Antal Péter büszke az ötödik polgármesteri mandátumára egy olyan városban, amelynek több mint 70 százaléka más nemzetiségű

– Jelenleg a PNL tagja, de volt az egykori PD-L és a PD tagja is, ám sosem ön cserélt pártot, hanem mindig a párt változtatott nevet, olykor ideológiát. Antal Péter számára fontos a párthűség, a kollégákhoz való ragaszkodás?

– Igen, nagyon fontos. Közel három évtizede egy elszánt és fiatal csapattal léptünk be a politikai életbe, és többen azóta is együtt dolgozunk. Abból a körből miniszter, szenátor, parlamenti képviselő, megyei tanácselnök, megyei és helyi tanácsos, polgármester és alpolgármester került ki. Számunkra a közérdek volt a fontos, ezért sem jutott eszünkbe, hogy más pártba lépjünk be. Az országos politikai döntések következménye volt a névváltás, de a csapat megmaradt.

– Miként került kapcsolatba a közélettel, a politikával?

– Fiatal vállalkozóként úgy láttam, hogy Pécska stagnál, nem változik semmi, és nem fejlődik. Más korombeliekkel együtt úgy véltük, hogy új szemléletre van szükség, és a pécskaiak többsége támogatott bennünket. Akkoriban alakult meg Pécskán a Demokrata Párt helyi szervezete, többnyire fiatalokból állt, és minden nemzetiség helyet kapott benne.

2000-ben megnyertük a polgármesterválasztást, és négy helyet szereztünk a 19 tagú helyi tanácsban, én is önkormányzati képviselő lettem.

Komolyan kivettem a részemet a tanácsosi munkából, és abból is, hogy Pécska visszakapja a városi rangját, ami 2004. április 5-én történt meg.

2004-ben az akkori polgármester, Iustin Cionca (jelenleg az Arad Megyei Tanács elnöke – szerk. megj.), javasolt az alpolgármesteri tisztségre, amit elfogadtam, mert munkált bennem a tenniakarás. Négy évvel később újra alpolgármester lettem, de mivel a polgármestert parlamenti képviselővé választották, megüresedett a széke.

2009. március 29-én, az időközi választáson közel 70 százalékos szavazattöbbséggel polgármesternek választottak a pécskaiak és a közigazgatásilag hozzánk tartozó falvak lakói.

Azóta megszakítás nélkül vezetem a várost, és dolgozom a fejlesztésén, szépítésén. Sok megvalósítást ki tudnák emelni, de a legfontosabb az, hogy megváltoztattuk Pécska arculatát, és ma már tényleg városias. Több tízmillió eurót fektettünk az infrastruktúra fejlesztésébe uniós pályázatokból, ezzel emeltük a lakosok komfortérzetét. Az utcák 90 százalékában bevezettük az ivóvízhálózatot és kiépítettük a szennyvízvezetékeket, mindenhol van földgázhálózat, és folyamatosan aszfaltozunk a város valamennyi kerületében. Pécska szemmel láthatóan fejlődik. A középületek közül felújítottunk minden óvodát, iskolát, kulturális intézményt és az önkormányzat épületeit is.

– Sosem gondolt arra, hogy a magyar érdekvédelmi szövetségben politizáljon, az RMDSZ jelöltjeként induljon valamelyik választáson?

– A ’90-es években, amikor az RMDSZ Pécskán jó eredményeket ért el a választásokon és sokkal nagyobb súlya volt a helyi tanácsban, én meg fiatal vállalkozóként próbáltam közelíteni a politikához, nem tapasztaltam nyitottságot a részükről. Ezért fordultam akkor a PD felé.

Ettől függetlenül az RMDSZ-szel jó viszonyban voltunk és vagyunk, de nem fordult meg a fejemben, hogy pártot váltsak.

Úgy gondolom, magyarként más pártban is érvényesülni lehet. Ezenkívül, ahhoz, hogy megnyerhessem a polgármesterválasztást, szükség van a román szavazókra is, akik kisebb eséllyel szavaznának az RMDSZ-re.

– Van-e valami, ami zavarja az RMDSZ-ben, annak politikai tevékenységében?

– Nem különösebben. Jó viszonyt ápolunk régóta, és tiszteletben tartjuk egymás politikai stratégiáját.

– Miként jellemezné a kapcsolatát a pécskai választópolgárokkal, azon belül a magyar közösséggel? Sok magyar rendezvényt, kezdeményezést támogat, ebből arra következtethetünk, hogy nem csak a választások előtt figyel a magyarokra…

– Úgy hiszem, a pécskai magyarok a magukénak éreznek, tudják, hogy minden alkalommal kiálltam a közösség érdekeiért és továbbra is számíthatnak rám.

– Megkapta-e már egyes magyar körökből, hogy „túlságosan román” vagy egyes román körökből, hogy „túlságosan magyar”. Például, amiért támogatta a pécskai Szent István-szobor köztéri felállítását, vagy amiért a Magyar Közösségi Ház létrehozását segíti.

– Nem éreztem soha, hogy megbélyegeztek volna ebből a szempontból, sem a románok, sem a magyarok. Próbálom tartani az egyensúlyt, minden féllel jó viszonyt ápolni, hiszen csak közösen tudunk előre haladni.

Ezt bizonyítja, hogy egy román többségű településen négy mandátumon keresztül magyarként, szerb nemzetiségű alpolgármesterrel együtt vezettük az önkormányzatot, most pedig egy magyar alpolgármesterrel közösen.

Ezt azt jelenti, hogy Pécskán az ember személyisége a fontos, nem a nemzetisége.

– Az elmúlt két évtized alatt Pécska szemmel látható nagy fejlődésen ment keresztül: miként sikerült ezt megvalósítani?

– Sok munka eredménye ez, csapatban a helyi tanácsosokkal és a városháza alkalmazottaival. A stratégiánk mindig hosszútávra szólt, hiszen amikor várossá váltunk, nagy lemaradással indultunk a megye többi városával szemben. Nagy hangsúlyt fektetünk az európai uniós és országos pályázatokra, mivel a helyi költségvetésből nem tudnánk ilyen nagy mértékben és ütemben fejlődni.

– Polgármesterként mire a legbüszkébb?

– Arra, hogy már az ötödik ciklusba léptem magyar polgármesterként egy olyan településen, amelyen a lakosság több mint 70 százaléka más nemzetiségű.

– Betekintést enged a magánéletébe? Mesélne egy kicsit magáról: tősgyökeres pécskai, milyen a családi állapota?

– Igen, tősgyökeres pécskai magyar vagyok, a szüleim is itt születtek. Feleségem vegyes családból származik, 30 éve vagyunk boldog házasok, és két gyermekkel büszkélkedünk: lányunk, Petina 25 éves, fiunk, Péter pedig 13 éves.

– A közösségi oldalon egy időben aktívan posztolt a szakács- és cukrásztudományának eredményeiről. Hobbiszinten tüsténkedik a konyhában, vagy rendszeresen kézbe veszi a fakanalat? Van-e más kedvenc időtöltése?

– A főzés kikapcsolódás számomra, ezért amikor ráérek, szeretek a konyhában tevékenykedni, egyedül vagy a feleségemmel együtt, aki cukrász és nagyon jól főz is.

Fiatal koromban sportoltam, profi szintem futballoztam, ezért most is hetente játszunk az öregfiúk csapatával.

A fiam tőlem örökölte a sport iránti szeretetet, és remélem híres futballista válik belőle, a román vagy a magyar válogatottat erősítve, hiszen a családomban mindannyian kettős állampolgárok vagyunk.

• A Maros-parti város többek között arról nevezetes, hogy ott született gróf Klebelsberg Kuno volt magyar vallásügyi és közoktatási miniszter, akinek szobra is áll a római katolikus templom kertjében.
• A múzeumalapító Ormós Zsigmond művészettörténeti író, Nagy Oszkár festő és Balla Ignác, az A pécskai cigánysoron kezdetű műdal szerzője is Pécskán látta meg a napvilágot.
• A központi parkban található az 1956-os emlékmű, amely a Szoboszlay Aladár néhai római katolikus pap nevével fémjelzett koncepciós per áldozatainak állít emléket.
• Impozáns a város gótikus stílusban, szilárd nyerstéglából épült római katolikus temploma, amelynek tornya 49 méterre magasodik a központ fölé, és a település határában található a Maros-ártér Natúrpark, amely Románia nyugati vidékének legfontosabb vizes élőhelye.
• A folyó partján épült látogatói központban kerékpárok kölcsönözhetők, a digitális múzeumban pedig a településtörténeten kívül az érdeklődőknek a gyakorlatban is bemutatják, hogyan sütik a pécskai kenyeret, amely 2023-ban európai oltalom alatt álló földrajzi jelzésű termék lett.