kisebb összeget igényel, mint amennyit elköltött tavaly. Először azt hitte, valami hiba csúszott a számok közé, ezért megkért, hogy jelezzem az új miniszternek. Kiderült, szó sincs tévedésről.
Sok mindent elárul a jelenlegi kormány politikájáról, hogy melyik az a két tárca, amelynek megnyirbálta a költségvetését: az egészségügy és a tanügy.
– Lehet tudni, honnan kell lefaragni a 22 százalékot?
– Eléggé fura helyzet elébe nézünk. Az RMDSZ-ben elég sokat beszéltünk arról, hogyan próbáljunk javítani a helyzeten, vagy hagyjuk így, hiszen a kormány ahelyett, hogy parlamenti vitára bocsátotta volna a költségvetés tervezetét – ahogyan az természetes lett volna –, felelősséget vállalt érte. Úgy határoztunk, mégis megpróbálunk beleszólni, módosítani a módosíthatót. Megfogalmaztuk azokat a sürgősnek vélt javaslatainkat, amelyekről úgy gondoltuk, hogy azok nélkül mégsem kellene elfogadni a 2020-as költségvetést. Az Orban-kormány mégis úgy döntött, nem módosít a számokon. Jeleztem, hogy mintegy kétezerrel növelték a rezidensek számát anélkül, hogy fizetési keretet is emeltek volna.
De hiányzik a minisztérium alárendeltségébe tartozó intézmények munkatársainak a fizetésemelésére szánt összeg is. Mint ahogy nincs meg a biztosítópénztár keretében az a 3,65 milliárd lej, ami fedezné a 2019 márciusa óta ki nem fizetett betegszabadságokat. És ne feledjük: ránk köszönt egy újabb nagy gond, amit orvosolni kell, a koronavírus problémája, amivel a költségvetés előkészítésénél még nem is számoltak. A miniszterelnök azzal utasított vissza, hogy a költségvetés kiigazításakor mindezt orvosolják. Ezzel viszont két gond van: egyrészt a büdzsét leghamarabb július elseje után lehet módosítani, másrészt az elmúlt harminc évben soha nem fordult elő, hogy valamelyik minisztérium utólag 11 milliárd lejt kapjon. Azt is tudjuk, hogy a költségvetést csak úgy lehet kiegészíteni, ha más területeken nem használnak fel bizonyos pénzösszegeket, vagy megnő a jövedelem, ami nagy valószínűséggel nem fog megtörténni.
– A pénzügyi megszorításokkal lényegében nem a magánszektor javára próbálnak előnyt teremteni?
– Nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni. Egy dolgot tudok: a tavalyi év volt az első, amikor politikai tárgyalások következtében 17 százalékkal sikerült növelni az egészségügy költségvetését. Így sikerült biztosítani azt a pénzügyi keretet, amelyre a román állam vállalásai által szükség volt. Gondolok az alapellátás támogatására, az elsőbbséget élvező programok beindítására, az általános egészségügyi programok hiányának a fedezésére. Ennek köszönhetően 2019-ben működött a rendszer, és az intervencionális kardiológia területén sikerült feltornásznunk magunkat az európai utolsó előtti helyről a középmezőnybe. Csökkentettük a várható elhalálozások számát azokban a térségekben, ahol ezek a központok működnek, 31 megyében sikerült megteremtenünk a trombolízis végzésének feltételeit, megszüntettük az oltóanyaghiányt.
Néhány számmal is alátámasztanám a mondottakat: Konstanca megyében például ötven százalékkal csökkent az infarktusban elhalálozott páciensek aránya; Bukarestben 27 százalékkal. Gondolom, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és mindenhol, ahol a szükséges beavatkozást végzik, a statisztika hasonlóan javuló adatokat szolgál.
– Melyek az RMDSZ által keményen bírált magánszektor támogatásának a hátulütői?
– A kormány úgy akarja kiszélesíteni az egészségügyi szolgáltatók számát, hogy a pénzkeret a meglévők támogatásához sem elegendő. Ha megvan a költségvetési forrás, ha megteremtjük a tisztességes versenyfeltételeket, ha megegyezünk a kritériumrendszerben, amelynek alapján döntünk a pénzügyi keret kiszélesítése mellett, ha megadjuk a betegnek a választás lehetőségét, akkor valóban járható lesz ez az út. Jó lenne, ha az egészségügyben eljutnánk oda, hogy ne vitatkozzunk az állami, magán vagy felekezeti szolgáltatókon; a lényeg, hogy akkreditált szolgáltató legyen. Amíg ezeket a feltételeket nem teremtettük meg, felelőtlenség osztogatni vagy legalábbis ígérgetni azt, ami nincs. Amikor nem biztosítod a fenntartható fejlődéshez a keretet, bármilyen módosítást eszközölsz, az nagy valószínűséggel a már működő dolgok kárára történhet.
– Alig köszöntött ránk a tavasz, a betegek már érzékelik-e a költségvetés lefaragását, vagy csak később jelentkeznek a rendszer okozta „fájdalmak”?
– A pénzügyminisztérium olyan határozatot fogadott el, amely lehetővé teszi a harmadik és negyedik negyedévi keret előrehozását. Csak remélni merem, hogy nem fogja érezni egyetlen állampolgár sem a hibás döntések hatásait.Azt is el kell mondanom, hogy
Amikor valaki ilyen feladatra vállalkozik, elvárható volna, hogy ismerje az intézmény működését, annak hálóját, illetve a döntéshozás mechanizmusát. Tetszik, nem tetszik, az egészségügy pókhálószerű intézményrendszer.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
