– Idén ünnepeltétek a zenekar megalakulásának harmadik évfordulóját. Hogyan tekintetek vissza az elmúlt időszakra, milyen mérföldkövek voltak az együttes életében?
– Bizony, a zenekar idén februárban ünnepelte a 3. születésnapját, amit egy őrületes koncerttel koronáztunk meg a budapesti Három Hollóban. Szerintem ez volt az eddigi egyik legjobban sikerült koncertünk. Azt gondolom, hogy igencsak szép és eredményes éveket tudhatunk magunk mögött.
Megfordultunk már több fesztiválon, magyarországi, erdélyi helyszíneken, klubokban.
Mindegyiknek megvolt a maga sajátos hangulata. 2021-ben díjaztak minket a székelyudvarhelyi Siculus fesztiválon. 2022-ben elnyertük a Légrádi Antal Tehetségkutató harmadik helyezését és a paksi Pop-Rock-Jazz fesztivál első helyezését számos díjjal. Ugyanakkor volt alkalmunk kétszer is bemutatkozni a Duna TV Szerencseszombat című adásában.
– A zenekar névadója, a lunda egy olyan madár, amely repülni és úszni is tud egyaránt, így kapcsolatban áll a földdel és az éggel. Mit szerettettek volna ezzel szimbolizálni?
– Kapcsolatot szeretnénk építeni bizonyos zenei stílusok, korosztályok és emberek között. Azt szeretnénk, hogyha a zenénkben mindenki kicsit megtalálná önmagát. A dalaink gyakran társulnak szerelmi vagy társadalomkritikai mondanivalóval. Próbálunk ezekről a dolgokról árnyaltan beszélni, de ugyanakkor amellett, hogy rávilágítunk ezekre a dolgokra,
megnyugvást is hordoznak magukban a dalok, és egy kicsit olyan érzése lesz az embernek, hogy nincs egyedül.
– A Kőbányai Zenei Stúdió falai között találtál rá zenésztársaidra, köztük még vannak erdélyi származásúak, illetve változott-e az eredeti felállás?
– Csak én származom Erdélyből, a fiúk magyarországiak, Budapesten szoktunk működni többnyire, itt is próbálunk. Gyakran látogatunk Erdélybe is különböző koncertek vagy forgatás miatt. Például a legutóbbi videóklipünk forgatása Gyergyószentmiklós környékén zajlott. Öten vagyunk a zenekarban, tavaly ősszel történt egy basszusgitáros tagcserénk és idén februárra egészültünk ki az új tagunkkal. A jelenlegi formáció: Imecs Anita – ének, Bognár Levente – gitár, Drozdik Sándor – billentyű, Popovics Mátyás – dob, Bellus Bence- basszusgitár.
– Mennyiben segítette a szakmai előmeneteleteket, hogy a 2021-es Siculus-díjnak köszönhetően stúdiózási lehetőséget nyertetek?
– Őszintén szólva a nyereménynek nagyon örültünk és úgy gondolom, hogy lendületet adott a zenekar számára, viszont a felvételt sajnos nem tudtuk felhasználni érdemben.
– Azóta több sikeres dalotok jelent meg, és már az első lemez is láthatáron van.
– A legelső komolyabb dalunk, amelyhez egy igényesebb videóklip társult a „Körbeér az este”. Az utóbbi időben két zeneművünk jelent meg, amit érdemes kiemelni: az egyik a „Lila köd”, ami egy balatonfüredi vízi színpados koncertklippel társult, ezt kifejezetten nagyon szeretik a koncerteken az emberek, és a legutóbb megjelent messze című dalunk,
aminek a videóklipjét Erdélyben, Gyergyó környékén forgattuk teljesen helyi emberekkel és segítséggel.
Ezeket szerintem mindenképp érdemes meghallgatni/megtekinteni. És készülünk a lemezzel, amely valószínűleg nyáron fog megjelenni új dalokkal. Jelenleg zajlanak a rögzítési munkálatok.
– Milyen terveitek vannak az idei évre, mikor láthat legközelebb az erdélyi közönség?
– Ahogy korábban is említettük készülünk kiadni az első közép-/nagylemezünket. Nemrégiben kaptunk egy felkérést egy gyerekotthontól, amelynek készítenünk kellett egy himnuszt az ott lakó gyerekek számára. Ezt fogjuk előadni egy koncert keretében a felvétel mellett. Budapesten idén többnyire klubkoncertjeink lesznek. Erdélyben pedig biztosan találkozunk nyáron az Egyfeszten, augusztus 4-én, a Hegyilevegő Udvarban, és még lehet, hogy más helyeken is. Várunk mindenkit a gyergyói koncertünkre, és a további eseményekért érdemes figyelni a zenekar oldalát.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.