Karácsonyi készülődés Erdődön. Harsányi László plébános-esperes a magyar-sváb-cigány együttéléséről

– Mennyire fontosak a mai ember ember számára az egyházi ünnepek és az ehhez kapcsolódó hagyományok?

– Különbség van falu és város között. A falvainkban élő emberek jobban ragaszkodnak gyökereikhez. Akik városra költöztek, jórészt elszakadtak a gyökerektől. Falun még nézik az emberek egymás életét, és kicsit furcsán viszonyulnak ahhoz, akinek nincs megszentelve a vasárnapja.

– Erdődön milyen a templomlátogatottság?

– A mintegy 750 római katolikusból kétszáz körüli az a mag, amely rendszeresen eljár, de ünnepeken természetesen sokkal nagyobb, legalább a duplája. A konavírus-járvány előtt többen jöttek, a Covid miatt 15-20 százaléknyi ember lemorzsolódott, sokan kényelemből rákaptak az online-közvetítésekre. Nagyon furcsa időszak volt, amikor egyedül miséztem, kamera előtt. Senki nem kívánja vissza! Ünnepeken – karácsony táján is –, a kivándorolt svábok közül sokan hazatérnek Németországból és ilyenkor megtelik a templom.

– Mekkora érvágás Erdőd számára a svábok tömeges kivándorlása?

– Az elvándorlás a Ceaușescu-rendszerben indult el, és a rendszerváltás után folytatódott. Amikor elmentek, az eladó házak zömét betelepülő románok vásárolták meg. A kilencvenes években kaptunk egy román polgármestert, aki minden erejével azon dolgozott, hogy Erdődön minél népesebb román közösség alakuljon ki. Ebben viszont a sváb közösség is hibás. Ahhoz, hogy a Német Demokrata Fórum eredményes tevékenységet folytathasson, fel kellene élesztenie a sváb hagyományőrzést. Hogy a gyerekek, a fiatalok ideszokjanak a parókia melletti német fórum székházába.

– Januárban emlékeznek meg a svábok 1945-ös elhurcolásáról. Mekkora trauma volt a 78 évvel ezelőtti deportálás?

– 1945. január 6-án, a vízkeresztkor szervezett bálból 275 sváb férfit és fiatalembert hurcoltak el a szovjet katonák Donyeckbe. A körbekerített épületben az előre elkészített névsor alapján azonosították őket. A névsort az akkori román jegyző, Augustin Mircea készítette el, ő szolgáltatta ki a sváb férfiakat a szovjet hadseregnek. Egy magyargyülölő román hivatalnok volt, aki az utcán is rászólt az emberre, ha magyarul beszélt.

Mindez jól mutatja, milyen lelkületű politikusok vezették, illetve vezetik Erdődöt. A elhurcolt sváb férfiakból százan haltak meg, a többiek évek múltán tértek haza. Minden január harmadik vasárnapján a deportáltakra emlékezünk. Az ünnepség a templomban kezdődik, és a szentmise után a temetőben koszorúzunk.

– A szászokkal ellentétben a svábok magyar identitású emberek. Ezt hogyan élik meg Erdődön?

– Többen német nemzetiségűnek vallják magukat, valójában otthon és a templomban is magyarul beszélnek. Amikor a megyéspüspököm 2013-ban Erdődre helyezett, az elődöm a német misét már kivezette. Ami korábban is azt jelentette, hogy a német nyelvű szöveget kivetítették, de a mise magyarul folyt. Miután az erdődi svábok nem beszélnek németül, sok értelme nem volt. Ha szükség lenne rá, én is tartanék német misét.

– Hogyan lehetne a sváb identitást megerősíteni?

– Azt látom, hogy végre valami beindult, a hagyományőrzés és ápolás terén a német fórum új stratégiát követ. Remélem, lesz foganatja. Az erdődi egy nagyon szorgalmas, munkaszerető közösség. Pusztadaróci születésű plébánosként nagyon jól érzem magam közöttük.

– A magyarul beszélő cigányság Erdődön viszont létszámban túlnőtte a magyar és a sváb közösséget. Plébánosként milyen a kapcsolata a romákkal?

– Jól ismerem őket, mert vallásoktatóként a gyerekeiket én tanítom a helyi iskolában. A nyolcosztályos iskola magyar tagozatának többsége roma gyerekekből áll. Osztályonként egy-két magyar gyerek maradt, a többieket a szülők beviszik Szatmérnémeti magyar iskoláiba.

Nyilván ez a roma közösség hibája is, de ha erre a hivatalosságok rátesznek egy lapáttal, olyan népességösszetételt tudnak kihozni, amilyent akarnak. A magyar nylevű településjelző tábla is hiányzik...

– A római katolikus egyháznak sincs sok tagja a cigányság soraiból...

– A romák jelentős része a Dávid sátora nevű szekta tagjai, amely a cigányság körében működik. Különbséget kell tenni a tősgyökeres erdődi cigányság és a betelepedettek között. Nagyjából tudom, ki hova tartozik. Volt már több egyeztetésem a pásztorukkal, hogy fogadjuk el egymás szomszédságát, ne legyen állandó átjárás a két egyház között.

akik az iskola után itt ebédelnek, és délután pedagógusok foglalkoznak velük. Az iskolában a magyar cigánygyerekeket én oktatom vallásból, a hetedikeseknek és nyolcadikosoknak történelmet tanítok. Nem csak a gyerekekkel, hanem a szülőkkel is jó kapcsolat alakult ki.

– Ön az egyházmegye rómapasztorációs testületében is tevékenykedik. Mennyire nehéz ez a feladat Erdődön?

– Évek óta keresem a helyi cigánysággal a kapcsolatot. Azt is bevállalom, hogy elmegyek közéjük misézni, mert ők nem jönnek el tíz órára a templomba. Azt mondtam, ne rajtam múljon. Mindig hosszasan elbeszélgetünk, tartanak hozzám, szeretnek. Vannak papkollégáim, akik idegenkednek a cigánypasztorációtól, de én örömmel végzem. Látom az iskolában a cigánygyerekeket, hogy mennyire rá vannak szorulva a szeretetre, amit otthon nem kapnak meg.

Átfogják a derekam, megölelnek, amikor bemegyek az osztályba. Hamar megérzik, ha szeretik őket.

– Milyen manapság a sváb-cigány kapcsolat Erdődön?

– Van egyféle idegenkedés, bizalmatlanság, de ez elsősorban a betelepülő cigányság miatt alakult ki. Amikor csak a tősgyökeres, itt született cigányok éltek Erdődön, a viszony normális volt. Kölcsönkértek a sváboktól, aztán megadták, vagy ledolgozták. A régi cigányság soraiból kerültek ki a helyi zenészek is, akik a mulatságokhoz szolgáltatták a muzsikát. Manapság már alig van belőlük.

Egy réteg a segélyekből él, de nem tud belőle megélni, ezért a gyerekeik is szenvednek miatta. Ők azok, akik nem tudnak vagy nem is akarnak ebből az ördögi körből kitörni.

– Hogyan készülnek Erdődön a karácsonyra?

– Lelkileg próbálom felkészíteni az embereket. A karácsonyt jobban szeretik, mint a húsvétot, mert családiasabb ünnep. Sajnos, ez is elment egy irányba, ami nagyon zavar. Amikor gyerek voltam, karácsony este, vagy azelőtt este, vagy reggel diszítettük fel a karácsonyfát. Ahogy belépünk az adventi szent időbe, ma már fények pompáznak, díszek csillognak-villognak. Jézus nem volt koraszülött! Mindennek megvan a maga ideje.

Advent kezdetétől a jászolig hosszú út vezet. Nekünk ezzel kell foglalkozni, nem a külsőségekkel.

– Átérzi ezt a mai ember?
– A templom szentségében kell átérezzük, hogy Jézus megszületett. Isten értünk küldte el a Fiát, a mi szívünkben kell megszülessen. Jó lenne, ha ezt az emberek átéreznék. Erre próbálom lelkileg felkészíteni őket. És nem csak most, hanem évközben mindig. Ne azt érezzék, hogy megvolt, ezt a szentmisét is letudtuk.

– Kik érzékenyebbek az üzenetre?

– Egyértelműen az idősebb nemzedék. A fiatalok másként viszonyulnak, az ők körükben sokkal nagyobb az elvallástalanodás. Ezt a szülők negatív példája idézi elő, másrészt sokukban olyan tévhit él, hogy a bérmálással megszűnnek az egyházzal szembeni kötelezettségeik. Valójában a bérmálással kezdődik a nagykorú keresztény élet.

– Miközben beszélgetünk, az udvaron cigány fiatalok gyülekeznek. Szombatoként is eljárnak vallásórára a parókiára?

– Amikor püspök úr idehelyezett, és szembesültem az új kihívásokkal – láttam, hogy a cigánypasztoráció mennyire idegfeszítő munkát igényel –, többször átmentem a templomba, és az oltárszentség előtt imádkozva, megkérdeztem az Urat, mi a szándéka velem? Megkaptam tőle a választ, ami eligazított és kiteljesítette a munkám.

Ebből a szeretetből senkit nem lehet kizárni. Megértette velem az Úr, hogy nekem ez a feladatom.