Aprószentekelés, kotyolás, mátkálás és sok néptánc – közelképben a nagykárolyi Rekettye Néptánccsoport

– Hogyan kapcsolódik össze az ön története a nagykárolyi néptánccsoporttal?
– Nagykárolyi táncházas fiatalokból alakult meg harminc évvel ezelőtt a Rekettye néptánccsoport, majd 2001-ben a Rekettye Kulturális Egyesület. Többen aktív részt vállaltak és bábáskodtak a Rekettye körül, legmeghatározóbb személyiség Maier Reimond néptáncoktató volt, aki feleségével Maier Katalinnal vezette a csoportot.

Az egyetemi évek alatt minden alkalmat megragadtam arra, hogy gyűjtőutakon, szakmai gyakorlaton vegyek részt. Így a moldvai csángó falvaktól a jászsági tanyákig több vidéken megfordultam, interjúkat készítettem. 2005-ben jöttem haza Nagykárolyba, azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal egyengetem a rekettyések útját. Jelenleg Tóth Réka Annával és férjemmel, Székely Istvánnal irányítjuk az egyesületet.

– Mekkora a Rekettye népszerűsége Nagykárolyban?
– Hosszabb kihagyás után visszatért hozzánk Maier Reimond néptáncpedagógus. Munkájának köszönhetően megerősödött az utánpótlás-nevelés és beindult a felnőttképzés is. Jelenleg 120 állandó táncosunk van öt korcsoportban az óvodáskorútól a felnőttig. Tevékenységünk szerteágazó: működtetünk népzenei műhelyt, népi mesterségeket oktatunk, másrészt családokat segítő programokkal, pedagógusoknak szóló képzésekkel és táborok szervezése révén szólítjuk meg a nagykárolyi és környékbeli családokat.

– A zenei műhelyben régi hangszereken – például kobozon és citerán – is játszanak. Ezek mennyire népszerűek a fiatalok körében?
– Táncházak szervezésekor mindig gondot jelentett a zenekar biztosítása. Ezért hosszú távú célként tűztük ki saját zenekar létrehozását, és beindítottuk a zenei műhelyt, amely hat éve folyamatosan működik. Kezdetben citera és népi furulyaoktatás zajlott, amely hegedű, brácsa, bőgő, ütőgardon, koboz és népi énekórákkal egészült ki. Oktatóink Nyíregyházáról és Mátészalkáról érkeznek hozzánk heti rendszerességgel: Nauner Agárdi Éva, Rimán Barbara, Fodor Ágnes, Fodor Róbert, Szilágyi Róbert és Olajos Gábor.

Évről évre közelebb kerülünk a végső célhoz: saját együtteseink húzzák a talpalávalót táncházakban és a tánccsoport fellépésein.

– A partiumi fiatalokat összefogó nagyobb tánctalálkozókat is szerveznek. Ezek mennyi érdeklődőt vonzanak?
– A táncházmozgalom megalakulása óta több generáció nőtt fel a Kárpát-medencében. Kisebb-nagyobb kihagyás után többen újra visszataláltak a néptánchoz, vagy éppen fiúról apára száll a tudás, és most fedezik fel maguknak e világot. Arra gondoltunk, jó lenne együtt mulatni és összefogni a harmincon felüli csapatokat, kezdeményezéseket. Így született meg az Amíg bennem zeng a lélek elnevezésű néptáncfesztivál ötlete. Kárpátaljáról, Magyarországról, Erdélyből és Partiumból érkeztek csoportok. Vándorrendezvényként indítottuk útjára, a következő alkalom házigazdája a mátészalkai Szatmár táncegyüttes lesz. Egyesületünk táncházas gyökereihez ragaszkodva októberben huszadik alkalommal rendezzük meg a nagykárolyi táncháztalálkozót, amely tevékenységünk egyik alappillére.

Fontosnak tartjuk, hogy ne csak fellépőket neveljünk, hanem népi kultúránk ismerői és táncházakban mulatni vágyók is legyenek a berkeinkben nevelkedő fiatalok.

– M it tud elmondani a régi népszokások felelevenítéséről?
– Négy évvel ezelőtt lehetőségünk nyílt arra, hogy bekapcsolódjunk a Hagyományok Háza gyermekeknek szóló, jeles napi szokásokat bemutató programjába, amelyet Nagykárolyban Esztendőtől esztendeig néven tettünk ismertté. Egy naptári évben hat alkalommal tartunk ilyen foglalkozást, amelyet mindig egy-egy jeles nap hagyományai köré építünk. Hesspávázás, betlehemezés, aprószentekelés, kotyolás, tavaszi határkerülés, komálás, mátkálás, zöldágjárás, farsangi alakoskodás mellett az ünnepi ételek elkészítésének módja, kóstolgatás is része a programnak, amit rendszerint élőzenés táncházzal vagy kézműveskedéssel zárunk.

ők maguk is részesei lesznek a „bemutatónak”. Annyira átélik és megélik, hogy egyik alkalommal például Konc király és Cibere vajda viaskodásakor kiderült: el kell búcsúznunk a farsangi ételektől, a böjt időszaka következik. Egy hatéves kislány kikerekedett szemmel kérdezte: akkor most már tényleg csak pirítóst és puliszkát eszünk?

– Mennyire van kihatása mindennek a helyi közösség életére?
– Jó hír, hogy a már feledésbe merült szokások a munkánknak köszönhetően ismét szerves részeivé válnak a mindennapi életnek. Tavaly elindult a komatálazás a felnőttek körében, és a gyerekek is „mátkálni” kezdtek. Karácsonykor kántálni indultak a fiatalok. Hangszerekkel, énekszóval, köszöntőkkel kopogtattak be az ismerős családokhoz, barátokhoz. Bizakodó vagyok e tekintetben (is): van helye a 21. század emberének életében is e szokásoknak. Csak mélyre kell ásnunk, magunkévá tennünk őket. Az a tarisznya, amit eleinktől kaptunk, feneketlen, éltető erővel van tele. Csak bele kell nyúlnunk.

– A nagykárolyi Rekettye Kulturális Egyesület tavaly tartotta hatodik alkalommal a gyermek és ifjúsági fesztiválját. Mekkora az érdeklődés?
– A gyermek és ifjúsági néptáncfesztiválunk szemléletes példája annak, amikor egy rendezvény akkora embertömeget mozgat meg, hogy kinövi a kereteket, és nehéz alkalmas helyszínt találni a befogadására. Kezdetben egész régiónkból érkeztek vendégcsoportok, mára már a rekettyés tanítványok annyian vannak, hogy a többórás gálaműsor jelentős részében ők állnak színpadra. Anyagi lehetőségeink függvényében évről évre változik a fesztivál menete: rendszerint kézműves foglalkozások, szabadtéri játékok, gyermektáncház és a fellépők megvendégelése teszi teljessé.

– Milyen terveik vannak az idei esztendőre?
– Idén a táborok éve lesz. Szeretnénk a nyári szünidőt élményekkel telivé tenni a diákok számára, ismerkedési lehetőséget biztosítani, megmutatni a világot más szemszögből, és környezettudatos életmód felé irányítani őket népi kismesterségek elsajátítása révén. A népszerű vándornépzene- és néptánctáborunk mellett idén további négy tábor közül választhatnak a nagykárolyiak és környékbeliek: lesz napközis gyermeknéptánctábor, román nyelvtábor, kézműves tábor, varró- és főzőtábor. Valamennyit a helyi igények hívták életre. Ugyanakkor

Kirándulások, biciklitúrák, erdei séták, mesedélután, neveléssel kapcsolatos előadások és állandó rendezvényeink kapcsolódási pontot jelentenek számukra. Szerte a világon szenvednek a családok a fogyasztói társadalom, a felgyorsult 21. századi élet következményeitől. Segítséget, fogódzót nyújtunk a mindennapokhoz és feltöltődési lehetőséget az ünnepek alkalmával.

– Honnan akad pénz egy ennyire szerteágazó tevékenységlistára?
– Pályázatok révén és helyi vállalkozók támogatásának köszön­hetően valósíthatjuk meg a prog­ramokat. A szülők szintén aktívan vesznek részt egyesületi életünkben, mindig akad segítő kéz, legyen szó akár főzésről, takarításról, utaztatásról stb. Egy 15 fős csoport pedig a szervezésbe is bekapcsolódott. Volt tanítványaink is szívesen hazajönnek. Ahogy logónk mutatja a fiókákat etető madarak és a kirepülő fiatal madarak körforgásával, az egyesületi fészekből kirepült fiatalok stabil értékrenddel bírnak. Szívesen térnek vissza megerősítve minket meggyőződésünkben: nincsenek elveszett nemzedékek, mert a kitartó, szeretettel végzett nevelés meghozza gyümölcsét.